Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1919-06-21 / 25. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 7 mátus Egyletek és fiókjaik egyesüljenek. Meg lehetne valósítani: de csak úgy, ha a haláleseti biztosításra az Egyesülethez tartoznak, s maguknak pedig a beteg­segélyezés nagy munkáját tartják fel azon alapon, a melyen most a Pittsburgh! Református Egylet műkö­dik- íme a viszontbiztosítás arra is alkalmat ád, hogy a Református Egyletek egyesülése valóra váljon! Kalassay Sándor. A FELFEGYVERKEZETT EMBER. Alapige: Eféz- VI. 10-17. A fegyverben álló ember manapság nem ritka lát­vány. Az egész világot betölti a fegyverek csörgése, mert annak a világtusának, amelyet a népek éveken keresztül folytattak egymás ellen, utolsó felvonását most játsszák. Úgy volt mindig, mint ezt a történeti viszszapillantás is igazolja, hogy e földön küzdöttek és háborúskodtak amaz emberek, akikben Isten gyönyör­ködni akart. De mindig békekövetek is léptek fel, akik uj földi ország hajnalhasadását hirdették, amelyben béke honol és az emberek teljes megelégedésben élnek anélkül, hogy egymás ellen felkelnének és egymást had­dal támadnák meg. Alapigénk szavai olyan korból származnak, amidőn a háború hullámai magasra csapkodtak. De aki ezeket irta, az a háborúnak olyan fegyverzettel szegült ellen, amely bár más fajta, mégis szintoly erős s amely végre a hatalmat és győzelmet a maga részére kényszeríti ki e földön, t- i. lelki fegyverzettel, amelynek felöltését Jé­zus Krisztus parancsolja. A keresztyén olyan ember, aki szintén fel van fegyverkezve és fegyverben áll, mint a katona a csatatéren- S ha a háború véget ér, a nem­zetek közötti béke isméthelyre áll s a katonai egyenru­hát és felszerelést leteszik is — igen, vajha egyszer leszerelnének a földön, s az összes fegyverek, talán a közel jövőben, eltűnnének! — a lelki fegyverzetet min­dig fel fog kelleni ölteni, amig e földön élünk s húsból és vérből állunk. Képletes beszében szól Pál apostol a keresztyén fegyverzetéről, fegyverzetéről, valamint az ellenségek­ről, amelyek velünk szemben állanak, örökre fenn marad ez az ellenségeskedés, amely minket megsemmisítéssel fenyeget. Nem hiába int bennünket a nagy apostol ar­ra, hogy öltözük fel az Isten minden fegyverét- Említi az ördögnek, e világ fejedelmének minden ravaszságát, aki a jelenlegi sötétségben uralkodik, sőt a gonoszág lelkeit, amelyek a magasságban vannak. Tehát hatal­mas ellenségek azok, akik életünket kívülről fenyege­tik; majd szól a belső, gondolatainkból fakadó elenség- ről, amely a vér és test ellen akar támadni, úgy hogy az élvezetben és érzékiségben elbukunk és elpusztulunk. Bizony, kétségbevonhatatlan igazság az, hogy mig itt alant zarándokolunk, szüntelen halálos veszedelemben forgunk. Mi is mintegy háborúban vagyunk s fel kell vérteznünk magunkat minden fajta ellenséggel és el­lenféllel szemben. Am e célból akadnak fegyvereink is. Az ókorban másféle fegyvereket használtak, mint ma; azonban, mint a mi korunkban, akkor is kétféle fegyver volt, egyik a támadásra, másik pusztán a védelemre- Az ó- korban a védelmi fegyverek és védő eszközök jobban voltak képviselve, mint a támadó fegyverek. Védőesz­közül alkalmazták a sisakot, a fej és arc befedésére; azután a vasból vagy bőrből készült mellvértet, a de- rékövet, amely a vérttel együtt