Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1919-12-06 / 49. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 6 Reges régen élt egy Jákob nevö istenfélő ember. Jákobnak tizenkét fia volt. Ezek közt legjobban szeret­te Józsefet. Mert József jó és engedelmes volt. Test­vérei ezért haragudtak reá. Egyszer József álmot látott és elmondta az ő báty- jainak: “Álmomban kévéket kötöttünk a mezőn. Az én kévém egyenesen állott. A ti kévéitek körűié állot­tak és meghajoltak az én kévém előtt.’’ Ettől fogva testvérei még inkább gyűlölték őt. Mert azt hitték, hogy úrrá akar felettük lenni. József bátyjai egyszer a juhokat őrizték kinn a mezőn. Jákob ekkor azt mondotta Józsefnek: “Menj el, nézd meg, hogy békességben vannak-e bátyáid meg a juhok.” És József elment. Mikor az ő bátyjai közeledni látták, azt mondták egymásnak: “Imhol jő az álomlátó, jér öljük meg és mondjuk, hogy vadállat ette meg.” Ruben azonban, az idősebb testvér, azt mondta: “Ne ontsátok vérét, hanem vessétek az ó kútba!” Ezt azért mondta, mert vissza akarta Józsefet adni az ő atyjának. Mikor József oda ért bátyjaihoz, azok megfogták és belevetették az ó kútba, amelyben nem volt viz. Történetesen kereskedők mentek arra, — Ekkor a rossz testvérek kivonták a szegény Józsefet a kutból és eladták ötét a kereskedőknek, a kik elvitték ötét messze Aegyptcmba és ott eladták a király főemberé­nek. Az isteni Gondviselés utai kikutathatlanok és min­denkor bölcsek. — A jo Isten megsegítette azt a szeg­ény fiút, Aegyptomban is, kit az ő gonosz testvérei ha­lába szántak, mert ő egy kegyes és istenfélő ifjú volt.— Egyiptom királya is nagyon megszerette őt. Bíbor ru­hába öltöztette, aranyláncot akasztott a nyakába, felül­tette kocsijába és az országban körülhordoztatta. József testvérei pedig ezalatt nagy Ínségbe jutot­tak. Mikor Jákob sok idő múlva meghallotta, hogy Jó­zsef fia él és milyen nagy úrrá lett, elköltözött egész háznépével hozzá. József elébe utazott atyjának és mikor találkozott vele, nyakába borúit és sokáig sírt örömében. Testvérei­nek is megbocsátott és mindnyájan örültek, hogy meg­int láthatták egymást. AZ UR GONDOT VISEL. Jákob utódai nagyon megsokasodtak Egyiptomban. Egyiptomnak akkor egy kegyetlen királya volt, aki meg parancsolta, hogy minden zsidó fiú a vízbe vettessék. Ezen időben született egy zsidó asszonynak egy fia. Attól félt a szegény asszony, hogy kis fiát elveszik és a vízbe vetik, azért három hónapig rejtegette gyermekét. Mikor tovább már nem rejtegethette, gyékényből kis ládát készített, fiát szépen belefektette és a folyó part­ján a sás közé tette. A kis fiú nénjének pedig meghagy­ta, hogy messziről vigyázzon reá. Történt, hogy a király leánya ugyanazon helyre ment fürödni. Meglátta a kis ládát s szolgálójával kiho­zatta a sás közül. Mikor felnyitotta, meglátta a kis siró fiút s megkönyörűlt rajta. A gyermek nénje ekkor oda szaladt a királyleány­hoz, — ez pedig elküldte őtet, hogy menjen és hozzon egy zsidó asszonyt, ki a gyermeket felnevelje. A gyermek nénje elment és elhívta a kis gyermek­nek a tulajdon édes anyját ápolónánek. — így aztán a leghűségesebb szeretet, az édes anyai szeretet állott őrt a kis gyermek sorsa és jövője felett. Ez a kis gyermek, Mózes, mikor felnevekedett a zsidó népnek vezére lett, a ki elindította az aegyptomi rabszolgaságból az ígéret földje, Kanaán országa felé. Ennek a kegyes férfiúnak adta ki Isten két kőtáb­lára vésve a tiz parancsolatokat. KÉRELEM a szülőkhöz és felnőtt családtagokhoz; — gyűjtsék össze maguk köré a jo szülők az ő gyerme­keiket, vagy felnőtt ifjak az ő testvéreiket, és olvassák el s magyarázzák meg szépen a kis gyermekeknek eze­ket a bibliai történeteket. — Áldás fakad ezeknek nyo­mán a gyermekek életében. Mert minden bölcsességnek kezdete az Urnák félelme! S z e r k . ISTEN A ROSSZAT IS JÓRA FORDÍTJA.

Next

/
Thumbnails
Contents