Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1919-12-20 / 51. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA AMERIKAI MAGYAR EVERY SATURDAY. _ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. VOLUME XX. ÉVFOLYAM, 1919 Dec. 20. No. 51. Publication office: 1001 Manufacturers’ bldg. Pittsburgh, Pa. Editors residence address: REY. ALEX HAR SÁNYI, 1008—10th Are. Homestead, Pa. Karácsony. Irta: Kovács Endre. Réges régen, 1919 esztendővel ezelőtt, a kicsiny Bethlehemben, Zsidórszág e kis városkájában egy gyermek született.... Szüléi szegények, igen szegények voltak, jászolban született — s ma azért mégis a világ minden részében ünnepük a születés napját. Az ember milliók egy része az Isten fiát vagy az Isten személyének egy részét ünnepük benne vallásos rajongással, —más milüók meg a legtökéletesebb embert, vagy egy isteni erőt látnak benne megtestesülveA Jézus születése idejében az emberiség a művelődésnek igazán csak a kezdetleges fokán állott. Az ember csak érezni kezdette, hogy ő az istenség kezében több is lehet a sors vak eszközénél, kinek csak az a rendeltetése, hogy egyék, igyék, dolgozzék s létfenntartási dolgait elvégezve, meghaljon. A Jézus születése idejében a zsidók voltak a legjobban kifejlődött nép. E népnek a lelkében kezdett legelőször megérlelődni az a gondolat, hogy a nagy mindenség nemcsak azért van, hogy legyen, hanem hogy annak van egy terem- tője, gondviselője s annak a teremtő hatalomnak a célja az, hogy az embereket valami magasabb, tökéletesebb fokra emelje. Ezt a teremtő hatalmat elnevezték Jehova istennek, aki előtt ők éppoly alázatos, félelmes remegéssel borultak le, mint a pogányok az ő sokféle isteneik előtt. Századokon át ápolták, nevelték, élesztették magokban a zsidók a Jehova iránt való ragaszkodásukat. Féltek, rettegtek tőle, mert nem ismerték. Azon törvényeknek, melyek a Jehova nevében létre jöttek, engedelmeskedtek. Az emberiség durva, hihetetlen durva volt. Szeretet nem volt a földön. Mindenki a maga természetes vágyait követte. A kenyér, az asz- szony, a pénz utáni vágyakat karhatalommal próbálták elérni. A nyomorúság, a bűn, az erkölcstelenség, a szenvedés, az elnyomottak kínzása, a büntetések állati kegyetlensége leírhatatlan. A nép csak eszköz a hatalmasok szemében, kik a nagy színházakban nyilvánosan csókolták — ölelték szeretőiket; a színház porondján bajvívó gladiátorok gyilkolták egymást halálra. A foglyok sokaságát ily mulatságok közben vadállatokkal marczangoltatták szét, stb. Ilyen volt az emberiség arczulata, mikor a gyermek Jézus megszületett. S ez a Jézus, a mint felnevekedik, elkezd gondolkozni, elkezd prédikálni a szeretetről, magasabb célokról, lelki szükségekről, a bűnök megbocsátásáról, az isteni igazság szolgáltatásról, a túl világi életről, ahol mindnyájan ugyanazon jó Atya színe elé kerülünk, akinek házában sok hajlékok vannak s ott mindnyájan várjuk az ő igazságszolgáltatását.... Aztán beszél arról, •hogy mi külömbség van a test és lélek gazdagsága közt s mennyivel boldogabb a lélekben gazdag szegény, mint a vagyonilag hatalmas, — s hogy milyen örömet ad az, ha vagyonúnkat osztjuk meg azokkal, kik rá vannak szonulva s hogy az ember mind — mind egyenlő, mind — mind arra van teremtve, hogy fejlődjön és olyan tökéletességre emelkedjék, mint amilyen tökéletes az a mi mennyei Atyánk, ki mindnyájunkat lát, ismer-... Nagy gondolatok az emberiség jövőjére nézve!... Az a szegénységben, földi nyomorúságban született Jézus kiáltja oda a világnak,“legye tek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes!” Az emberiség szeme fényét az ő hihetetlen nagy igazságai, az a nagy világosság, elvakitot- ták s meg nem értve néztek rá, — s mert nem értették, mert nem tudtak belátni a nagy világosságba s mert azt hitték, hogy meg tudják a- kadályozni ennek a kikiáltott igazságoknak a terjedhetését, megölték, megfeszítették az em-
