Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1919-06-28 / 26. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3 ****************************************************************************************** * T * Íj! I Megtérés .... Újonnan születés. * * ****************************************************************************************** Nincs nagyobb kísértő ellensége a mai kor embe- lének, mint az alkohol. Rengeteg azok száma, kik az oly élvezettel használt méreg utóhatásaként szellemileg, testileg teljesen megtörve, elzülve élnek, vagy jobban mondva, mint élő-halottak tengődnek, s végre is a tébolyda sötét fala nyújtja részükre az utolsó otthont. Tgy vesznek, pusztulnak el nagy tehetségek, eként törnek le a legszebb remények, mert nemcsak az egyén pusztul, de az utónemzedéke siratja meg keservesen az elődök szerencsétlen ballépéseit. Be van bizonyítva, hogy a szesz legelőször az elmét támadja meg1. Az iszákos emberek képzetei mindjobban elgyengülnek, s a naponta oly gyakran hallható “ejnye ezt, és ezt ismét elfeledtem’’, nagyrészt ennek a következménye. A becsületről, erköcsről, kötelességről tisztességről való nézetei megváltoznak. Ami azelőtt arezába kergette a vért; most semmi hatással sincs reá. Jellemző lélektani tény, hogy az iszákos akarata folyton gyöngül. Fölteszi magában, hogy teljesíteni fogja kötelességeit, lemond az ivásról, de mindezekhez ho- va-tovább annál kevesebb az ereje. Nem tud, nem képes akarni. Mily fölemelő nemes dolog aztán látni, hogy mégis vannak olyan erős akaratú egyének is, kik kitudják magokat szabadítani az iszákosság fojtó bilincseiből.— Halljuk, hogy abbén is, abban a gyülekezetben is elő állottak egyes emberek és fogadással pecsételik meg nemes elhatározásukat, hogy szeszesitalt többé nem isznak. Mily nemes gondolkozás, mily fenkölt életbiztosítás! Vajha sokszorozva tapasztalhatnók az ily nemes példák követését! — Akkor látnok mily boldogság, meg elégedés muy hit, béke, szeretet otthonává változna sok család hajléka, ha ezt követnék! Az erős akarat mindent felülhalad, mindenre képes, miként a költő szól “tudod az erő micsoda? akarat; mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat!” Azon reményben, hogy a példa vonz, egy ilyen a mértéktelen- ségbe merült, de erős akarat által megjobbult egyénnek történetét közlöm röviden a következőkben. Egy Kvád nevű francba származású egyén any- nyira neki adta magát a pálinka ivásnak, bogy egészségét, vagyonkáját mihamar elvesztette. Felesége, gyermekei kenyérért könyörögtek, jószágai elpusztultak. Talán az utolsó fillérét költötte el már, midőn késő estve hazafelé tartott. Szép nyári éj volt, a hold az egész tájat bevilágitá. Mély csend uralta a természetet, mely egészen szokatlan érzést szült benne. Gondolkodóba e- sett. Körülötte mindenütt mélységes csend honolt, — de ő benne háború; szive nyugtalanul dobogott, lelkiismerete nem hagyta őt nyugodni Az egész természetben a nagy Teremtőnek dicső alkotásait látta, kinek abban telik kedve, ha az ő teremtései boldogok. Kvád gondo- lóra vette most egész állapotját. Mily boldog lett volna, ha úgy él, mint egy jó házigazdának élni kell, hol lenne ő most, családja, vagyoni állapota?! Elgondolta azon szomorú következményeket,melyek ezután érdekelhetik családjával együtt, ha szerencsétlen szenvedélyével fel nem hagy. Ily gondolatok foglalkoztatták agyát, keserves bánatot érzett, majd igy kiáltott fel:“Nem leszek mostantól fogva magamnak megesküdt ellensége, átkozott legyen a pálinka ital ö- rökké”. Eskü zárta be szavait. Hazament és szavát megtartotta. Ettől az órától fogva kerülte, mondhatni gyűlölte a szeszes italt. Szorgalmát megkettőztette s igyekezetét siker koronázta. Vagyona napról-napra növekedett. felesége jámbor, istenfélő férjre, gyermekei jó atyára találtak benne. Erős hitét napi imádságaiban gyakorolta. Hogy is mondja a Szent írás: Megoltalmazzátok magatokat, hogy va lamikor meg ne nehezedjen a ti szivetek dobzódásnak, részegségnek miatta. (Luk. 21, 34.) A bor csufolóvá tesz és a részegítő ital háborgóvá. (Példab. 20, 1.) Legyünk józanok és járjunk, mint a nappalnak, a világosságnak fiai ékesen, nem dobzódásokban és részegségekben. (Rom. 3, 13.) Éljünk mértékletesen, tisztán és józanul e jelen- való világban, ekképen várván a mi Urunknak, a Jézus Kr. nak dicsősséges második eljövetelét e földre (Titus, 2, 12.) ********************************************; | | I A hitehagyott. * * ******************************************** Élt a mi falunkban egy igen jómódú földmi vés ember, aki minden földi jókkal és kincsekkel meg volt áldva. Kegyes, Istenfélő, templomjáró, buzgó ember volt és két fiát is vallásos szellemben óhajtotta nevelni. Minden jókat megtett gyermekei érdekében Pontosan kijáratta velük az elemi iskolát s midőn az úrvacsoráját felvették és a ref. egyháztagok sorába beírattak, az é- des apa megkérdezte gyerekeit, hogy mily pályát választanak. De mindketten csak azon óhajuknak adtak kifejezést, hogy otthon maradnak, édes apjok mellett dolgozni. Édes apjok ebbe beleegyezett. Dolgoztak, munkálkodtak serényen, gyűlt is a gazdaság. Négy év múlva nagy csapás érte a családot. Meghalt a családapa. Nehéz bánat ült a szegény nő szivére, akit a jó öreg tiszteletes ur vigasztalgatott a szentirás- nak e szavaival: “Keserűséggel illetett engemet az Ur, az ő haragjának napján!” De azért ne zokogjatok, — mond a gyermekeknek is — ha a bánat árvizei tornyosulnak is fejetek fölé, csak bízzatok a jó Isten mindenható hatalmában s ő bizonyára megsegít, megvigasztal benneteket! így tehát a félig árva fiuk tovább nevelkedtek az özvegy édes anya védőszárnyai alatt. Mikor elérte a nagyobbik a 20 évet, besorozták katonának 3 évre. Ez megint mély seb volt az anya szivére, de ennek is meg kellett történnie. Letelt a 3 év. De a fiú megszeretvén a szigorú életet, visszamaradt az állam szolgálatában csendőrnek. Az édes anyja nem helyeselte tettét, de ő nem figyelt anyja szavaira. Ment a maga utján. A rossz társaság között úgy elromlott, hogy amit azelőtt sohasem tett, mértéktelen iváshoz fogott és kártyázott.
