Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1919-02-15 / 7. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA influenza miatt nem vállalkoztak volna az ö temetésének rendezésére, — tehát bizonyára mint vagyontalan szegényt temették volna el a derék testvérünket, ha az ő földije Porta- laky, és Csengery Dániel és neje elő nem állanak, hogy a tisztességes kér. végtisztességtételt megadják annak a távozónak, ki becsületes földi mun- kálko dásával ennyit bizonyára meg is érdemelt magának. Nevezett derék testvérek sem időt, sem fáradságot nem kiméivé, minden lehetőt elkövettek, hogy a temetés az elhunyt érdemeihez méltó legyen. Kedden fél 7-re érkezett meg az ősz lelkész, és alig kereste fel a Csengery családot, már is a Kapor Károly betegágyához sietett, hogy segítő jo- tanáccsal lássa el a betegség által le- sulytott ifjú házaspárt. A gyöngéd ápolás, párolsulva az isteni kegyelem csodás erejével hiszem is, hogy mi- harabb visszaállítja a derék ifjú férj életerejét és régi jo egészségét. Ha ez megtörténik, — méltán áldhatja ő a Mindenható Istent és azt a szerető jo nőt, ki súlyos betegségének ideje alatt mellette virrasztóit és ötét odaadoan ápolta, gondozta. — Néhai Kovács Károly ravatala mel lett a martynsferryi és környéki ref. egyház népszerű ősz lelkipásztora, Nt. Ujlaky János lelkész tartott halotti szent beszédet, szépen elbucsuz- tatván a hosszú útra indulótól az ő itt maradt szeretteit, jo embereit és ismerősiéit. Helyreigazítás. — A martynsferryi ref. gyülekezet lelkipásztora, Nt. Ujlaky János ur a következő sorok közlésére kért fel bennünket. — Egy végzetes tévedést vagyok kénytelen Nt. Szerkesztő ur szives engedelmével helyrehozni e lapok hasábjain. Ugyanis a martynsferryi egyház első húsvéti ünnepi istenitisztelet j én kis kopertákat osztottunk volt széllyel a hívek között a kegyes adományok összegyűjtésére. A borítékok egyikén melyben 5 dollár volt, csupán ennyi állott volt: VARGA. Én azt hittem, hogy ezen szép összeg adományt a jótékonyságáról általánosan ismert Varga József testvérünk adta, ki nékem oly nagy segítségemre volt, mikor a dil- lonvalei egyháznál a templom és pa- rochia elől a lerombolt falakat kellett elhordatni és szép uj cement falat huzattunk. Az adományt úgy is hirdettem ki a lapokban is és a gyülekezet előtt is. Azonban utólag fel- világosittattam, hogy ezen adományt a martynsferryi lakos VARGA LAJOS testvérünk ajándékozta Isten dicsősségére. — Lelkiismeretbeli és hivatali kötelességemnek ismerem, hogy ezt a kiigazítást jelen helyen, a mi hivatalos egyházi lapunkban is megtegyem, — annyival is inkább, mivel nevezett buzgó testvérünk meg is érdemli, hogy az ő jóindulatú és munkás egyházszeretetét kiemeljem. Ő volt a uniontowni ref. egyház alapításánál is az egyik legtevékenyebb egyházi férfiú. Vajha az ő szivének buzgoság a martynsferryi uj egyház építése körül építése körül is megmutatná magát Istennek tetsző jocselekedetek gyakorlásában! Ujlaky János martynsferryi és körny. ref. lelkész Különfélék. Kemény, de igaz beszédek. — Az akroni, O. Magyar Hírlapnak múlt heti sz. ban nagyon megragadta figyelmünket nevezett újság jeles szerkesztőjének, Polgár Sándor szerkesztőnek “Gyűlési bezámo ” czimü czikke, melyben ő oly általánosan találó hü képet fest a magyar egyleti gyűlések folyamatáról, hogy e meg rajzolt kép felett érdemes egy pillanatra megállanunk. A kép a maga rideg valóságában mutatja be nekünk a magyar egyletek ügyvitelének primitiv módszereit, hogy ne mondjuk értéktelenséget. A ki megfigyeli a magyar gyűlések menetét,— ide számítva még a nagy convencziokat is, — ha csak hízelegni vagy tudatosan szemet hunyni nem