Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1919-09-20 / 38. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMATE SOK LAPJA O sorsával, jól tudja. Tudják ellenségeink is. A csehek, oláhok itt élő bérencei fogcsikorgatva nézik ezt a szép és sikeres munkát s elhihetj ük, hogy mindent megtesznek a Szövetség munkájának sikertelenné tételére. Az ellenség szemei is rajtunk függenek, amerikai magyarokon — és ne felejtsük el, hogy nem szabad nekik azt a diadalmas örömet megszereznünk, hogy mig ők a maguk hamis, hazug és gonosz ügyéért folytatott ügyükben lankadást nem ismerő lelkesedéssel dolgoznak, addig a magyarok összetett kézzel nézik azt a munkát. a mit egy-két igaz magyar folytat, de igazában nem törődik vele, nem segíti, nem támogatja. Nem mertük hinni, hogy még ennyi sikert is képes lesz a Szövetség kivinni, de most, hogy a szép és sikeres kezdetet látjuk, kötelességünk megadni neki a tovább dolgozás lehetőségét. Jusson eszünkbe, hogyha valamit még egyáltalában tehetünk hazánkért, a Szövetség által tehetjük meg. Ez az utolsó az egyetlen mód s ha ezt nem ragadjuk meg, örökre élj átszőttük a jogunkat ahoz, hogy igaz magyaroknak nevezzük magunkat. Minden egyház, egylet, kör, minden egyes magános ember legszentebb kötelességének tartsa, hogy a maga áldozatával hozzájáruljon ehez a valóban nemzetmentő munkához. Nincs magyar, aki nyugodt szívvel törődnék bele, hogy esetleg hazakerülve, cseh, szerb, vagy oláh alattvalóvá váljék. Az ettől való félelem ma a magyar lelkek legnagyobb gyötrelme: tegyük meg hát, ami tőlünk telik, abban a reményben, hogy erre ne kerüljön sor. A magyar nemzet ránk néz, amerikai magyarokra, tölünk vár szószólást, segítséget a haza veszélyben lévő ügyéért: legyen gondunk rá, hogy magyar véreink ne csalódjanak bennünk! A KERESZTYÉNSÉG BEFOLYÁSA AZ EMBERISÉG MŰVELŐDÉS TÖRTÉNETÉRE FŐBB VONÁSOKBAN. A keresztyénség változtatta át a börtönöket is nevelőintézetekké. A börtönügy reformátora az angol Ho- zárd János volt. Ez a múlt század végén élt, igen buzgó és jó keresztyén. Meglátogatta az európai fogházakat, hogy azokat tanúlmányozza s javaslatokat tett kormányának a börtönügy reformálására s annak javítására félmilliót hagyott hátra. S a czél el lett érve annyiban, a mennyiben a börtönök ma már nem kínzó helyek hanem nevelőintézetek. Vájjon nem a keresztyénség hatásának mondható-e ez is?! A keresztyénség szülte a könyörület és jótékonyság szellemét, mely a nyomort és szenvedést elviselhetőbbé tenni igyekszik. A mult a században indúlt meg a nagyszerű humanisztikus -mozgalom, mely egyenesen a keresztyénség hatásából szülemlett. A vadak a tehetetlen embert agyonütik, az igazi keresztyének pedig felkarolják! Kórházak, menházak, gyermek-men- helyek emelkednek mindenfelé és sokféle irányban és alakban működnek a nyomor enyhítésére. Még a börtönből kiszabadultakra is irányúi a figyelem. Megmutatják neki a tisztességes megélhetés .eszközeit, mint egy kenyérbotot adnak kezébe, hogy haladhasson uj életiránynyal a becsület és tisztesség útján. Az igazi keresztyén szellem még a hivatalnokot is lelkiismeretesebbé teszi. Nézzük megcsak a törököknél vagy a khinaiaknál, milyenek a hivatalnokok? — Kapzsik és kegyetlenek. S midőn nálunk is hűtlen sáfárokról s csaknem mindennap