a testet oltalmazta, s a paizsot, amelyet a harcos a nyilak és hajitólövegek ellen kezében tartott. Magas szárú sarukat is vettek fel, s igy a harci készség1 az egész embert befedte. Ezzel szemben csekélyebb szerepet játszottak a támadó fegy­verek, p. o. a kard és a lándzsa, a nyíl és a kézij- Ma megfordítva van; minden a támadásra irányul, s olta­lom és fedezék csak a sáncok mögött és a föld alatt ta­lálható. Mindegyik katona könnyen sebezhető és kön­nyen a halál zsákmányává lessz. Érdekes, hogy az apostol egy ókori harcos összes fegyverzetét azzal a fegyverzettel hasonlítja össze, a- melyet akkor egy keresztyén viselt és amelyet a mos­tani keresztyének is viselhetnek. A képtől talán kissé idegenkedünk, de ez az ügy megmagyarázását elősegíti és feltünteti előttünk, hogy mit értettek hajdan ke- tyén alatt- A keresztyén nem más, mint egy felfegyver­kezett ember, aki vagy magát védelmezi, vagy támadás­ba kezd, ha úgy fordul a sor. Egy alkalommal egyik amerikai pap teljes hadi felszerelésben tartott egyházi beszédet ez alapigékről. Igazi amerikai eljárás. Lám, ez igehirdető a hit paizsá- val nem tudta elhárítani a hiúság tüzes nyilait. Ilyen táborilelkészi felszerelésnek semmi köze az Isten min­den fegyveréhez. Már pedig, amennyiben e fegyverzet­nek olyannak kell lennie, hogy bárki hozzáférhessen és megszerezhesse, mindenkire vonatkozik, amit Pál a- postol mond: Vegyétek fel az Istennek minden fegyve­rét ; s ez alatt általában az Olyan keresztyéni magatar­tást és benső érzületet érti, amely szilárd és erős jelle­mű, amelyet a kor szellője és divatja s az, amit az em­berek heszélnek. nem ingatja meg, hanem egyszerűen olyan érzületír mint Jézus Krisztus volt és olyan is ma­rad. A küzdelem komoly. Nem vér és test ellen van né- künk tusakodásunk, azaz nem egyes emberekkel és meghatározott személyekkel kell harcba szállanunk, a- kik ellenségeink és ellenfeleink, hanem az ördög ravasz­ságai, ennek fondor támadásai, a föld hatalmasságai és világhíréi, e világ gonosz lelkei ellen. Sokan nem eléggé elővigyázóak. miért is tőrbe esnek s rosszree tévednek­A gonosznak ilyen megszemélyesített hatalmassá­gait és erőit mi bajosan gondoljuk el úgy, mint azokat Pál apostol lelki szemeivel látta. De a külső alak mel­lékes; tény az, hogy a gonosz uralkodik a világon és minden lélekben érezteti káros hatását. Mi csupán más nevet adunk neki. Korszellem néven halljuk említeni gyakorta- Mint mindig, éppenugy ma is, ama komák, amelyben élünk, bizonyos szelleme rejtőzik az emberek­ben; az élvezetvágy és iszákosság szelleme az érzé­kiesség és romlás szelleme, a háborúskodás és pusztí­tás szelleme, s e korszellem befolyása alól nem vonhatjuk ki magunkat, mint ahogy nem bújhatunk ki bőrünkből. Van szelleme a divatnak, amelyet annyian utánoznak; érvényes egy másik szellem is, amelyet te­kintetbe szoktunk venni: mit fognak ehez vagy ahoz szólni mások? Pál apostol megszemélyesített alakban ilyen hatalmasságokat és erőket mutat be, amik alatt ma talán a korszellemet, a divatot és üres fecsegést- locsogást éltjük. Ilyen rideg hatalmasságok és erők ellen folyik a küzdelem. S ki merné kétségbe vonni, hogy az a szellemi irányzat, amely egy bizonyos kort ural, nem fenyegeti komolyan az egyént? Nem tudjuk megmondani, hogy a gonoszság lelkei tulajdonképpen

Next

/
Thumbnails
Contents