Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1919-10-04 / 40. szám

PUBLISHED EVERY SATURDAY. _ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON.

VOLUME XX. ÉVFOLYAM, 1919 Oct. 4. No. 40. Szám.

AT THE POST OFFICE AT PITTSBURGH. PA. ENTERED AS SECOND CLASS MAIL MATTER: APRIL IS, I»I7.

Publication office: 1001 Manufacturers’ bldg. Pittsburgh, Pa.

Editors residence address: REV. ALEX HARSÁNYI, 1008—10th Ave. Homestead, Pa.

1848 október 6-ikán Arad város határából világraszóló botrány, égbekiáltó gyilkosság hire szállt a szellő gyorsaságával tova. Sötét bűn, az osztrák kamarilla vérbosszúja lett ott végrehajtva császári parancsra, a kornak örök szégyenére.

Az a gyászos hir két részből állott. Az egyik a minden kritikán aluli kivégzéseknek a lefolyá sáról szólt, a másik rész pedig a tizenhárom vértanú haláltmegvető bátorságáról, hazaszeretetéről, melynek lángja még akkor sem lohadt le, a midőn a csúf bitó alá állították őket.

Miért volt szükséges e párját ritkító gyilkosság? Bizonyára nem azért, mintha azok, a kiken végrehajtották, megérdemelték volna Nem, hanem azért, hogy azoknak a félisteneknek a bitón lógó eltorzult, vonaglo teste elrettentsen mindenkit a szabadság, a egyenlőség szent érzetének megvalósitását célzó törekvéstőlOktóber 6-ikának emléke mint sötét árnyék húzódik végig a magyar történelem lapjain s minden évfordulón fájó szivvel emlékeznek meg arról a magyar hazának kivándorolt fiai, bárhol is találja őket ez a nap az ég alatt.

A midőn a történtek felett elmélkedünk, a gyász, a fájdalom mellett is parányi szikrája lopódzik szivükbe az öntudatnak és bármennyire tudjuk azért a veszteségért magunkat epeszteni, arra gondolva szivünket keseríteni, — mégis büszkék vagyunk arra, hogy nekünk olyan elődeink, olyan emberszerető nagyjaink voltak, a kik október 6-ikát örök emlékül adtak nekünk. Nem a pribékek véres munkája hagyott nekünk maradandó emléket, hanem azon tizenháromnak az emberi jogokért folytatott küzdelme és azért nemcsak harcolni kész, hanem a szabadságért, hazájáért meghalni is bátor martirok elszántsága és hősies viselkedése.

(Folytatása a 2-ik oldalon.)

A Református Egyesület Convenczioja.

Irta: — Kovács Endre ref. lelkész.

A Ref. Egyesület, szent hitünk, szent vallásunk neve alatt működő ezen egyetlen egyház-társadalmi és jótékonysági nagy intézményünk, mely azzal a kiváltsággal dicsekedhetik, hogy a másfél évtized óta dúló felekezetközi zavaros helyzetben is meg tudta tartani kebelében a különböző árnyalatú magyar reformátusoknak pártokra oszlott magyar reformátusoknak lelkészeit, világi tagjait és minden rendű rangú híveit:— ez a Ref. Egyesület a 4 esztendővel ezelőtt tartott convenczioja után ez év Szept. 24-én és folytatólagosan tartotta meg Buffalo városában azt a nagy gyűlést, melynek lefolyása és határozatai elé a legnagyobb várakozással tekintett az egész amerikai magyar refor- mátusság.

Az amerikai magyar reformátusság várakozása nemcsak az E. jövendő fejlődésére és működésére vonatkozó hatáozatok hozatalát illette, — bár minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy az amerikai magyar reformátusságnak becsessebb közintézménye. nincs mint az Egyesület, — hanem várakozással volt eltelve úgy a lelkészikar, mint a nemesebb gondolkozásu hívek serege arra nézve is, hogy ezen összejövetel megadja é az alkalmat a régtől nélkülözött béke és megértés visszaállítására is?

A gyűlésen, lapunk szerkesztője nem lehetvén elejétől fogva végig jelen, — Nt. Ludmann Sándor bridge- porti és Nt. Kovács Endre daytoni illustris lelkipásztorok képviselték és pedig’ képviselték igazi hivatott- sággal, igazi odaadással és méltó tekintéllyel a Reformátusok Lapját.

Lapunk szerkesztője nagy hálára érzi magát elkötelezve nevezett két lelkipásztor urnák azon szives és több irányú tevékenykedéséért, melyet a lap rep- rezentálása szerepében kifejtettek.

A lap tudósítói tisztet Nt. Kovács E. lelkész ur töltötte be, — gyönyörűen megirt jelentést kuldvén be hoziOct. Hatodikán.