Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1919-08-02 / 31. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA állam érdekében és czéljai előmozdításával folyik itten habár egyházi jelleg alatt is? A jövő kilátásai is vájjon biztatók é? Egyáltalán nem. A csati, egyházak papjai és gyülekezetei a legnagyobb bizonytalanságban vannak. Ezt ők maguk is elismerik és hangoztatják. Kapkodnak jobbra és bah’a, hogy valami tisztességesnek látszó megoldást találjanak a nehéz helyzetben, melybe ők maguk sodorták magukat és gyülekezeteiket. A legtöbb szeretne visz- szamenni az amerikai ref. egyházak kebelébe, — de ezeknél nem igen találnak tárt karokra, a mi érthető. Az én elvem ez; — Szeresd hazádat, — légy annak segítségére mindenko1' és mindenben, a mikor és a hol a Hazának szüksége van a te segítségedre. De ha más hazát választottál magadnak állandó lakhelyül és ha ott meg is tláltad boldogulásodat, — háláld meg ezt azzal, hogy szeressed azt az uj hazát is, — tartsd tiszteletben annak törvényeit, szokásait, ideáljait, és alkalmazkodj azokhoz legjobb tehetségeid és körülményeid szerint. Semmi esetre se tégy se nyíltan, se titokban semmi olyat, mi sértő, vagy káros volna arra az országra nézve, melynek vendég szeretetét élvezed. Ebből a szempontból tekintve a csatlakozott papok munkálkodását, — ez aligha állhatja ki a kritikát. Nyilvánvaló dolog, hogy a csati- akcziot nem a magyarországi egyet, egyház, hanem a magyar kormány indította meg, még pedig abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy a kiván- dorlott magyarságot visszavándorlásra tudja rábírni. Ezt úgy vélte a kormány elérni leghat- hatosabban, hogy egyházakat alapított, és papokat segélyezett itten. Ebbe a tervbe lett bele illesztve a Fiume-Newyorki hajó járat létesítése is, a mely hajojáratokon szerződésileg ki volt kötve a csati, papoknak ingyen való utaztatása. Ez volt a múlt. — És mi a jövő? Mikor Gróf Degenfeld Amerikába jött és itt sorra járta a gyülekezeteket, — többek közt azt mondotta; — “a mely egyházak hozzánk csatlakoznak, azok részére mindég gondoskodni fogunk hazai képzettségű lelkészek kiküldéséről, mert a Convent csakis az ilyen lelkészeket ismerheti el lelkészeknek Amerikában!” Nem megszégyenítő és sértő dolog é azt felgondolni, hogy bennünket, amerikai magyar ref. híveket oly semmibe vesznek odahaza a conven- ti urak, hogy nekik a mi fiaink nem jók arra, hogy ezek valaha református papokká képezhessék ki magukat? És aztán azok az amerikai papnöveldék nem állanak talán olyan magas fokon tudományosság és rendszer tekintetében, mint a hazai theologiák? Nos, — azok a fiatal lelkészek, kik az ó hazában születtek bár, de itt képezték ki magukat a papi pályára, vagy azok a fiatal lelkészek, kik itt születtek, itt iskolázód- tak, — és bírják mind a magyar, mind az angol nyelvet,—nem tesznek é épenolvan jo, ha ugyan nem jobb szolgálatot az amerikai magyar ref. gyülekezetekben, mint azok a lelkészek, kik hazai szolgálatra vannak kiképezve? Ilyen körülmények között nem csoda, ha maguk a csati, papok között is meg van a meg- hasonlás, a mint arról értesülünk is a lapokból, még pedig az egyház nagyobb dicsősségére, — a világi lapokból. Református Testvérek; — elérkezett az i- dő, hogy komolyan tárgyaljuk életbevágó egyházi ügyeinket. A megoldás megtalálását soká huzni halasztani sem nem lehet, sem nem tanácsos. Meg kell rostálni minden szemet- A ki szelet vetett, vagy konkolyt, az arasson is magának vihart, vagy pedig szedje össze, ha tudja, a széthányt konkoly szemeket. Midőn toliamat leteszem, — azon óhajomnak adok kifejezést, vajha sikerülne megtalálnunk egy olyan tisztességes és bölcs megoldást, a mely ref. nevünknek tisztességére szolgálna! Istent dicsérni, Krisztust imádni, az Evangélium szent tanításait követni, egymást felebaráti szeretettel szeretni, — ezek a mi kötelességeink. Ezeket mi megkívánjuk úgy önmagunk tói, mint papjainktól. — Hiszem hogy az e czikk- ben előadott őszinte szavaimért nem fog reám meg neheztelni e lapnak egyetlen olvasója semNem vitatkozás kezdése volt a czélom e sorok napvilágra hozatalával, hanem a világosság keresése. De ha valaki kételkedne állításaim egyikének vagy másikának helyességében, a- vagy igazságában,—nem zárkozom el a bizonyítás elől sem. A mi czélunk csak egy lehet, — és ez az, hogy döntsük le a válaszfalakat, melyeket akaratunkon kívül és annak ellenére emeltek politikai vezetőink, és legyünk egyek abban ki Fő, a mi Urunk J. Kr. ban, — hogy az ő gyönyörű főpapi imádságában foglalt szavak meg is valósuljanak közöttünk; — hogy mindnyájan egyek legyenek, a mint Te Én bennem, Atyám és Én Te benned, egyek vagyunk! Van é valaki közöttünk, a ki becsületes lélekkel ne törekedne erre? Ha van olyan református ember, — az nem lehet igazán jo ref. ember, hanem csak olyan, a ki szájjal vallja magát a krisztushoz tartozónak, holott szive távol vagvon az Úrtól. Béke velünk. KÁLVINISTA Hí * * * Szívesen közölj ük ezt az érdekes, és okosan megirott czik- ket. mely lapunknak egyik régi hü barátjától, amerikai magyar református egyházi közéletünknek egyik fáradhatlan tevékenységű és énen ezért is. méltán köztiszteletben álló vezető emberétől származik. Közöljük ezt azért is, mert mi magunk hívtuk fel világi vezető embereinket arra, hogy szóljanak hozzá égető egyházi bajainkhoz és hallassák szavukat olyan kérdésekben, a hol nekik is nemcsak joguk, hanem kötelességük is szólam. — ^ ----Úgy látszik ennek a szerkesztői felhívásnak engedelmes- kedve vette kezébe a tollat az a derék egyházi elöljáró, testvérünk is ki egyik legtekintélyesebb ref. magyar gyülekezetünknek főtisztviselője és az amerikai egyháztársadalmi élet veterán munkása. Ajánljuk ezt a tárgyilagosan megirott, a helyzetet hiven visszatükröztető czikket lapunk összes olvasóinak figyelmébe. -------- Szerk. Amerikai Magyar Segélyzö Szövetség Alakult 1892. (Magyar Betegsegélyzö Egyletek Szövetkezete) U1S State St- Bridgeport, Conn Minden tag a felvételi Korának megfelelő havidijat fizeti teljes életében.