akar a ferde jelenségek előtt, — kell hogy elismerje mind az ügyek letárgyalása, mind az embereknek egymással való érintkezési formája, mind a hangmo-dor használata,— bizony nagyon sok kívánni valót hagy fenn számunkra. A magyar ember általában tisztességtudo ésbeláto. Mégis az egyleti gyűléseken oly nyilvánvoloan megfeledkezik sok felszólaló a tisztességtudásról és egymás iránti illendőségről. Az elnöki kalapacs sokszor egy pillanatra sem hever használatlanul az elnöki asztalon. A tisztviselők erejök szakadtából kell hogy beszéljenek, ha i- gényt tartanak arra, hogy beszédjöknek valami foganatja legyen, vagy csak hogy meg is hallhassa azt valaki. Ha idegen egyén vetődne be egy-egy magyar gyűlésre, bizonyára azt hinné, hogy az a bizonyos gyűlés a nagyot halló, vagy a siket emberek gyűlése, a hol torkaszakadtából kell kiabálnia mindenkinek, hogy szomszédja szavát meghallja Aztán mennyi veszekedés, tárgytalan, sőt czéltalan felszólamlás, illetlen kifejezések, sértő megjegyzések röpködnek a levegőben egy-egy izgalmas magyar gyűlésen! Mintha legalább is két ellenséges népfaj szülöttei állanának egymással szemben élet halál harczra készen. Holott az egymás segítésére alakult szereteti közösség érdekében kellene találkoznak és egyet érezniük mindazoknak, kik egy magyar egyletnek tagjai! De halljuk csak miképen rajzolja mag a ferde és visszás állapotoknak képét az Akroni Hírlap kitűnő tollú szerkesztője, mikor igy ir lapjának múlt heti számában az egyik akroni magyar egylet gyüléséről“Az egylet kifizetett 11 halálesetet, — a jegyző felolvasta a jegyzőkönyvet, 8 uj tag felesküdött, 57 hátralékost töröltek. Ez volna a száraz beszámoló a gyűlésről. Ennyi történt déli 1 órától este fél hétig. A többi időt az egylet veszekedéssel egymás elleni személyes támadásokkal a tisztviselők kigúnyolásával töltötték, vagyis amint az angol mondja — good timot — szereztek maguknak.” Majd igy folytatja a szerkesztő a referádát: — Aki beszélt annak ordítani kellett, hogy legalább a szomszédja megértse és mindenféle lényegtelen tárgyakkal úgy húzták halasztották a gyűlés idejét, hogy a gyűlés végén a terem tulajdonosa egyszerűen ki- hordatta a székeket és az asztalokat és az egylet tisztviselőit kiküldte a teremből. Az egylet elnöke nem volt képes a betegsegélyről szóló nyugtákat aláírni, az egylet pénztárnoka nem volt képes a betegsegélyiutal- ványokat kifizetni és a pénztári titkár Horog András a gyűlés végén annyira ki volt merülve, hogy alig birt haza menni. Az egylet ezen derék tisztviselője tényleg megérdemli az egylet tagjai tiszteletét, mert teljes erejét az egylet érdekében használja fel. Az egylet elnöke nem lévén képes a betegsegélyeket kifizetni, és kénytelen volt a tagokat felkérni, hogy akinek betegsegélyre van jogosultsága az jöjjön el hétfő reggel a pénztárnok lakására ahol a betegsegélyek ki lesznek fizetve. Az elnök kénytelen volt ezen utat követni, holott az alapszabály egyik legerősebb pontja a leghatározattabban tiltja betegsegélyt az egylet hivatalos hely iségén kivtil bárkinek is kifizetni. Én nem először figyelmeztettem az egylet Tagjait, hogy a gyűlés te rém nem kocsma, a gyűlés térén nem színház, és nem utczavégi csái da, hanem egy igen fontos hivatalé helyiség abban a pillanatban, amelj ben az egylet elnöke megnyitja gyűlést. Veszekedni, lármázni, egymá gúnyolni és az egylet komolyabb t; jai nem tartják érdemesnek szig ruan fellépni és a rendbontókat eg szerűen felkérni, hogy távozzanak egylét helyiségéből. A magyar egyleteket megfojtó szálykodási rákbetegség már saj megfogta ezt az egyletet is és a 1 szamenő a hanyatló procedura i ,.í~ia az egyletet és ha tagok i
