Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1919-07-12 / 28. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 9 ***************************** íjc 'fi | A nők az egyházi | ! munkában. * * ***************************** Irta: Ludman Sándor ref. lelkész. A nők a keresztyónség1 létrejöve- tele előtt teljesen ki voltak zárva az emberi jogok élvezetéből, és igy van ez ma is a keresztyén civilizáczión kívül álló népeknél.—A nő csak tárgy, csak birtok, rabszolga, férjének, azaz korlátlan hajtal mu urának zsarnoki szeszélyétől, kegyétől függő a- lárendelt lény. A Krisztus eljövetelével a nő lett az emberiség üdvének közvetítőjévé, eszközlőj évé, mert” az asszonynak magva” az Ur Jézus Krisztus döntötte le azokat a korlátokat, amelyeket a régi idők nyers barbársága a férfi és nőinem között emelt fel. Szabadságot, emberi jogot, emberi méltóságot, magasztos hivatást a- dott, biztosított Krisztus a nőknek, kimondván” nincsen sem férfiú sem asszony között válogatás.” Sokat, nagyon sokat tett tehát Krisztus á nőkért. És a nők ezt felismerték, e- lismertélék és hálás szivük legnemesebb érzéseivel vonzódtak mindig^ a Krisztushoz. Átadták szivüket az Úrnak; női gyöngédséggel, női erély- lyel, a nőket jellemző szívóssággal és álhatossággal ragaszkodtak az Úrhoz s hitükkel, életpéldájokkal, a szeretet munkáinak gyakorlásával elől jártak mindig és mindenütt, hogy Krisztus legyen Úrrá a sziveken, hogy terjedjen a földön az Isten országa, az igazság, a béke, a szeretet országa. Avagy nem látjuk —é ma is lépten — nyomon a nőket, midőn férjeik szivében a Krisztus i- ránti szeretet tüzét élesztik; a nyers szokásokat, á durva erkölcsöket szelídítik ; — mint anyák és nagyanyák fiaik, leányaik, unokáik szivébe, leikébe a keresztyén hit égi plántáit ültetik be,és azt imáikkal szelíd tanításaikkal ápogatják, erősitik, ha pedig gyermekeiket rossz ut felé látják közeledni, könnyeikkel öntözge- tik, és ilyen ténykedéseikkel az egyháznak. a Krisztusnak szolgálatában állanak. Aki a nőkről, a nőknek egyházi munkálkodásáról tiszta képet akar alkotni, annak tudakoznia kell az i- rásokat, a könyvek könyvét a bibliát. A biblia mondja el, hogy mig Jézus mellől gyáván elfutottak a szenvedések óráiban és halála után férfi tanít ványai: női követői, tanítványai híven kitartottak mellette. Igazok volt, de kötelességük is volt ezt tenni, hiszen a nőket Krisztus, az ő vallása, evangyélioma emelte arra a diadalmi magaslatra, amelyen ma allanak. Nemcsak az ő bensőségesebb érzelmi világuk szükségszerű követelménye és következménye, hanem a hálának is gyönyörű megnyilatkozása tehát az, hogy — általánosságban szól va — a keresztyén nő vallásosabb és buzgóbb, mint a férfiak. A keresztyénségnek leta gadhatat- lanul a nők között van a legszámosab és leghívebb barátja, ami nemcsak teljesen helyes, hanem egészen egészen méltányos dolog is, miután a proból keresztyénség emelte ki a nőket és olyan erkölcsi méltóságot a adott nekiek, amely őket a fér fiákkal egyenjogusitotta. — Krisztus seregében nincsen különbség férfi és nő között. Nincsen, mert minden férfi és minden nő. akiben a Krisztus lelke lakozik és munkálkodik pap és papnő, ha egyszerű paró- chiában, ha márvány palotában, a- vagy rozzant fabódéban lakik is. Pap nő az mind, aki mint édes anya. mint feleség, mint leány életével és tetteivel a Krisztust prédikálja; — mindaz, aki az anyaszentegyháznak úgy