Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1919-08-02 / 31. szám

X

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

belga nemzetet, — igy Hymans azok között a tíz világ hirü férfiak között foglal helyet, kiknek egyike Wilson elnök, másika Clemenceau, franczia miniszterelnök és Lyod George, angol miniszterelnök, kik szintén mindketten hü és buzgó reformátusok. Wilson elnöknek Belgiumban való látogatása nagy és üdvös eredményeket vont magá ítán a belga népre nézve is, — mei't a belga protestánsok egy könyvecskét nyomtattak és osztottak szét ez alkalommal, melynek ez a czime; — Mit mond Wilson Elnök a Biblia olvasásáról? Ez a könyv nagy érdeklődést keltett a belga pápisták gondolkodásában, és buzdította őket a szentirás tanulmányozására, — a mit az ő egyházuk, a pápás egyház egyenesen megtilt nekik és kivesz kezeikből.

Isten nélküL.Istennel.

— Elbeszélés. — Irta: Nagy Endre.

Kora májusi reggel volt. Madár község fehérre meszelt házacsikai ragyogtak a napsugárban. Néma csend, méltósága» nyugalom uralkodott a tájon. Itt-ott hófehér ingben,, a, hogy az ágyból kibújtak, kis fiúk és leányok kuporogtak a kapuajtók küszöbén. Álmos szemeiket dörzsölve sütkéreztek a reggeli nap lágy melegében. Néhol egy-két duruzsoló czicza is hentergett a társaságban, itt-ott pedig egy tarkaszőrű, fakolonczos kutyus is közéjük telepedett. Pislogó, megvető irigységgel nézve, hogy a duruzsoló czicza milyen nagy kegyében áll a gyermekeknek. Szinte boldog, a melyik az ölébe veheti. Vele azonban nem is törődnek. Mintha bizony nem mindig ő hárítaná el róluk a veszélyt. Ezt az igazságtalanságot nem is nézheti tovább. Felugrik, fogait csikorgatva a boldogan hentergő cziczának tart. A czicza észreveszi a veszélyt, farkát fölborzolva, mérgesen köpködve kiugrik az egyik fehéringes fiúcska öléből és nagy gyorsasággal felszalad a kapu melletti akáczfára. A gyermekek sóvárgó szemmel néznek utána. A kutya pedig visszaül a helyére és elégedetten hunyorgatva várja az apró emberek beczézgetését.

Az agg lelkipásztor gondolataiba mélyedve szokott reggeli sétájáról hazafelé tartott. A mint egyik ilyen népes és zajos kapu előtt haladt, föltekintett és megpillantotta a kis boldog társaságot. És nézte, nézte sokáig

....Mig hazaballagott, jóízűen mosolyogva többször

elgondolta magában:

—Ennyi igaz boldogságot is ritkán láttam még a földön. Aztán, a hogy maga elé idézte képzeletben a kis derült, boldog társaságot, még odahaza is el-elmosoly- gott rajta. Tisztelete,s asszony nem is állhatta meg szó nélkül, hanem megkérdezte tőle:

—Ugyan öregem, min mosolyogsz olyan jóízűen?

Az agg lelkész erre elmondta, a mit látott. Aztán mind a ketten mosolyogtak.

Néhány perczczel később jött a harangozó. Illedelmes köszönés után átvette a templom kulcsait és kevéssel rá megszólaltak a harangok és messze hallatszó bú- gással hívták az embereket az istenházába. A későn kelő, elkésett iskolásgyerekek nagy sietséggel szaladtak az iskolába. Némelyiknek a szeme nemcsak álmos, hanem könnyes is volt. Innen-onnan munkák éptélen férfi vagy asszony tipegett a templom felé. Némelyik bottal, némelyik a nélkül. Az iskola udvarán a gyermekek kettős sorban állva türelmetlenül várták a harangszó elnémulását. Az utcza egyik oldalán nagy csapat libát kergetett egy ordas kutya; egynek meg is kapta a szárnyát. A másik oldalon egy eltévedt csikó nagy horklással, nyerítve szaladgált. A fehéringes, napfényben fürdő gyermekek rémülten szaladgáltak előle az udvarokba.

Végre a harang elnémult. Az iskolásgyermékek a tanítóval együtt bementek a templomba. Az öregek ekkorra már meg is jelentek szokott helyeiken. Az agg lelkész is megérkezett. A mint belépett, felhangzott a buzgó ének; elénekeltek egy éneket, aztán csönd lett. A tisztes őszhajú lelkész fölment a szószékre és imára kulcsolta kezeit. Hangja erősebb, szeme ragyogóbb volt, mint máskor. Imájának szavai is megkapóbbak. Az emberek lelkébe-szivébe jobban behatolók. Nagyobb erővel vitte, ragadta a hivők lelkét fel, fel a maga&sá- goe Isten fényes trónja elé. Még a gyermekek is nagyobb figyelemmel hallgatták.

Alig mondta el az ősz pásztor az Isten trónjához szárnyaló buzgó imát, nagy lárma hatolt az utczáról a templomba. S mire elénekelték a végéneket, a zajongók már egészen közel jutottak a templomhoz.

A gyermekek nagy kíváncsisággal siettek ki, a tanító meg is fenyegette érte őket, mire kettős sorok ban, sokszor vissza-visszatekintve a lármás csoportra, bementek az iskolába. A hívek, a lelkész és a tanító pedig — mint rendesen — megálltak a templom előtt és beszélgetésbe fogtak. Mikor odaért a lármás csoport, meglepődve látták, hogy az néhány részeg muzsikás czigányból, egy-két kóbor libapásztorból, meg az özvegy biróné városon lakó iparos fiából áll. A czigányok húzták a nótát, a biró fia és a libapásztorok pedig dánéivá, tánczolva haladtak előttük. Figyelembe se vették a templom előtt állókat, hanem egyenesen bementek az özvegy udvarára, a hol tovább zajongtak, kurjongattak.

Két nappal az eset után a biró özvegye kisirt szemekkel, nagy szenvedésről tanúskodó arczczal kereste fel a község édesapját, az ősz lelkipásztort. Köszönés után minden bevezetés nélkül beszélni kezdett:

—Féléve még csak, hogy szegény jó férjem meghalt. Halálos ágyánál kétszer is megfogadta a fiam, hogy ha csakugyan bekövetkezik a halál, ő majd ura lesz a háznak, gondozója a vagyonnak. És óh

....mit tett már tegnapelőtt?! Fáj, fáj a lelkemnek beszélni róla, de Tisz- teletes úrnak azért elmondom. Részegen, czigányok és libapásztorok társaságában jött haza. Vig nótákat hu- zatott. Tánczolt, danolt. Azután azt mondta, hogy neki pénz kell, sok pénz, mert nősülni akar. A meglepetéstől, meg a keserű bánattól szólni se tudtam. Csak álltam előtte és néztem, alig hívén saját szemeimnek. Mikor pedig erőt vettem valamennyire felindulásomon, megkérdeztem tőle:

—Fiam, talán elfelejtetted már boldogult apádnak a halálos ágyánál tett fogadásodat? Vagy megtagadtad az Istent? Elsodort a városi élet gonosz árja? Már nem akarsz Istennek tetsző életet élni ? Már nem tudod, hogy a bűnt büntetéssel sújtja a Magasságos? Nem látod égbekiáltó bűnnek, a mit teszel ? Gyászoló anyádnak még jobban szét akarod tépni amúgy is sebzett szivét? Fiam! Fiam! Térj magadhoz. Borulj le az Isten előtt és kérjed a bocsánatát

..... Siess, a mig nem

késő! (Folytatása következik!)