Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1919-01-25 / 4. szám
V AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Isten megkívánja tőlünk, hogy egy napot, a hét 5ffl Az ur Népének Szombatja. A Negyedik Parancsolat. Három zsidó vallásu embertársunk ült egyszer egy vasúti kocsiban és a községükben végbement rabbi választásról beszélgettek. Az egyik örömét fejezte ki a felett, hogy jól választottak, mert a rabbi “találóan fejtegeti a törvényt.” “Halljátok csak, mondá ez,— mit beszélt nekünk most legutóbb is. Élt egyszer hét testvér. Ezek közziil hat a mezőre járt dolgozni, mig a hetedik e közben a házat vezette. És a mikor a hat testvér, a munkában kifáradva, hazatért, a házat rendben, tisztán találták az Ízletesen elkészített és feltálalt ételek készen várták őket, világosság és melegség áradt szét az egész lakásban. Mindennek természetsen örültek a testvérek és nem is késtek megdicsérni gondos testvérjüket. Egyszer azonban az egyik testvér okosabb akart lenni a többinél és a hetedik tstvért naplopónak, ingyenélőnek s lustának nevezvén el, követelni kezdte, hogy az is menjen ki velük együtt a mezőre dolgozni. Az izgató beszédre hajlottak a többiek is, és a hetedik testvérnek ásóval, kapával kezében, ki kellett mennie a mezőre dolgozni a többiekkel együtt. De mikor aztán este, kifáradva és megéhezve hazatértek megszokott otthonjukba, — bezzeg más kép tárult most eléjük, mint annak előtte. Nem fogadta őket hívogató fény és melegség, nem várt rájok rendbehozott ház, terített asztal és nem volt senki, ki kényelmükre mindent előre elkészített volna. AI;kor látta aztán a hat testvér, hogy mily balgatagon cselekedett, s hogy mily dőre gondolkozásnak, mily szükkebliiek voltak mind a hatan, hogy saját helyzet j ük jólétét igy megrontották. Megint otthon maradt tehát a hetedik testvér, és igy a régi megelégedettség és boldogság érzése visszatért a hajlékba és a testvérek szivébe. Lássátok, — mindá a rabbi, — ilyen a hetedik nap is, a szombatnak napja az ő többi hat testvériével való viszonyában. A Szombat hozza a világosságot, a fényt, a melegséget és az áldást a mi nehéz munkában eltöltött napjaink folyamába. — Azért ha akad ember, a ki titeket e napon elkerülhető munka végzésére csábit, ha akad valaki, a ki el akarja tőletek venni e napnak nyugalmát, békéjét és boldogságát, — ne hallgassatok rá, mert az ilyen ember csak ki akarja oltani a fényt a ti életfolytatásotok ösvényén, meg akarja semmisíteni a z örömöt és békét, mit az Ur napjának megszentelése hoz magával a ti számotokra. így beszélt a zsidó ember. A többiek pedig hallgattak é.s elgondolkoztak az imént hallott tanítás felett. Atyámfiái, — kér. református testvéreim; — Tanuljunk mi ebből a rövid történetből annyit, hogy buz- duljunk fel mi is Isten szombatjának megszentelésére! Ne feledjük azt, hogy csakis az Isten népének vagyon szombatia, vagyis hegy csakis az Isten népe élvezheti a szonbatnak, szent áldásait, a békét, nyugodalmat, az Úrral való együttlétnek boldogito áldásait. napjai közziil adjunk ő neki egészen. — E napon ő reá gondoljunk az ő szentséges dolgaival foglalkozzunk. — E napon lelki kincseket igyekezzünk magunknak gyűjteni és a szeretet, könyörületesség szent munkáját végezzük legfeljebb. Vájjon nem érezzük é szükségét egy ily napnak a munka napok között. — ? Bizonyára nem magamagért, hanem érettünk, a mi javunra rendelte Isten a nyugalomnak szent napját. Szenteljük meg azért mindenkor az Urnák szent napját. Scranton, Pa. Hamborszky Gyula ev. ref. lelkész A Homestead és vid. ref. egyház 1918-ik évi jelentése. Egyházi takarékpénztárunkban ez időszerint, vagyis 1919 Jan. 1-én csupán 3055.55-nyi betét összeg kezeltetik. Ezen takarékbetétek visszafizetésére az egyház 1400.00-készpénzzel, — mely az egyház nevén, és az egyháznak kamatozóim van elhelyezve a Mononga- hela Trust Bankban; rendelkezik úgy hogy ha ez összeget levonjuk, — tényleg és csakis 1655.00 tartozásunk van azon egyes derék híveink irányában, kik megtakarított pénzecskéjüket az egyházi pénztárban helyezvén el, — ez áltál segíteni kívántak egyházunkon. — Hogy ez a segítség valóban jelentékeny összegű megtakarítást jelentett egyházunknak, az megtetszik először abból, hogy a mióta Egyházi Takarékpénztárunkat létesítettük volt, már sok száz dollárt takarítottunk meg kamatokban, — másfelől pedig abból, hogy például a múlt esztendőben is 135.52 cent készpénz bevétele volt egyházi pénztárunknak az olyan pénzek után, miket egyes buzgó híveink kamatnélkül való használatra adtak át egyházunknak! Fogadják ezek nemes szivüségükért egész gyülekezetünk hálás köszönetét. IFJÚSÁGI MOZGALOM. Meg kell emlékeznem, és pedig elismerő érzéssel kell megemlékeznem gyülekezetünk ifjúsága körében megindult azon nemes és szép mozgalomról, melynek czélja az, hogy templomunk karzatjába megfelelő és, kényelmes padokat legyenek készítetve. Rég óta tudjuk és érezzük, hogy egyetlen hiánya templomunk berendezésének az, hogy a karzatban az ideiglenesnek szánt padok templomba való és templomhoz illő padokkal nem lettek idáig kicserélve. De ez nem mulasztásból, hanem azért maradt el évrőlévre, mert minden törekvésünk az adósság törlesztése köré volt összpontosítva. Most már derék ifjaink lelkesedtek fel arra, hogy az egyházat megsegítik azzal, hogy maguk teremtik elő a szükséges összeget. E czélra a múlt év folyamán, Jun. 1-én, egy jó sikerű mulatságot is rendeztek, melynek tiszta jövedelmét 93.28 centet, hiánytalanul beszolgáltatták az egyházi pénztárba. Mihelyt a szükséges összeg együtt lesz, — a szükséges intézkedések megtétetnek arra, hogy az ifjúság régi kívánsága teljesedésbe menjen. — Addig is arra kérjük a derék ifjakat, hogy a ki csak teheti közzülük, — örökítse meg a maga nevét és emléke zetét egy egy pad költségeinek elvál-