sikkasztásokról olvasunk, nem azt kell-e mondanunk . hogy a keresztyénség szelleme nem hatotta még át kellően a mi keresztyén társadalmunknak sem minden rétegét. A keresztyénség szellemétől áthatott embereknek még az állatkinzás szüntetésére is kiterjed figyelmök. Egyesületeket alakítottak az állatvédelemre. S elvitáz- hatatlan az érdem, mely a kezdeményezőket e téren illeti, s méltó az elismerés, mely mindazokra hárúl, kik e téren is nemes jó akarattal buzgolkodnak. De áldásos mozgalmat indított a keresztyénség egyikmásik országban a mértékletességi egyletek által is. Csélja főleg a szeszes italok túl mértékben való élvezetének megszüntetése vagy legalább mérséklése. Némely államokban javító intézetek is vannak már az ilyen szeszes italok élvezetébe túlságosan elmerült szerencsétlenek részére. Vannak mértékletességi szállodák, melyekben folytonosan vannak agitátorok, a kik az ott megjelenő vendégekre szóval, példával, előzékeny és józan eljárással hatni igyekeznek. És mennyi bűnt mennyi nyomort orvosolnak, mennyi bűnuek nyomornak veszik elejét ez által! Mennyi elvesztett lelket ragadnak ki a mélységből s adnak vissza önmaguknak, a családnak a társadalomnak, Istennek! Mint teszi az embereket lelkiismeretesebbekké hivebbekké, iga- zabbakká. önzetlenebbekké foglalkozásaik folytatásában a keresztyéni szellem. Szóval a keresztyénség az életet szebbé, kellemesbbé, magasztosabbá. az embert tiszteltebbé teszi! A csak vázlatosan főbb vonásokban elmondottakból is látható, hogy a keresztyénség szelleme miként hat és működik az emberiség művelődésére. Azon legyünk tehát, hogy ez minél inkább tért foglaljon szivünkben, családi és társadalmi életünkben. Ezzé nézve f»kötelességünk, hogy if jainkat neveljük valódi keresztyén szellemben, igaz vallásosságban. A jó nevelés áldását élvezi az ember egészéletén át, mig ellenben annak hiányát, vagy épen a rósz nevelés átkát sirathatja egész életén keresztül! Nemesítsük különösen nevelés- közben gyermekeink és ifjaink szivét, hogy nemes érzelmek vegyenek abban lakozást, hogy ne a roszra, mint legtöbb esetben van, hanem a jóra és nemesre legyenek fogékonyabbak. így nevelünk aztán keresztyéni jellemet! Az ilyen nevelés aztán nemcsak az egyesekre, hanem a társadalomra, nézve is áldásos lesz; közelebb hozza s a szeretettben egyesíti az embereket, a különbözéseket, a válaszfalakat kiegyenlíti, nehéz kérdéseket fog megoldani. Ilyen nevelésre sokat tehet az iskola, de többét tehetnek a szülék különösen az anyák! Vajha figyelembe vennék és ne felednék e hivatásukat! A társadalmi élet tápláló melege a vallásban rejlik, ennélfogva a vallásos érzelmeket ápolni kell. A vallás a társadalmi kötelékek közt legerősebb; a vallástalanság sohasem egyesit, hanem bont! Ciceró szerint “ ha a vallás kihal a keblekből, összeroskad a társadalom é- pűlete.” A hires természettudós Newton oly vallásos volt, hogy Isten nevének kimondásakor mindig kalapot emelt. Tanuljunk ily nagy emberektől vallásosok, igazi keresztyének lenni, s igyekezzünk gyermekeinket, if- jainkat is ilyen irányban nevelni. Akkor boldogabbak leszünk egyénileg, boldogabbak leszünk családilag, nem lesz annyi elzülött élet és család; őszhangzóbbá válik a társadalom és boldogabb lesz a haza, boldogabb lesz az emberiség! — (Vége.)
