Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1919-11-01 / 44. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 15 Minden Református Egyén Legyen Rendes Egyháztag. Mivelhogy a kér. anyaszentegyháznak itt a földön van elrendelve és meghatározva az ő hiva tása, — e- zen isteni intézmény földi eszközökkel is működik az ő nagy és szent czéljai elérésében. Más szóval, nyilván­való dolog az minden belátó és értelmes egyén előtt, hogy az anyaszentegyháznak is, mint minden más, e földön létesített és működő intézménynek, szüksége van azokra az eszközökre, melyek által hivatását leg­jobban betöltheti. Az egyháznak nem lehet czélja és nem is szabad hogy czélja legyen a földi vagyon összegyűjtése, min­dazonáltal kell hogy az egyház is birtokában legyen olyan bevételnek, a melyekből a gyülekezet fenntartása eszközölhető és a közönséges szükségletek kielégíthe­tők. Az egyház nem egy embemeksem nem egy cso­portnak, hanem a hívek közösségének tulajdona. Az anyaszentegyház áldó kincseit is nem csupán egy pár ember, nem is csupán bizonyos kiváltságos osztályok, hanem a gyülekezetnek összes tagjai élvezik és hasz­nálják. Ezért s érként bennünket a Szentirás is arra, hogy a szentek szükségeire, vagyis a gyülekezet szent czél- jaira, adakozók legyünk. Másutt ismét azt mondja, hogy a jócselekedetekben meg ne restüljünk soha. A gyülekezeti szükségletek fedezésére kezdettől fogva különböző módszereket alkalmaztak az előjáro- ságok és egyházhatoságok. Európában és közelebbről épen Magyarországban mint tudjuk, rendes kivetett egyházi adó van, a mit mindenkinek a kinek vagyona vagy keresete van, — meg kell fizetnie. Ezen kivetétt és sok esetben kényszerítéssel behajtott adókból fedez­ték azután az egyházak azokat a szükségleteket, sze­mélyi és dologi kiadásokat, mikkel a gyülekezeti élet fenntartása össze volt kötva. Itt Amerikában egész másképen van az egyházi élet berendezkedve. Először is itten szó sem lehet olyan értelembeni egyházi adó kivetésről, mint ahogy az esz­közöltetik a tengerentúli országokban. Amerikában kivétel nélkül minden felekezet az ő tagjainak önkéntes és buzgó áldozat készségének for­rásából táplálkozik. Kétségbevonhatlan azonban az is, hogy még ezen önkéntes áldozatkészség megnyilatkozásában és ezen áldozatkészség gyümölcsének a felhasználásában is kell bizonyos rendszernek és előre kidolgozott költség- vetésnek irányadónak lennie, mert különben a gyüle­kezeti életfolyamat vagy egyik vagy másik szélsőség­be esik bele. Előrelátó és gondos gyülekezeti elöljáróság azért mindég már az esztendő elején bizonyos költségvetést készít, a melynek keretei közzé be illeszti úgy a válha­tó bevételeket, mint az elkerülhetlen kiadásokat is. Vagy a pénzügyi bizottságnak, vagy magának a teljes prezsbiteri gyűlésnek kell gondoskodnia arról, hogy le­hetőleg pontosan és előrelátóan meg állapíttassák a várható jövedelem összege és csoportosíttassanak a kiadási tételek is. Mindezt a legczélszerübb kellő nyil­vánossággal kezelni, hogy a gyülekezetnek minden e- gyes érdeklődő tagja tisztában legyen a teherviselés­ben reája eső összegéről. Ezen nyilvánosság nélkül nem lehet azt várni és remélni, hogy a gyülekezet tagjai készséggel és örömmel vállalják el akár a helyi, akár az egyetemes egyházi közczélokra szolgáló hozzájáru­lásokat. Viszont alig lehet kétséges bárki előtt is, hogy nincs olyan nemes munkája közegyházunknak, mely­nek czéljára szívesen ne adnák meg az egyes gyüleke­zetek tagjai a tőlük megkívánt egyéni járulékot, ha csak fel vannak világosítva arról, hogy minő czélra és minő közegyházi szükségletre kérjük tői ők az áldozat meghozatalát. Az amerikai egyet. ref. egyház által bevett és kö­vetett rendszer e tekintetben a következő: Minden három esztendőben tart az egyetemes egy­ház köz zsinatot. Ezen a közzsinaton a korábbi zsinaton kinevezett Tanácsok (Boardok) beszámolnak az ő zsi­natközi működésükről, a felhasználásukra bocsátott összegek mikénti elköltéséről és egyszersmind megraj­zolják a zsinat előtt a következő 3 év munka program­jának képét. A zsinat ezen reportok nyomán állapítja meg aztán az egyes Tanácsok további munkájának fenntartására és végzésére szükséges összeg nagysá­gát. Például a Belmissioi Tanács elnöke beterjeszti a maga részletes jelentését. Elmondja, hogy ez idősze-; rint hány missioi gyülekezet van a belmissioi Tanács gondozása alatt, hány missionárius kap lelkészi fizetés kiegészítést, hány gyülekezet kapott templomépitési. segélyt, hol szükséges és lehetséges újabb gyülekeze­tek szervezése stb. és hogy a következő évek mindeni- kében mily összegre van szüksége a belmissioi Tanács­nak a munka zavartalan fenntartására. — Ugyanilyen reportot terjesztenek elő a Külmissioi, a Vasárnapi Is­kolaügyi, a Tan és Nevelésügyi, az Árvaházi, a Dea- conissai és a többi egyházi főtanácsok képviselői. Már most az egyetemes zsinatnak pénzügyi bizott­sága ezen jelentésekből megállapitja a hozzávetőleges összeget, mely mindezen Tanácsok munkájának fenn­tartására egy-egy esztendőben szükségeltetik, — és az ekképen megállapított összeg képezi az egyetemes egyetemes egyház költségvetési szükségletét. A zsinati pénzügyi bizottság azonban ennél tovább is megy munkájában. Nevezetesen megállapitja azon hányadot is, a mely minden egyházkerületre lélekszám arányában esik. A zsinat aztán letárgyalja a pénzügyi bizottság jelentését nyilt gyűlésen és ha az elfogadta- tik, akkor ezen költségvetés le küldetik az egyes egy­házkerületi gyűléseken minden egyházhatosági Tanács­nak a képviselője megjelenik és előadja a maga jelen­tését az általa képviselt tanács múlt évi működéséről és jövendő szükségleteiről. Ezen jelentések meghallga­tása után aztán a kerület elfogadja a zsinat által le­küldött kivetési járulékot, — és viszont szétosztja azt a kerület kebelébe eső egyházmegyék között arányla- gosan. Ezen alsóbb fokozaton ismét megtárgyalják az e. m. gyűlések tartása alkalmával a közegyházi szük­ségleteket és felosztják ezeket az egyes gyülekezetek között. Legvégső fokon pedig az egyes gyülekezzetek prezsbiteriumaiban kell tanácskozás tárgyává tenni a közegyházi czélokra való kivetések ügyét és szorgal­mazni minden egyes egyháztagot arra, hogy a reája eső részt lelkiismeretesen és hűségesen fizesse be a

Next

/
Thumbnails
Contents