Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1919-09-27 / 39. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LA. „A

3

nyomorúság onnan származik, ha az ember elfordul Istentől és megrontja, lábbal tápod ja az isteni törvényeket.

Az iszonyú szenvedések közepette, melyeken áltál- ment az európai keresztyénség, — mi szerencsésebb helyzetben levő ameriaiak, — átéreztiik kér. és emberbaráti kötelessé geinket a háború által ütött sebek be- kötözésére, a nyomor és szenvedés enyhitésére.

A béke beköszöntésével azonban nem kissebbedett meg a kér. tevékenység folytatására adatott alkalmunk

A háború alatt láttuk, hogy a kér. felekezetek összesített ereje mily nagy áldást osztó erő volt Europa szenvedő népeire nézve.

Ezen áldást osztó tevékenységnek békés korszakban sem szabad szünetelnie, ha Krisztus hü és igaz tanítványainak tartjuk magunkat.

Ilyen essmék és gondolatok hatása alatt gyűlt össze és nyílt meg az amerikai egyet. ref. egyház Altona-i, Pa. zsinatja 1919 Márcz. 4-én.

A zsinat tagjai imádkozó érzülettel jöttek össze, imádkozó érzülettel kezrtek nagy munkájukhoz, és minden gyűlés kezdetén és végén eget ostromló buzgó imádkozó érzülettel kezdtek nagy munkájukhoz, és erejének kitöltetéséért. Az egész zsinat érezte, hogy a mi egyetemes egyházunk sokkal nagyobb arányú szent munka kifejtésére képes, mint a minőt eddig végezett és szent elhatározás kelt a szivekben arra nézve, hogy erőinket összeszedjük, munkaképességünket a legmagasabb fokra emeljük, hogy igy Isten és emberek előtt jó lelkiismerettel állhassunk meg a kötelességtelj esi- tésének tudatában.

Ez az érzület hozta létre ott a zsinaton a FORWARD (haladjunk) mozgalmat, melynek előkészítő és szervező bizottságába 25 hitbuzgó egyént választott be a zsinat. — Ezen bizottság tagjai; — a 9 egyh. kerületből 1-1 tag, a közegyház tagjai közziil 5 választott egyén, aztán az egyet, egyház zsinati elnöke és zsinati jegyző- ' je, — továbbá a Belmissioi Tanácsnak, a Kiilmissioi Tanácsnak, a Női Missioi Egyesületnek, a Könyvkiadó és Vas. Isklolai Irodaiomterjesztő Tanácsnak, clevelandi Központi Könyvkiadó Tanácsnak, a Lelkészi Nyugdíj j intézetnek, a Tan és nevelésügyi Intézetek Közös Tanácsának, a Világi egyének által fenntartott Missioi Tanácsnak, és a Német egyházkerületek Belmissioita- nácsainak egy-egy tagja.

Ez a nagy bizottság aztán különböző al-bizottság- ra oszlott fel, mindenik albizottság megválasztván a maga végrehajtó jogkörrel felruházott tisztviselőit, és megszabván a maga munkakörét.

A Forward (Haladjunk) mozgalom czélját az egyetemes zsinat a következőképen határozta meg; —

. . . .Ezen mozglom főczéljául tekintendő református egyházunkban a lelki élet elevenitése és mélyítése. E- gyetemes egyházunk tagjai tudatára ébresztendők a- zon szolgálatnak, meyet végezni tartoznak, — azon kilátásoknak, melyek előttük állanak és azon felelősségnek, mellyel Isten országának terjesztése ügyében el vannak kötelezve. Férfiak és nők, kicsinyek és nagyok tartoznak e szent munkában erejök teljes kifejtésével részt venni, hogy Isten országa mihamarabb eljöjjön e földre.”

A zsinat által kijelölt nagy feladatot mint felekezet, — csak úgy leszünk képesek betölteni, ha e munkából mindnyájan ki vesszük a magunk részét és ha, mint Idvezitőnk is megparancsolta: Egymás terhét hordozzuk.

A zsinat úgy határozott, hogy ez a kinevezett bizottság dolgozza ki a munka és költségvetési tervet a református egyház egyetemére vonatkozolag úgy, hogy 5 esztendei megfeszített erejű és áldozatkészségii tevékenység eredményeként egyetemes egyházunknak minden intézménye sziklaszilárdan meg legyen alapozva és a jöhető legrosszabb időknek kemény viharait is kiállhassa.

Imádkozzunk, dolgozzunk és áldozzunk tehát egyházunk szent érdekeinek előbbvitele és megerősítése czéljaira.

Segítsünk

szülőhazánkon!

A PITTSBURG S VÍD. MAGYARSÁG MOZGALMA.

E ho 19-én, vagyis a múlt Pénteken este derék magyar emberek csapata jött össze a Pittsburgi önképzőkör helyiségében, hogy megbeszélnék azon módozatokat, a melyek szerint ezen nagy vidék ezernyi magyarságának ki lehetne vennie részét a szegény Magyar Hazánkat segiteni czélzó akczioból.

Eltitkolhatlan valóság az, hogy daczára annak, miszerint alig van egy-egy állam, hol kedvezőbb központi ehelyezkedésben volna megtelepedve a magyar ság, mint a hogy van megtelepedve nyugat Pennsyl- vániának fővárosában a mindenünnen könnyen megközelíthető Pittsburg városában, és továbbá daczára annak, hogy sehol sincs lelkesebb, áldozatkészebb és hazafiasaabb magyar elem, mint ezen a környéken, — mégis sem jótékonysági, sem hazafias mozgalmakban semmi szerepet nem visz ezen vidék nagy magyarsága, legalább is nem oly mértékben, minő e magyarságot megilletné. Ennek oka vagy magyarázata egyfelől szervezetlenségünkben, másfelől abban kereshető, vagy található meg, hogy nincsenek vezetők, a kik összeszedvén a szerteszét heverő csontokat, azokba életet lehellenének, hogy tevékenységre mozdulna a nagy sereg.

Nem mondjuk, hogy nincsenek egyesek, kik igaz lelkesedéssel szolgálják a közügyeket és oda adták testi lelki erejük legjavát bárminő olyan akczio sikerének e- lőmozditásához, a mely akczioból áldás, megbecsülés és erkölcsi haszon árad ki a magyarságra, — de ezeknek az egyes embereknek minden nemes törekvése és feláldozó működése elégtelen valami nagyobbszabásu eredmény, imponáló siker elérésére.

Láttuk ezt minden, a közel múltban kezdeményezett magyar mozgalomnál, és félő hogy ezt fog kelleni tapasztalnunk a jövendőben is, legalább is addig, mig valami titkos erő jobban össze nem forrasztja megértésben és közös munkálkodás egységében helyi közéletünk vezetésre hivatott egyéniségeit.

A Pittsburgi önképzőkör helyiségébe összehívott Értekezlet Pittsburgba kivánja concentrálni a Magyarországot segiteni czélzó akcziot. Bár minden becsületes magyar ember úgy érez e kérdésben, hogy mindegy bárhonnan indul ki, és bárki, vagy bármely egylet legyen a vezetője annak a mozgalomnak, mely által segíteni kívánunk oly végtelen sok szenvedéseken áltál- ment otthoni véreink nyomorúságán, — mégis magá-