Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1919-11-08 / 45. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

5

tóttá, mely egyház az amerikai magyar reformátusság egyházi életét megalapította és azt fenn is tartotta.”

E czélból két Ízben látogatta meg a bridgeporti gyülekezetét is 1904. Marcz 13-an és 1904 Október 2- án. Fáradozása sikertelen maradt. A nagy elvi kérdés felett 1904. November 26-ikán, tehát az egyház fennállásának úgyszólván épen az évfordulati napján döntött a közgyűlés Rev. A. C. Whitmer Superintendens jelenlétében, és pedig aként, hogy a “csatlakozás’’ mellett, tehát az észak-amerikai egyesült államokbeli református egyháztól való elszakadás mellett, szavazott har- mincz, ellene pedig egyszázharminczkét gyülekezeti tag. így tehát a gyülekezet nagy többsége a régi viszonyt óhajtotta fenntartani az amerikai református egyházzal. Tiszt. Komjáthy Ernő erre rögtön beadta lemondását. A csatlakozni kívánók kis csoportja ekkor, élén Tiszt. Komjáthy Ernő lelkészszel egy ellenegyház szervezésével óhajtotta, elérni czélját, remélve,^ hogy a pásztor nélkül maradt nyáj előbb-utóbb eloszlik, semmivé lesz,

A Kyülekezet 3-ik Lelkésze Nt. Harsányi István Uj Templomot Épit a Gyülekezet.

De — Istennek legyen hála érte — nem úgy történt! A pásztor nélkül maradt gyülezet azonnal lelkészválasztó közgyűlést tartott és e sorok Íróját, Lud- man Sándor, akkori loraini lelkészt választotta meg.— Bar mennyire megtisztelő volt is e meghívás, nem fogadhattam el, mert a csecsemő korát élő loraini gyülekezetei, ahol még csak hét hónap óta működtem, elhagynom nem lehetett és igy 1904, Decz. 18-án tiszt. Harsányi István toledói lelkészt választotta meg a gyülekezet lelkipásztorául, Ki a meghívást elfogadva, a- zonnal át is költözött Bridgeportra és karácsony első napján tartotta meg székfoglaló beszédét.

Az uj lelkész nagy buzgósággal kezdette meg, az akkori viszonyok között bizony még a szokásosnál is nehezebb munkáját. Helyre áll a rend s magában a gyülekezetben rend és béke lett. Az uj lelkész mindjárt 1905 január elején megnyitotta a vasárnapi iskolát 55 gyermekkel, mely iskola azóta hatalmas intéz- ménynyé fejlődött s áldást élj es hatása meglátszik a nép minden rétegében. Még Januárban megnyílt a szombati magyar iskola, mely később a nyári hónapok alatt Julius és Augusztusban mindennapos magyar iskolává fejlődött, ahol már akkor, kezdetben 120 gyermek szívta magába a magyar szellemet és a nemzeti érzületet.

Az 1905 Aug. 27-én megtartott vizsgán minden jelenlevő örömmel tapasztalta, hogy a 120 gyermek közül a 40 óvodás mind megtanult magyarul imi-ol- vasni.

A gyülekezet is folyton nőtt, fejlődött, szaporodott. A templom minden vasárnap délelőtt megtelt hívekkel, s végre szűknek bizonyult az intenzivebb munkálkodásra. Ez indította aztán a lelkészt arra, hogy 1905 Márcz. 19-ikén felvetette az uj templomépités eszméjét, mit a gyülekezet nagy lelkesedéssel karolt fel és ezen gyűlésen Ezerhatvan dollárnyi dollárnyi a- jánlatot tettek e czélra.

Már az 1905 Május 11-iki gyűlésen határozatba megy, hogy az uj templom a Northrop műépítész tervrajza szerint a régi templommal szomszédos telekre építtessék, miért is az azon levő lakóház már Augusztusban el lett adva ötszázötven dollárért.

Az uj templom kő és tégla munkájára 1905 Szeptember 26-án már meg lett kötve szerződés, úgy hogy a templom magassága belől 34 láb, szélessége 48 láb, és a hossza 85 láb. Az aapkőtétel már November 26- ikán, tehát az egyház tizenegy éves évfordulóján tartatott meg. Az építtető bizottság tagjai: Tiszt. Harsányi István lelkész, Zsenyhey József főgondnok, Dezső István gondnok, ifjú Köteles István egyházi jegyző és Dezső János pénztárnok voltak. Az amerikai magyar reformátusok legnagyobb, legszebb temploma, a bridgeporti első magyar református egyház temploma 1907 Márczius 3-án adatott át rendeltetésének, avattatott fel. Ez a templom időtlen időkön át hirdetni fogja a bridgeporti első magyar református egyházhoz tartozott és tartozó híveknek Amerika szerte ismert vallásos buzgóságát, egyház szeretetét; bizonyítani, hirdetni fogja “a nemes harczot megharczolt, futását elvégezett” és immár kilencz és fél évvel ezelőtt az ö- rök városba nyugodni tért hiv lelkipásztor T. Harsányi István nemes kötelességérzetét, szorgalmas, hü munkálkodását; hü munkatársainak, elöljáró társainak o- daadó, támogatásra kész tevékenységét, és az egész népnek áldozatkészségét, a mi — örömmel mondhatjuk el, — megnyilvánul itt, ebben a városban minden vallásfelekezetnél egyaránt, s talán épen ez az, ami a bridgeporti magyarságot az egyleti szervezkedés és élet terén is már régen vezető elemmé tette, mert az Istenben való erős hit és rendíthetetlen bizodalom felemeli a népeket!

Nem árthatott ennek a templomépitési munkának semmit sem a helybeli, és a szomszéd utczában székelő “csatlakozott” ellenegyház némely gyiilölséget szító vezéreinek utón útfélen való, sőt nyilvár>s hírlapi keresztyénieden támadása. Az igazságot nem lehetett mindenek előtt eltakarni és ennek a gyülekezet nek régi jó, hü sőt az újabb öntudatos tagokat sem lehetett félrevezetni. — Az igazság győzöti, és a bridgeporti első magyar református egyház ment a haladás, a fejlődés utján tovább. Megépített szép nagy templomát vasárnapról — vasárnapra a buzgó hivek százai látogatták, hogy ott éhségtől és szomjúságtól elepedt lelkűk kielégítést nyerjen az Ige áldott forrásánál. A Tiszt. Harsányi István által szervezett és amerikai modern alapokon felépített vasárnapi iskolája az elsők között is első lett, amelyben folytonosan a magyar szülőktől származott gyermekek százai jártak el, s lettek a Krisztuséi. Sőt már az 1905-ik évtől kezdve a keleti oldalon lakók számára is tartott fenn az egyház vasárnapi és nyári magyar iskolát.

A magyar fajszeretet ápolása terén is elől járt mindig a bridgeporti első magyar református egyház s a Tiszt. Kalassay Sándor lelkészkedése kezdete óta folytonosan megünnepelte a magyar nemzet történelmének nagyjelentőségű napjait, a Márczius 15-öt és Október hatodikét. Az összmagyarság által rendezett hazafias emlékünnepélyeken pedig — az itteni magyarság tudomása szerint is — ennek az egyháznak a lelkipásztorai és énekkára állottak legeslegtöbbször a magyarság szolgálatára.

Istenitisz teleteit mindenkor a magyaroszági református egyház rendtartása és szertartása szerint végérték ez egyház lelkészei és attól soha, semmi eltérés nem történt. Nemes törekvéséitől a siker, az Is