Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1919-11-22 / 47. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK f A r* ■* x. és republikánus pártnak a nagy küzdelme ekkor folyt le. A gyárak teljesenle voltak zárva. Mintha csak a gyárosok sztrájkoltak volna. Alighogy Bridgeportba érkeztem, úgy a vasöntő, mint az aczél gyárban megszűnt a munka. Szerencsére az asszonyok dolgoztak a vasaló gyárban és igy a templomépités, amelynek az alapkövét 1896 Október első vasárnapján tettük le, fennakadás nélkül haladt tovább, amig ugyanezen év Deczember havában a karácsony előtti vasárnapon Dó- kus Gábor és Demeter Bertalan lelkásztársaimmal fel is szenteltük ezt a templomot, amely negyedik temploma volt az amerikai református magyarságnak. A republikánus párt gyözedelme után a gyárak egymás után nyitották meg kapuikat. A telep magyarsága mind jobban — jobban szaporodott, erősödött s ma azt lehet mondanunk, hogy az összes amerikai magyar telepek között a bridgeporti magyarság él a legjobb módban és a más nemzetiségűek között a legnagyobb megbecsültetésben. Annak a mustármagnyi gyülekezetnek, amely itt egyházközséggé szervezkedett templomot épített, s kezdettől fogva foglalkozott a gyermekek magyar nyelvű nevelésével: nem kevés az érdeme abban, hogy ma a magyarság egyik legszámottevőbb tagja Bridgeport köztársadalmi életének. Igaz, hogy eleinte tudomást sem akartak venni ennek a gyülekezetnek a létezéséről s azok, akik ma az ünneplő gyülézettel együtt ünnepeltek: bár egyik-másik protestáns lelkészt fel kerestük is és kértük szives támogatásukat; nem emelkedtek fel arra a magasságra, hogy a munkának a fontos voltát felismerték volna. Magunkra hagyatva, a Reformed Church apostoli lelkű superintendetjének Rév. Whit- memek a vezetése mellett kellett elvégeznünk az alapításnak, az építésnek a nagy munkáját. Rév. Whitmer volt az, aki a válalkozóval a szerződést megkötötte s a templom tervet elkészíttette, ő volt az, akik a lelkész- laképitésre kölcsönt szerzett s atyai szeretettel adta meg nekem azokat a tanácsokat, amelyek ma is vezetnek minden munkálkodásomban. A mustármag megnövekedésében nem kevés szerepet játszik: a gyermek nevelés. A mint a templom felépült azonnal hozzáláttunk a gyermekek összeszedé- séhez is. Megszerveztük az első magyar vasárnapi iskolát. Bridgeportban volt egy magyar iskola már akkor mikor én oda kerültem. A tanító neve már nem jut eszembe. De ez a válalkozás nem sikerülhetett, mert minden napi magyar iskola akart lenni. A mikor ez a vállalkozás csődött mondott: természetesen megkezdettem a szünidei iskolát s örömmel állapíthatom meg, hogy ma igen sok olyan tagja van az első egyháznak, akik ebben az iskolában szívták be magukba az egyhá- ziasságot és a magyar nyelynek az ismeretét s kettő azok közül, akik itt kezdették meg tanulmányaikat, ma Krisztusnak a szolgálatában áll, mint egy-egy gyülekezetnek a lelkipásztora. Szívesen állapítom meg, hogy az én szerepem csak a magvető szerepe volt. Én plántáltam s akik utánnam következtek: azok öntöztek s kikelt mustár magot terebélyes fává növelték fel. Minél nagyobbá lesz valamely egyházközség: annál nagyobbak azok a feladatok is amelyeket meg kell valósítania. Az erőnek a megnevekedése: a terhek, a kötelezettségek megnövekedését is jelenti. A jövendőre tekintve: erre az egyházközségre vár a legnagyobb kötelesség! Uj korszak előtt állunk. Az uj ég és uj föld szolgálatába kell államok mindazoknak, akik a Krisztuséi. A fává növekedett mustármag lombjai alatt találjanak enyhületet, vigasztalást mindazok, akik ennek az egyháznak a kebelében igyekeznek arra, hagy az Olajfák hegyére emelkedj enek! Pittsburgh, Pa. Nov. 3. Kalassay Sándor. A PRESBYTERIAN CHURCH IN THE U. S- NEW-ERA MAZGALMA. A nagy vihar elvonultával mindenki fellélegzett, mindenkiben uj remények uj vágyak ébredtek fel, — mind mikor hosszú, szigorú tél után enged a föld fagya, s a tavasz biztató jelei mutatkoznak. A háború sok értékes emberi életet semmisített meg, — sok viruló tavaszt hervasztott el és sok férfit tett örökre nyomorékká, hasznavehetetlenné mind magára, mind családjára, mind a hazára, mind a társadalomra nézve. A testileg nyomorékká lett egyének mellett azonban mily nagy a háború olyan áldozatainak a száma is, kiknek LELKÉT nyomorította, mérgezte és ölte meg a háború gonosz szelleme, — kiknek szivében fel- költötte a legvétkesebb indulatok, gyűlölet, gyilkolás stb. tüzét. Sőt még a hivő keresztyének között is sokan a- kadtak olyanok, kiknek lelkében az Isten gondviselő jóságába vetett hitet és az emberiség szent eszméi i- ránti érdeklődést megingatta azon tény, hogy ime, még a keresztyén anyszentegyház sem volt képes megakadályozni az emberi gonoszságnak oly nagy mértékben # való felülkerekedését, hogy abból ez az iszonyú világháború ki ne fejlődessen. De hát okolhatjuk é ezért a kér. anyaszentegyhá- zat, holott mi nem engedtük, hogy az a kér. anyaszen- tegyház irányítsa cselekedeteinket és annak törvényei vezessenek bennünket minden elhatározásainkban? A Prezsbiterian egyház kebelében rövid idővel e- zelőtt kezdeményezett NEW-ERA (UJ KORSZAK) mozgalma hit felekezetűnk körében a hívek élő lelkiismeretét, vallásos buzgoságát és egyéni felelősségérzetét igyekszik felébreszteni. A mozgalom fó'czélja, hogy felrázza és kötelességük öntudatára ébressze az alvó keresztyén egyháztagokat, — mert hiszen úgy van az az anyaszentegyház- ban is, mint bármely más intézménynél, mely tagok által működik e földön, hogy ha a tagok elernyednek. akkor az egész test tehetetlen. Hogy a viágot a kér. egyház ki emelhesse jelen vigasztalan állapotából, — s hogy a kér. anyaszentegy- ház is minél hathatósabban felelhessen meg szent rendeltetésének e földön, — szükség hogy MINDEN keresztyén, és illetve minden egyháztag oly mértékben vegyen részt a kér. kötelességteljesités nagy mezején, a minő mértékben őtet erre helyzete, képességei és életviszonyai megengedik számára. A NEW-ERA mozgalom nem kevesebbet akar, mint a mit maga Idezitőnk óhajtott, nevezetesen, hogy átformálja a világot. — Krisztus Urunk ideje óta több
