Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1919-08-09 / 32. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK J gén, bűnösen, piszkosan, utálatosan, mint a hogy vagyok.” Az ilyenekhez lehajlik Isten: “Fiam, leányom, Jézusért te az enyém, én a tied vagyok.” E szép helyről akkor még a vámszedő mit se tudott, de azért boldogan távozott. Haza mentek mindaketten. A farzeus hazament, úgy, ahogy jött: lelki béke nélkül, Istennel kibékület- len. Azaz mégse úgy ment vissza, ahogy jött. Szive keményebb, büszkébb, sivárabb lett, még jobban eltávolodott Istentől. Ez már a tömeggel fogja kiáltani: “Feszítsd meg!” a golgotha keresztje mellett pedig a csu- folódók közt fog helyet foglalni. A vámszedő is hazament. Arczán az örömnek fénye ragyogott. Az Urnái volt, tőle áldást nyert. Hol maradtak a terhek, melyek a templomba menet még rá nehezedtek? Eltűntek. Isten megbocsátott neki Azt hiszem, amikor hazament, gyermekeit ölébe vette és igy szólt nekik: “Gyermekek, a mi Istenünk kegyelmes, iralmas, törelmes és nagy jóságul És mikor a Golgotha napja után eljött a Husvét reggele, akkor a vámszedő megértette e szó jelentőségét: “én értem.” És mig a remegő farizeusok széthordták a hazugságot: “Nem támadott fel, hanem a tanítványok lopták el;” addig a vámszedő szivek felfogták: “Jézus az én megváltóm él.” Azután megérték a pünkösdöt, amikor az égbe felment Isten fia uj szivet, uj lelket ajándékozott nekik. Megakarjátok ezt ti is érni? Akkor szálljatok le büszke magaslataitokról! Csak az alázatosoknak ad Isten kegyelmet, csak a bűnösöket fogadja magához Jézus, csak akkor lehet pünkösdöd, ha a Golgothát felfogtad. összefoglaló kérdések: 1 Kiről szól az elolvasott történet? 2 Miért mentek ezek a templomba? 3 Milyen érzés fogta el a vámszedőt? 4 Miért? •5 Hogyan imádkozott? 6 Hogyan gondolkozott a farizeus? 7 Hogyan imádkozott? 8 Mi legyen a mi mértékünk? 9 Akkor majd hogyan imádkozunk? 10 Hogyan távozott el a templomból a farizeus ? 11 Hogyan távozott el a templomból a vámszedő? 12 A golgotha üres keresztje mit mond neked? Tanulság. “Mert valaki felmagasztalja magát megaláztatik; és aki megalázza magát felmagasztaltatik.” £**************-X-****************************' * sjc | Mit cselekedjünk? * *-******************************************** Ezen szim alatt közli a M. E. ez. csatlakozott újság azt a mélyen járó, teljesen nyíltan beszélő tanulmányt, melyet Nt. Kalassay Sándor pittsburgi ref. lelkész, nyugati egyh. megyei esperes irt újabban a “kibontakozás” ügyében. Ebben a tanulmányban Nt. Kalassay esperes a legteljesebb őszinteséggel az amerikai Reformed Church-höz való visszamenődéit ajánlja a csati, egyházakra nézve a jelen lehetetlen állapotból kivezető egyedüli expediens gyanánt. Nt. Kalassay esperes, kinek háta mögött több mint két évtizedes amerikai lelkipásztori szent szolgálatnak múltja áll, — eléggé AMERIKAI ahoz, hogy belássa azt, miszerint ebben az országban, — hol még csak most kezd ébredezni a soviniszta nemzeti szellem, mely ha megerősödik, elsöpör minden különálló nemzetiségi intézményt, — lehetetlen hogy tartós fennmaradásra számíthasson egy olyan egyházi kialakulat, melynek első czélja a faji különállóságot fenntartani Amerikában. Bármennyire szeretjük is fajunkat, bármenyire akarnánk is, hogy beláthatlan időkig fenn és megmaradjon az ide vándorlott magyar faj az ő ős magyar mivoltában:— be kell vallanunk, hogy ilyen remánykedés nem egyébb mint utopia kergetésA tiszta valóság az, hogy Amerikának i- szonyi assimilálo erejével szemben mi parányi magyarok, meg nem állhatunk, de nem állhat meg egyeben nemzetiség sem. Sem mint faj, sem mint önálló felekezet. Olyan politika, és pedig akár világi, akár vallási politika folytatásával tehát, mely által elkülöníteni czélozzuk magunkat az amerikai köz szellemtől, intézmények tői és társadalomtól, — elérhetlen ideált kergetünk és végredeményileg magunknak, Hazánknak, és abban szenvedő magyar református a- nyaszentegyházunknak ártunk sokat. Kalassay esperes mindezt tisztán látja, s azért mondja czikkében: — “azok, a kik az amerikai közvéleménnyel érintkezésben vagyunk, — szomorúan tapasztaltuk, hogy elszigeteltségünk miatt nem is akarnak velünk (t. i. a csatlakozottakkal)^ az amerikaiak szóba sem állani”. Az ilyen önálló egyháziszervezkedést tehát, holt bizonyos dóiig, hogy az amerikai közvélemény nem fogadná kedvezően. — Egy olyan közvéleménytől pedig, mely velünk nem rokonszenvezik, sőt szervezkedésünket elitéli, — lehet é várni, vagy kérni azt, hogy jóindulatú felkarolásban részesítsen bennünket és segítő szeretetébe vegye a magyarországi egyet. ref. egyház at, melynek e nehéz időszakban csakugyan szüksége van a világ protestantismusának sympathiájára? Az az érv, melyet többször felhoztak a maguk álláspontjának védelmére a csatlakozási akczio barátai, — és újabban p. u. a clevelandi első magyar ref. egyház is, — hogy t- i. a mint van holland, és német eredetű ref. egyház, — épenugy lehet magyar eredetű és kormányzati! ref. egyház is Amerikában, — teljességgel nem állja meg a helyét, a mennyiben nem szabad felednünk, hogy azok az egyet, egyházak egytől egyig TISZTA AMERIKAIVÁ LETT felekezetek, melyek sem szervi, sem adminisztráczioná- lis összeköttetésben sem most nincsenek, sem soha nem voltak ó hazai kormányaikkal, vagy egyházi főhatóságaikkal, — ennélfogva őket faji, nemzetiségi, vagy épen Amerika ellenes politika folytatásának gyanújával sem nem vádolhatja, sem nem illetheti őket senki. A holland e- redetü ref. egyház nincs semmi olyan függésben és nem is volt soha az anyaországbeli zsinattal, melytől rendeleteket várt vagy kapott volna,
