Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1919-07-26 / 30. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

5

nem lehet boldog állapota az emberiségnek soka sem! A helyes emberi életfolytatás változhatlan princípiumát maga az Isten-ember fektette le e rövid két parancsolatba: — Szedessed az Istent és szeressed a te felebarátodat! Az a socialis- mus, mely e két legfőbb parancsolatot elmellőzi, —állattá alacsonyitja le az embert és útvesztőbe viszi azokat, kik utánna indulnak.

A Krisztus Evangéliuma két ezredév óta meg nem fogytakozott fénnyel mutatja nekünk a haladás, a tökéletesedés végczélja felé vezető helyes, ösvényt. Nem az Evangélium hibája, hogy az emberiség két ezredéves tanítás után is el jutni nem tudott a kér. életközösségnek azon ideális állapotára, melyben élhetnének az emberek, mint egy mennyei Atyának gyermekei cl egy közös, nagy családnak tagjai.

A hiba bennünk, gyarló emberekben van, — kik megfeledkezünk nyilvánvaló kötelességeinkről. Nem adjuk meg Istennek, a mivel Neki tartozunk, sem embertársainknak, a mire velük szemben el vagyunk kötelez ve. Végeredményileg aztán magunknak okozunk kárt balgatag viselkedésünkkel, mert megfosztjuk magunkat azoktól az örömöktől és áldásoktól, melyekben részünk lehetne, ha az Evangélium örök, változhatlan törvényei szerint rendeznénk be rövid földi tartózkodásunknak életfolyamatát. Nem uj társadalmi rend, sőt nem is uj törvények kellenek nekünk, hanem csak a mit a mi jo Urunk felmutatott minékünk. Minél többet megvalósítunk az ő tanításai közziil a mi társadalmi élet világunkban, — annál közelebb jutunk ahoz az ideális állapothoz, melyért rajongunk s melyet mindnyájan elérendő végczélnak tartunk. Minél inkább eltávolodunk a Krisztustól, — természetszerűleg annál kevésbé leszünk egyénileg boldogok és társadalmi berendezkedettségünkben tökéletesekJelszavunk legyen tehát: — Vissza az Evangéliumhoz! Ez alatt azt értjük, hogy helyezzük az uj berendezkedés alapját arra a fundamentumra, a mélynél jobbat senki nem vethet. Építsük meg a hitet a szivekben és erősítsük meg az ember, a felebaráti szeretet erényét a lelkekben, hogy megvalósítva láthassuk Urunk Idvezitőnk- nek ama szavait; — az Istennek országa ti bennetek vagyon! — Szei'k.

MIT ÍRNAK A PAPOK A REFORMÁTUSOK LAPJÁRÓL?

Kedves Szerkesztő Ur:—

Talán kissé elkésve, de a- zért üdvözletemet küldöm egyházi lapunknak, a Reformátusok Lapjának, a megnagyobbodás alkalmával, örömömnek adok kifejezést, hogy régi óhajunkat teljesedve látom. Az Amerikai magyar reformátusok mostoha gondviselésbe részesült, küzdelmes múltra visz- szatekintő lapjára mindig nagy szükség volt, de soha sem vc<lt rá nagyobb szükség mint most. Feltétlenül nagy szükség volt a lap megnagyobbitására, s én hiszem hogy a lap terjedelmének nagyobbadásával arányban lesz a tartalom gazdagsága s ugyanakkor református hittestvéreink érdeklőésének és pártoló jóakaratának növekedése is.

Uj korszaknak a küszöbén vagyunk. Egyik napról a másikra eddig elképzelhetetlen, hihetetlen változásokat tapasztalunk. Nincs olyan dolog, ami meglepne minket. Közönyösökké lettünk a legkülönlegesebb e- seményekkel szemben is. Talán hitünk dolgaival sem törődünk annyit, mint szoktuk tenni. A közönyöség hideg jege vonja be az emberek azelőtt melegen dobogó érző szivét. Istenhez ragaszkodó lelkét. Keresztélő Jánosnak, figyelmeztetése, intése újból időszerüleg füleinkbe cseng. Térjetek meg, mert elközelitett a mennyeknek országa. Készítsétek az Umak útját, és egyengessétek az ő ösvényét. Teremjetek megtéréshez illő gyümölcsöket. A fejsze immár a fának gyökerére vettetett. Azért minden fa, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik.

Igen, a fejsze a fának gyökerére vettetett. Anya- szentegyházunknek gyökerét és fejsze csapások érik. Hitünk, szent vallásunk ellenségei próbára teszik a keresztyén egyház erejét, a keresztyének hithüségét, vallásoságát, ragaszkodását, áldozatkészségét. S az egyház csak úgy lesz képes a támadásoknak ellen állni, ha ha jó gyümölcsöket teremve, a megpróbáltatások és megrázkódtatások között megállja helyét. Ami emberi, annak elkeli pusztulnia, de ami isteni, az örökké megmarad.

Legyen a mi Istenünktől származó hitigazságok folytonosan növekvő eszköze a Reformátusok Lapja. Ha mindnyájan, egyháztagok és lelkipásztorok, a Krisztus szellemében egyesülünk, ha az őskeresztyének hit- buzgóságával, egyszerű romlatlan vallásosságával csoportosulunk hitünk fejedelme köré, ha nem azzal dicsekszünk, hogy melyikünk Pálé és melyikünk Apolló- sé, hanem inkább mindnyájan azzal hogy Krisztuséi vagyunk, akkor ez Újkor mindent felforgató fergete- gében szikla szilárdan megállunk, s rendületlenül szembe nézünk hitünk elleneivel, végül győzedelmeskedünk. A Reformátusok Lapja legyen az a medium, melynek lapjain egymással találkozunk, gondolatainkat kicseréljük. egymást buzdítjuk. Aki igazán szivén viseli az egyház ügyeit, annak nem szabad magát visszavonnia az egyházi sajtó segítésétől.

Válasz utón állunk. Akiknek ajkán volt az Isten igéje, de szivében nem. azok az ítélet idejét látják közeledni. Akik az angyalok nyelvén, ékes szólással tudtak beszélni, de szivükben szeretet nem volt és még most sincs, olyanokká lettek mint a csengő érc és zengő cimbalom. Korunk népei teljes őszinteséget, a hirdetett igék gyakorlását követelik. A társadalmi életben az uj kormányzási rendszer, az egyházi életben az UJ REFORMÁCIÓ radikálisabb alaposabb változtatásokat idéz elő mint azt azelőtt elmertük volna képzelni. A jó gyümölcsöt nem termő fa megérzi a gyökerére vetett fejsze csapásokat.

Akik hisznek Istenben, hisznek Jézusban, akik életükkel bizonyítják, hogy keresztyének, azoknak nincs okuk aggodalmaskodni. De kell, hogy lépést tartsunk a kor eseményéivel. Nem úgy hogy közönyösökké leszünk vallásunk, szent hitünk és egyházunk intézményei iránt, hanem inkább úgy, hogy az eddig hirdetett de sokszor be nem tartott dolgokat életünkben gyakorlatilag érvényesitjük.

E változott időkben egyházi életünkben a fejlődés