Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1919-10-04 / 40. szám

4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA tarozatokat és azokat ne másítsa meg. Elfogadtatott. Ezen indítvány tárgyalásánál érdekes vita feljlődött ki, nevezetesen mivel a közgyűlés megkötötte fennti ha­tározattal a v. t. szabad rendelkezési jogát s mivel mé­gis adhatják elő magukat oly ügyek, melyek gyors el­döntést igényelnek Kerekes B. indítványára elhatároz­ta a gyűlés, hogy ily rendkívüli esetekben a központi tikár referendum szavazást rendeljen el, — hogy a v. t. ne legyen kénytelen viselni a felelősséget valamely messze kiható fontosságú ügyben, minő p. u. a viszon- biztositás, vagy nagyobb összegű pénz kiutalása fe­lett való intézkedés. Az ügyhöz hozzá szólották Mol­nár titkár, Melegh, Bodor, Kövér S. Ambrus, Sebes­tyén, Virág, Kerekes, Árvay, Zilahy, Révész és Korocz delegátusok. A gyűlés abban állapodott meg, hogy re­ferendum szavazatok elrendelésénél a szavazó tagok két harmad részének szavazata képezi a kérdés eldön­tésénél a többséget. A 25-ik o. inditványozza, hogy a központi tikár ne legyen feljogositva az E. pénztára terhére segéd titkárt alkalmazni. Ezen ügy körül is igen hosszadalmas vita indult meg, melynek végered­ménye az lett, hogy a convenczio ezen ügyet is az alap­szabály módosításával egyidejűleg és azzal kapcsolat­ban kívánta I;'tárgyalni. Az előadó egyébként azt jelen­tette, hogy a biz. 2000 dollár évi tiszteletdijjat gondol­na megállapittatni a központi titkár részére, ki aztán ezenkívül még 1000 dollárt kapna egy irodai segéd al­kalmazására. A 20-ik o. inditványozza, hogy a v. t. nél egy ugya­nazon személy két tisztséget ne tölthessen be. Elfogad­tatott. A 30-ik o. inditványozza, hogy az E. alkalmazzon egy Utazó ügynököt. A bizottságnak és a közgyűlésnek is az a véleménye, hogy egy utazó ügynök alkalmazása nem járna visszatérő haszonnal az E. re nézve. A 20-ik o. inditványozza, hogy a v. t. legyen köte­lezve arra, hogy minden, ötven dollárnál nagyobb kia­dást mutasson ki tételesen a kiadandó számadásokban. Miután a v. t. minden, még a legkissebb kiadási tételt is feltüntet részletesen a pénztári kimutatásokban, — az indítvány önmagától felesle gessé válik. A bizottság elfogadásra ajánlja az Árvaházi bizott­ság beadott jelentését. A közgyűlés igy határozott. Ezután előkerült az az ügy, mely hónapok óta iz­gatottságban tartotta az E. tagjait és a mely ügy a convenczion is a legnagyobb vitát idézte elő, — neve­zetesen a Viszont Biztosítás ügye. Az ügy tárgyalása alkalmával teljesen nyilvánvaló volt mindenki előtt, hogy a v. t. felületesen járt el az akczio megkezdésénél és folyamatba tételénél. S hogy végzetesen súlyos következményeket nem vont maga után ez a felületesség, — az egyes kívül álló egyének éberségének tudható be. A Társulat mellyel az Egye­sületet szövetkeztetni próbálták egyesek, — egy stré­ber, humbug Társulat volt, mely már azóta meg szűnt létezni is. Minden kétségen felül megállapittatott, hogy a Társulat egyenesen az E. becsapására pályázott és' csak azt várta, hogy az E. vezértestülete az első fizett- ségi rátába nehány ezer dollárt befizessen a Társul at pénztárába. Azonban az E. tisztviselői mégis a kellő óvatossággal éltek és vonakodtak bárminő befizetést is teljesíteni mindaddig,mig aTársulat eleget nem tett a biztosítéki összeg száz ezer dolláros garantiv összegnyi befizetési kötelezettségének. Ez nem