Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1919-10-18 / 42. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 7 alatt a megélhetés több mint 100%-al emelkedett. Ez­zel szemben a lelkészek alapfizetésüknek 20-30%-át, egész fizetésüknek kb. 15%-át nyerték meg, drágasági pótlék czimén. Az ellentét még élesebb, ha meggondol­juk, hogy ugyanazon idő alatt a legegyszerűbb munkás fizetése is, több, mint kétszeresre emelkedett.) Ebből a fizetésből kell a lelkésznek fenntartania magát és családját. Élnie, ruházkodnia kell úgy, amint azt a lel­készi állás és az egyházközség tisztessége megköveteli. Egyháza nevében meg kell jelennie itt is, ott is, mert az egyházat “reprezentálni” kell. Példát kell mutatnia mindenütt és mindenekben, — és ez a példaadás min­dig pénzbe kerül. Családját is el kell tartania, nem­csak, hanem neveltetnie is kell. Alapfizetését pedig már évek óta, majdnem teljesen fölemészti a grocery számla s ugyancsak jól gazdálkodjon a tiszteletes asz- szony, hogy kijöjjön belőle. A stólákból és a drágasá­gi pótlékból kell (azaz hogy: kellene!) kitelnie a ru­hának, és minden egyéb házi és személyes szükség­letnek. Nagyon egyszerű számítás kellhozzá, hogy az em­ber megállapít sa, hogy ez egyszerűen képtelenség. Dehogy képtelenség, mondja talán valaki, hiszen ime, mégis csak meg vannak a papok! Valóban, meg vannak, de kérdezzék meg csak hit­testvéreink, hogy mit csinálnak? Nem vagyunk feljo­gosítva arra, hogy neveket Írjunk ki. Az egyes lel­készek neveinek csak a kezdőbetűit használjuk s csak úgy futólag, amint eszünkbe jut és amint tudunk róla: V. lelkész a gyárban dolgozik, K. lelkész bankban dol­gozik, V. lelkész, K. lelkész, T. lelkész világi lapok­nál keresnek mellékjövedelmet, Cs. lelkész az öröklött magánvagyonából pótolja szükségeit, K. lelkész a nyomdai ipar segítségével igyekszik egzisztálni, Han­ko Gyula ott hagyja a lelkészi állását, s a többiek .... hát meg sugjuk azt is, hogy a többiek mit csinálnak.... hát, bizony, adósságot csinálnak, kérem. Lelkészi ka­runknak több, mint a fele, ijesztően el van adósodva. Pedig nem isznak, nem kártyáznak, pazarolnak, ha­nem rendes, tisztességes, polgári életet élnek. Tessék most már megkívánni egy ilyen helyzetben lévő lel­készi kartól, hogy dolgozzanak az anyaszentegyházérf > minden szépét, jóért és nemesért, egész szívvel, egész lélekkel és minden erővel! Pedig az Élettel szemben a lelkésznek is meg van­nak a maga jogai. Nemcsak ahhoz van joga, hogy tisz­tességesen és a maga hivatalos munkája után megél­hessen, hanem joga van ahhoz is, hogy rendkívüli szükségek idejére, öregségének napjaira félre is tegye­nek valapiit. Vegyenek csak egy kevés időt maguknak a test­vérek és gondolkozzanak egy kicsit az elmondottakon • STERLING STUDIO. 1410 Seventh Avenue BEAVERFALLS, PA. Fényképek, fénykép sinák, és hozzávalók pék rámázása, — és den e szakmába munka. Mielőtt hazamenne hazába, — nag; meg a fényképjét lünk. Jöjjön el és gassnn meg Érdeklődők figyelmébe. Az amerikai magyarság bizontalan állapot­ban van. Egy része vissza akar vándorodni, de nem mehet s olyan helyzetben érzi magát, mint az aj­tófélfa. Se kint, se bent. A másik része kétségek között van. Nem tud­ja, visszavándorljon-e, vagy sem. Nem tud válasz­tani az idegen föld és a bizonytalan állapotú szü­lőhaza között. A harmadik rész a felől van bizonytalanság­ban, hogy érdemes-e egyletét továbbra is megtar­tani, vagy nem? E kérdésre csak igenlő lehet a válasz. Minden magyarnak, akár itt marad, akár vissza megy, családja iránti kötelessége, hogy jó, egylethez tar­tozzon. Minden egylet jó ha meg tud felelni a beléje helyezett bizalomnak. A legjobb pedig az. amelyi­ket nem kell majd ezután jóvá csinálni. Ilyen egylet az Amerikai Magyar Segélyző Szövetség Bridgeporton. Jó, mert a kötelezettsé­geinek minden pillanatban képes eleget tenni, — a haláleseti ezer dollárokat azonnal fizeti. Biztos, mert olyan módszer szerint működik, amin nem kell változtati, hogy jobb legyen. A Szövetség okmányai az állami becslés sze­rint száz percentesnél is jobbak. Ez mindent meg­magyaráz. Sem a magyar, sem az angol testüle­tek között nincs ilyen biztos jóságu testület A Szövetségnél a befizetések sohasem vál­toznak. A 16 éves ifjú havi befizetése egy dollár és teljes életében egy dollár marad. A 30 éves ta­gé 1.70 dollár és ha 70 éves korig lesz tag, akkor is csak annyi lesz. Külön kivetések nincsenek még tömeges halálozás esetén sem. A Szövetség 1000 dollár haláleseti illetéket fizet, — de minden nehézség nélkül, azonnal fi­zeti. Fizeti ezenkívül a szokásos fél és csonkulási segélyeket is, 500 dollárig terjedő összegben. A 70 évet megért tagok pedig 100 dollár aggkori segélyt kapnak évente. Az évi betegségi segély 100 dollár. A Szövetségnek tagjává lehet minden meg­felelő egyén 3 éves kortól 50 éves korig, akár tar­tozik más testülethez, akár nem. Törvény által megerősített jogon veszi fel a Szövetség a gyer­mekeket. A tagok teljes jogú tagok maradnak visszavándorlás esetén is, minden külön rendsza­bály nélkül. Tagok felvehetők az Egyesült Államok vagy Canada bármely részéből. Négy vagy öt tag kü­lön csoportot képezhet, ha ott még osztály, vagy csoport nincs. Érdeklődők Írjanak Walkó János titkárhoz, 1412 State Street, Bridgeport, Conn, ki azonnal válaszol és a szükséges felvilágosításokat megadja.

Next

/
Thumbnails
Contents