külső, mint belső építésében a neki adatott talentomok és alkalmak mértéke szerint szives jóakarattal résztvenni igyekszik. Már az apostoli korszakban elöl- j áriak a nők mindenütt az evangyé- liomnak követésében és lángoló hitükből kifolyó nemes életfolytatásukkal való terjesztésében; — előljártak mint diakonisszák a szegények gondozásában a betegekről való gondoskodásban, a szeretet munkáinak gyakorlásában és a nő, a protestáns nő mint akkor, úgy azóta is egyházi vallásos tevékenységével folytonosan igazolja eh ez a nagy bibliai tételhez való hűséges ragaszkodását, hogy: “a hit jócselekedetek nélkül megholt állat.” Úgy látszik, hogy Péter apostolnak ezt az intését: “a ti hitetek mellé ragasszatok jóságos cselekedetet, úgy látszik, hogy ezt az intést a protestáns nők jobban megfogadják és követik,mint azok akik Pétert egészen a magokénak szeretnék lefoglalni. Hiszen ennek a igazolására elég például arra mutatni rá, hogy a rom. cath. apá- czák roppant nagy serege mellett ott áll a protestáns diakonisszáknak nem olyan nagy ugyan, de áldásos egyházi tevékenységben véghetet- lenül buzgó tábora. — Ott vannak Németországban. Angliában,Svájcz- ban, itt vannak Amerikában az egyházi fogadalmat nem tevő nagy számú diakonisszák, akik már nyolcz évtized óta erre a szent munkára rendszere sen kiképeztetve — egyházi fogadalom nélkül ugyan, de foly toncoan közhasznú szolgálatot teljesítenek, és ha halljuk az ezek lelkes csapatából Japánban és Chinában szent szolgálatuk teljesítése közben legyilkoltaknak halálhörgését, be kell ismernünk, hogy a nők épen úgy mint a férfiak sokat, nagyon sokat tettek és tesznek arra nézve, hogy az evangyéliom szelleme hassa át a sziveket, hogy terjedjen a Krisztusban megjelent igaz világosság minden népek és nemzet ségek között. Ha látjuk, hogy a mi szülőha - ánkban Magyaroszágon ott vannak és áldásosán működnek a “Lorántffy Zsuzsánna Egyesületek” a “Tabitha egyletek” a “nagy pénteki református társaságok” meg a többiek, és ezek mindenike a keresztyén könyörülő szeretet gyakorlását és a ke- rsztyén erkölcsi életnek különösen a nők között való felvirágoztatását, a hitélet fejlesztését tűzte ki feladatául. Isten országa önkéntes munkásaiul szegődvén el a lelki éhség és szomjúság csillapításával; ha mindezeket látjuk, eljutottunk ahoz a forráshoz, amely a nők szivében még tisztábban, még bővebben buzog, mint a férfiakében, tudni illik az Istenié lelem, az egyházhoz való ragaszkodás és élő szeretet forrásához. Ebből a forrásból mentettek többek között azok a buzgó református nők is, akik Brigdeporton az 1909-ik évi Julius 11-én a gyülekezet akkori- lelkipásztora Tiszt. Harsány! István kezdeményezésére a“bridgeporti első magyar református nőiegyletet” megalakították, az alakuló gyűlésről gyűlésről felvett jegyzőkönyv szerint azzal a czéllal, hogy “csekély tagsági dij mellett a református nőket egy tábor ban egyesítsék, s igy az. mint egy hatalmas testület az egyháznak minden téren segítségére legyen.” Az alakuló gyűlésen 14- en voltak jelen, u. m. Tiszt. Harsány i Istvánná, Dezső Jánosné. Kántor Péterné, Nagy Lászlóné, Bődi Jánosné, Nyitrai Jánosné, özv. Kovács Miklósné. Szabó Julia, Imri Jánosné, Czakó Lajosné, Bányai Jánosné, továbbá Tiszt. Harsány! István lelkész és Csutoros Benjámin tanító. A havi dij tiz centben lett megállapítva s tanító, erkölcsnemesitő czé- lu, majd kedélyes estélyek előadások
