Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1919-08-23 / 34. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA hintésével, akár a széthúzás magvainak alattomos hintegetésével az olyan mozgalom sikerét, melynek egyedüli czélja, — segíteni próbálni halálos betegen vergődő szegény Magyar Hazánkon és éhínséget megpróbált véreinken. Lehetnek közöttünk elvi eltérések, személyi meghasonlások, jogos vagy jogtalan panaszra okot adó ferdeségek, — nem egyszer elkeseredett harczot kellett vívnunk velünk együtt é- lő honfitársainkkal hogy igazainkat elismertes- sükde most mind ezekről el kell feledkeznünk, most minden sérelmet el kell temetnünk, — most csak egy dologról lehet, és kell hogy legyen szó, — és ez az, — hogy miképpen segítsünk Hazánkon és testvéreinken! A beszéd helyét cselekvés kell hogy felváltsa. Nagyon kevés beszéddel, el lehet dönteni, hogy mit lehet tennünk, meddig szabad mennünk egy bizonyos országos mozgalom lefolytatásában. Mellékes, hogy ez az országos mozgalom Youngstownban, Newyorkban, Bridgeportban, Clevelandban é vagy másutt indul megA fődolog, hogy mindnyájan magyarok, e- gyesek és testületek csatlakozzunk ahoz és vegyük ki abból a magunk részét a tőlünk kitelhető mértéknek a tetejéig. Ne keressük, kit állított aközbizalom e mentő akczio élére. Legyünk bizonyosak a felől, hogy a kik a mozgalom élére kerültek, vagy kerülnek, azok jellemtiszta és becsületes lelkű magyar emberek, kik nem keresnek maguknak sem hasznot, sem di- csősséget, hanem igenis vállalnak munkát, fáradságot és áldozathozatalt akkor, a mikor a kötelesség őket a hazafias szolgálat tétel munkájának teljesítésére hívja el. Nem látjuk é, mennyit ártott idáig is Hazánknak a mi szervezetlenségünk és az, hogy egymást marjuk, tépjük, rágalmazzuk, a helyett hogy mint más nemzetiségek teszik, — mi is rokonszenvet igyekeztünk volna kelteni az a- merikai közvéleményben az iránt a Nemzet i- ránt, melyet ekkoráig mindég a szabadság championjának tekintette a mi fogadott Hazánk? Nem vádol é bennünket lelkiismeretünk, magyar szivünk azért, hogy a jólét és bőség karjai között elfeledkeztünk szenvedő Anyánkról, a Magyar Hazáról, holott legalább valamit bizonyára tehettünk volna annak szenvedéseinek enyhitésére? Tartsunk azért egy komoly, méltoságos és az ügy nagyfontosságához illő nemzeti gyűlést, melyen találkozzunk és közös munka végzésre egyesüljünk mindnyájan, kikben magyar szív dobog és kik megindulni tudnak saját testvéreik nyomorúságán. Ne engedjük, hogy akár gonoszság, akár politikai felfogások különbözőségéből fakadó gyűlölet megölje a testvér — szeretet segitő ak- czioját, hanem mutassuk meg, hogy a miként Hazánk ellenségei tudnak egymással egyesülni Nemzetünk letörésében, úgy a védelem szent munkájában mi is össze tudunk fogni egymással. Alakuljon meg minden magyar lakta plézen a segitő bizottság. Az egyházak, egyletek tisztviselői jöjjenek össze közös tanácskozásra és a legpraktikusabb formában szervezzék a helyi akcziot, mely azonban kell hogy egy országos, nemzeti szervezettel legyen összeköttetésben, mert csakis igy lehet elkerülni azt, hogy szét- máljon, elposványosodjon az akczio, és másfelől csakis igy lehet biztosítani az akczionak legmesszebb érő sikerét. Ezenkívül szükséges, hogy az egész akczio a legteljesebb nyilvánossággal vezettessék. Senkinek ne legyen oka, vagy joga a legkisebb gyanú táplálására sem. A lapok közöljék úgy az országos, mint a helyi bizottságok határozatait és ha kell, az egyes hozzájárulásokat is így meg lesz a nyilvánosság is, a megnyugvás is. Szerk. A “BRIDGEPORT” CZIMÜ HETILAP HAZAFIAS SZÓZATJA. A míg odahaza élő testvéreink, a magyar nép kétségbeesetten vívja élet-halál harcát most már a belső és külső ellenséggel egyaránt: mit csinálunk mi, Amerikában dolgozó magyarok ?! Most sem fogunk még ébredni? Ezután is álmos közömbösséggel szemléljük, hogy az annyira meggyülölt Habsburgok ismét az ország nyakára üljenek7 Ezután sem fogunk cselekedni? Hanem továbbra is folytatjuk az eddigi széthúzást, gyűlölködést, s ál- nok rágalmakkal való meggyanusitását mindazoknak, a kik élnek és valamit tenni akarnak ? Legyen ennek vége? Szólaljon meg az amerikai magyarság. Vigyük mi is sokat szenvedett hazánk i- gazságos ügyét a világ itélőszéke elé. Vegye ki ebből a munkából mindenki a részét, ahogy tudja. Ha tudott az amerikaiban részvétet, szánalmat s ennek a révén barátságot, támogatást kelteni a tót, a cseh; a román; a szerb, miért ne tudna a magyar7 Ha tud az amerikai lelkesedni és áldozni a letiport Belgiumért, miért ne tudna a hasonló sorsra futott Magyarországért? Ne azt keressük most, hogy mit mulasztottunk el. Ne azt firtassuk, hogy kinek milyen bűne volt a múltban. Ne az legyen a virtus, hogy ki tud jobban szá- jaskodni, gyalázkodni, rágalmazni. Hanem fogjunk már egyszer össze valamennyien a MAGYAR érdekekért, a magyar szülőföldért, a magyar népköztársaságért, a melyet rövid élete után le akarnak tiporni, meg akarnak semmisíteni a Habsburxok, az oláhok és a magyar mágnások ..... Hát ne engedjük! Fogjunk össze és harcoljunk ellene, ahogy tudunk. Ha küzdelem után elbukunk, megmarad az elvégzett munka tiszta öntudata és a jóbb jövőbe, az igazság végső győzelmébe vetett bizodalmunk, — de ha tunyán tétlenkedünk, vagy most a magyarok végítéletének napjaiban is csak egymást marjuk: megérdemeljük, hogy lesújtson ránk a Végzet megsemmisítő erejével és szétszórjon bennünket a szélrózsa minden irányába, hogy hírmondója se maradjon a pártoskodó, egymást gyűlölő magyarnak!