tétetvén le, — a szerződés ömnagától megsemmisült, illetve felbomlott. Mivel ezen transatioból kifolyólag az Egyesületet er­kölcsi és anyagi súlyos veszteség érte (mintegy 9 száz dollár előzetes kiadásokkal járt a tárgyalások fenntar­tása és a szerződés ügyének előkészítése!), Csutoros Elek azt indivványozta, hogy a Társulat pereltessék be az okozott kár erejéig. Miután azonban kitűnt, hogy a Társulat időközben megbukott, — ezen indítvány ke­resztülvitele tárgytalanná vált. Nagy Emil lelkész in­dítványozza, hogy ez ügyel kapcsolatban szavaztassák bizalmatlanság a v. t. nek, nehogy ilyen felületes eljá­rás a jövendőben előadhassa magát. Sebestyén Endre a v. t. védelmére kél, és azt inditványozza, hogy az egész ügy vétessék le a napirendről, sőt a v. t. nek sza­vaztassák j. könyvi köszönet fáradozásaiért. Hasonló értelemben beszél Kövér S. is, hozzátévén, hogy a v. t. az ügy lefolytatásánál nem járt el rosszhiszemtileg csupán tévedett. Csutoros, Kőteles, Meleg, Ludmann teljes őszinte felvilágosításokat adnak ez ügyben, nem vonakodván erélyes szavakkal is rájnutatni a kétség­telenül elkövetett hibákra. Ludmánn és Csutoros ha­tározottan kinyilvánítják, hogy ez ügyben a v. t. kön­nyelmű, hanyag és felületes volt és egyedül az elnök, Köteles Istvé.n állotta meg férfiasán és lelkiismerete­sen a maga helyét a reá is gyakorolni kívánt nyomás és erőszakoskodás ellenében. Toth S. alelnök, mint a legközvetlenebbül érdekelt fél (a mennyiben ő vezette az E. részéről a tárgyalá­sokat a Nat. Servise Life Ins. Co. val!), — kéri a köz­gyűlést, hogy vagy neveztessen ki ez ügy részleteinek megvizsgáltatására egy vizsgáló bizottságot, vagy ad­ja meg neki a jogot arra, hogy az egész ügy részleteit előadja rögtön a közgyűlés előtt. — Melegh és Garay felszólalásai után a közgyűlés Tóth alelnöknek megad­ta a jogot, hogy eljárásának védelmét ott a közgyűlés előtt eszközölje. Toth S. erre elmondja a viszontbiztosítás ügyének keletkezését. Elmondja, hogy a Verhovay E. által kez­deményezett hasonló transakczio után a Ref. E. — hez is érkezett be ajánlat a Metr. Life %s. Co. főügynök­ségétől, — ez azonban kivihetetlen, illetve elfogadhat- lan propozicziokat tartalmazott. Elmondja, hogy a másfél évvel ezelőtt N. Y. ban tartott v. t. gyűlés is már szükségesnek vélte a viszontbiztosítás ügyével fog­lalkozni. De akkor még nem volt érett a dolog. Ellen­ben már a múlt év őszén szintén N. Y. ban tartott v. t. gyűlés idepében, a mikor az Influenza járvány teljes erővel szedte az áldozatokat a munkabíró férfiak és e- gészséges nők sorából, — a v. t. megdöbbenéssel és félelemmel gondolt arra a bekövetkezhtő időre, a mikor a halál angyala tömeges aratás eszközölhet a mi Egye­sületünk tagjai sorában is. A v. t. félt egy esetleges nagy kivetés eszközlésétől ily es hetőségben. Ezért látta elkerülhetlenül szükségesnek a viszontbiztosítás­sal való foglalkozást, sőt annak behoztalát. A Metr. Ins. Co. ajánlata azért nem volt más egyébb feltétel miatt is elfogadható, mivel ki volt kötve, hogy a szer­ződést bármely fél bármely pillanatban felmondhatja, —vagyis ilyen fonnán az E. soha nem érezhette volna magát biztonságban a szerződés érvényességének hu- zamosságát illetőleg. — A másik a jánlat a Nat. Ser­vice Life Ins. Co. tói jött be. Ez a Társulat oly kecseg­tető ajánlatot be, melynek eredmények épen a v. t. ál­tal kinevezett bizottság rövid idő keretén beül felépít-

Next

/
Thumbnails
Contents