Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1919-08-30 / 35. szám

A REFORMÁTUSOK LAPJÁNAK szerkesztősége szívélyesen köszönti az Amerikai Magyar szövetséget a convenczio alkalmából és örömmel áll e lappal minden irányban a Szövetség szolgálatára. — Ezt a szolgálatot megadni a Szöv. részére hazafias, sőt ennél is több, — szent kötelességnek ismerjük részünkről e nehéz időkben. Vallásunk szeretete mellett a Magyar Haza iránti hűség az, mit sem az idő, sem a távolság sziveinkből kitépni nem fog soha!

Minél jobban szenved pedig édes Magyar Hazánk,—annál inkább általérezzük iránta tartozó kötelességünket, — mely abban áll, hogy szenvedéseinek nehéz óráiban oldala mellett álljunk és ha be nem folyhatunk is sorsának kedvező elintézébe, — de legalább az egyéni nyomorúságot, mit a háború maga után hátra hagyott, — enyhiteni, kissebbiteni, helyrehozni törekedjünk.

Az Am. Magy. Szövetség ezt az irgalmas- sági munkát mindnyájonk nevében hivatóttan fogja elvégezni, ha mi mindnyájan legalább ez egyszer, és legalább ily irgalmassági munkában összetartunk és a Szövetségbe bizalmunkat helyezzük.—

Bizalmatlankodásra, gyanakodásra nincs is ok! A Szövetség élén álló intéző egyének inkább százszor adnak, mintsem hogy megcsonkítsák azon adomány összegeket, miket mi i- mádságos érzülettel adunk össze otthon éh-ha- lállal küzdő véreink, rokonaink, testvéreink táplálására.

Más nemzetek fiai nem ezreket, de száz ezreket és milliókat adtak össze otthoni honfitársaik és elhagyott hazájuk ügyének felemelésére, pedig azok a más nemzetiségek otthoni rokonai nem mentek át oly iszonyú szenvedéseken, mint a mi véreink az oláh csorda által feldúlt, kirabolt, tönkre tett szép Magyarországban keresztül mentek!

A kiben a magyar faj szeretetnek, az elvérzés szélén álló szegény Magyar Haza iránti hűségnek, a saját testvérei iránti segitő szeretetnek és irgalmasságnak csak egy parányka szikrája még pislog, — az cselekvésre buzdul ez utolso órákban, és megkérdi lelkiismeretét, megkérdi azokat, kiket állásuk, képességük, befolyásuk, irányadó körökkel való összeköttetéseik arra feljogositanak, hogy a magyarság ü- gyeinek irányítását eszközöljék, — megkérdi a- zokat, kikbe bizalmát helyezi, hogy egyénileg mivel járulhat kiki közzülünk hozzá Hazánk és szenvedő véreink nyomorúságának enyhítéséhez?

Eza hozzájárulás erkölcsi és anyagi lehet, — de nekünk mind a kettőt meg kell adnunk és pedig nem vonakodva, nem is fösvény lelkület- tel, sem nem gyanakvó érzülettel, hanem azzal a faj szeretetettel, mely tudja, hogy a magyarnak nincs segitő testvére a magyaron kivül e világon, és hogy azok, kik a segitő szeretet ak- cziojának élére állanak közöttünk. — igaz magyar emberek, kik önzetlenül és becsületes lélekkel vezetik úgy a helyi, mint a szélesebbkörü mozgalmakat. Irtozatos bűnt követ el a nemzeti érdek, a humanismus, a testvéri szeretet isteni

_________________AMERIKAI MAGYAR J

törvénye ellen, a ki megrontja anár a gyanú el- hintésével, akár a széthúzás magvainak alattomos hintegetésével az olyan mozgalom sikerét, melynek egyedüli czélja, — segíteni próbálni halálos betegen vergődő szegény Magyar Hazánkon és éhínséget megpróbált véreinken.

Lehetnek közöttünk elvi eltérések, személyi meghasonlások, jogos vagy jogtalan panaszra okot adó ferdeségek, — nem egyszer elkeseredett harczot kellett vívnunk velünk együtt é- lő honfitársainkkal hogy igazainkat elismertes- sükde most mind ezekről el kell feledkeznünk, most minden sérelmet el kell temetnünk, — most csak egy dologról lehet, és kell hogy legyen szó, — és ez az, — hogy miképpen segítsünk Hazánkon és testvéreinken!

A beszéd helyét cselekvés kell hogy felváltsa. Nagyon kevés beszéddel, el lehet dönteni, hogy mit lehet tennünk, meddig szabad mennünk egy bizonyos országos mozgalom lefolytatásában.

Mellékes, hogy ez az országos mozgalom Youngstownban, Newyorkban, Bridgeportban, Clevelandban é vagy másutt indul megA fődolog, hogy mindnyájan magyarok, e- gyesek és testületek csatlakozzunk ahoz és vegyük ki abból a magunk részét a tőlünk kitelhető mértéknek a tetejéig. Ne keressük, kit állított aközbizalom e mentő akczio élére. Legyünk bizonyosak a felől, hogy a kik a mozgalom élére kerültek, vagy kerülnek, azok jellemtiszta és becsületes lelkű magyar emberek, kik nem keresnek maguknak sem hasznot, sem di- csősséget, hanem igenis vállalnak munkát, fáradságot és áldozathozatalt akkor, a mikor a kötelesség őket a hazafias szolgálat tétel munkájának teljesítésére hívja el.

Nem látjuk é, mennyit ártott idáig is Hazánknak a mi szervezetlenségünk és az, hogy egymást marjuk, tépjük, rágalmazzuk, a helyett hogy mint más nemzetiségek teszik, — mi is rokonszenvet igyekeztünk volna kelteni az a- merikai közvéleményben az iránt a Nemzet i- ránt, melyet ekkoráig mindég a szabadság championjának tekintette a mi fogadott Hazánk?

Nem vádol é bennünket lelkiismeretünk, magyar szivünk azért, hogy a jólét és bőség karjai között elfeledkeztünk szenvedő Anyánkról, a Magyar Hazáról, holott legalább valamit bizonyára tehettünk volna annak szenvedéseinek enyhítésére?

Tartsunk azért egy komoly, méltoságos és az ügy nagyfontosságához illő nemzeti gyűlést, melyen találkozzunk és közös munka végzésre egyesüljünk mindnyájan, kikben magyar szív dobog és kik megindulni tudnak saját testvéreik nyomorúságán.

Ne engedjük, hogy akár gonoszság, akár politikai felfogások különbözőségéből fakadó gyűlölet megölje a testvér — szeretet segitő ak- czioiát, hanem mutassuk meg, hogy a miként Hazánk ellenségei tudnak egymással egyesülni Nemzetünk letörésében, úgy a védelem szent