Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1919-06-21 / 25. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 7 mátus Egyletek és fiókjaik egyesüljenek. Meg lehetne valósítani: de csak úgy, ha a haláleseti biztosításra az Egyesülethez tartoznak, s maguknak pedig a betegsegélyezés nagy munkáját tartják fel azon alapon, a melyen most a Pittsburgh! Református Egylet működik- íme a viszontbiztosítás arra is alkalmat ád, hogy a Református Egyletek egyesülése valóra váljon! Kalassay Sándor. A FELFEGYVERKEZETT EMBER. Alapige: Eféz- VI. 10-17. A fegyverben álló ember manapság nem ritka látvány. Az egész világot betölti a fegyverek csörgése, mert annak a világtusának, amelyet a népek éveken keresztül folytattak egymás ellen, utolsó felvonását most játsszák. Úgy volt mindig, mint ezt a történeti viszszapillantás is igazolja, hogy e földön küzdöttek és háborúskodtak amaz emberek, akikben Isten gyönyörködni akart. De mindig békekövetek is léptek fel, akik uj földi ország hajnalhasadását hirdették, amelyben béke honol és az emberek teljes megelégedésben élnek anélkül, hogy egymás ellen felkelnének és egymást haddal támadnák meg. Alapigénk szavai olyan korból származnak, amidőn a háború hullámai magasra csapkodtak. De aki ezeket irta, az a háborúnak olyan fegyverzettel szegült ellen, amely bár más fajta, mégis szintoly erős s amely végre a hatalmat és győzelmet a maga részére kényszeríti ki e földön, t- i. lelki fegyverzettel, amelynek felöltését Jézus Krisztus parancsolja. A keresztyén olyan ember, aki szintén fel van fegyverkezve és fegyverben áll, mint a katona a csatatéren- S ha a háború véget ér, a nemzetek közötti béke isméthelyre áll s a katonai egyenruhát és felszerelést leteszik is — igen, vajha egyszer leszerelnének a földön, s az összes fegyverek, talán a közel jövőben, eltűnnének! — a lelki fegyverzetet mindig fel fog kelleni ölteni, amig e földön élünk s húsból és vérből állunk. Képletes beszében szól Pál apostol a keresztyén fegyverzetéről, fegyverzetéről, valamint az ellenségekről, amelyek velünk szemben állanak, örökre fenn marad ez az ellenségeskedés, amely minket megsemmisítéssel fenyeget. Nem hiába int bennünket a nagy apostol arra, hogy öltözük fel az Isten minden fegyverét- Említi az ördögnek, e világ fejedelmének minden ravaszságát, aki a jelenlegi sötétségben uralkodik, sőt a gonoszág lelkeit, amelyek a magasságban vannak. Tehát hatalmas ellenségek azok, akik életünket kívülről fenyegetik; majd szól a belső, gondolatainkból fakadó elenség- ről, amely a vér és test ellen akar támadni, úgy hogy az élvezetben és érzékiségben elbukunk és elpusztulunk. Bizony, kétségbevonhatatlan igazság az, hogy mig itt alant zarándokolunk, szüntelen halálos veszedelemben forgunk. Mi is mintegy háborúban vagyunk s fel kell vérteznünk magunkat minden fajta ellenséggel és ellenféllel szemben. Am e célból akadnak fegyvereink is. Az ókorban másféle fegyvereket használtak, mint ma; azonban, mint a mi korunkban, akkor is kétféle fegyver volt, egyik a támadásra, másik pusztán a védelemre- Az ó- korban a védelmi fegyverek és védő eszközök jobban voltak képviselve, mint a támadó fegyverek. Védőeszközül alkalmazták a sisakot, a fej és arc befedésére; azután a vasból vagy bőrből készült mellvértet, a de- rékövet, amely a vérttel együtt a testet oltalmazta, s a paizsot, amelyet a harcos a nyilak és hajitólövegek ellen kezében tartott. Magas szárú sarukat is vettek fel, s igy a harci készség1 az egész embert befedte. Ezzel szemben csekélyebb szerepet játszottak a támadó fegyverek, p. o. a kard és a lándzsa, a nyíl és a kézij- Ma megfordítva van; minden a támadásra irányul, s oltalom és fedezék csak a sáncok mögött és a föld alatt található. Mindegyik katona könnyen sebezhető és könnyen a halál zsákmányává lessz. Érdekes, hogy az apostol egy ókori harcos összes fegyverzetét azzal a fegyverzettel hasonlítja össze, a- melyet akkor egy keresztyén viselt és amelyet a mostani keresztyének is viselhetnek. A képtől talán kissé idegenkedünk, de ez az ügy megmagyarázását elősegíti és feltünteti előttünk, hogy mit értettek hajdan ke- tyén alatt- A keresztyén nem más, mint egy felfegyverkezett ember, aki vagy magát védelmezi, vagy támadásba kezd, ha úgy fordul a sor. Egy alkalommal egyik amerikai pap teljes hadi felszerelésben tartott egyházi beszédet ez alapigékről. Igazi amerikai eljárás. Lám, ez igehirdető a hit paizsá- val nem tudta elhárítani a hiúság tüzes nyilait. Ilyen táborilelkészi felszerelésnek semmi köze az Isten minden fegyveréhez. Már pedig, amennyiben e fegyverzetnek olyannak kell lennie, hogy bárki hozzáférhessen és megszerezhesse, mindenkire vonatkozik, amit Pál a- postol mond: Vegyétek fel az Istennek minden fegyverét ; s ez alatt általában az Olyan keresztyéni magatartást és benső érzületet érti, amely szilárd és erős jellemű, amelyet a kor szellője és divatja s az, amit az emberek heszélnek. nem ingatja meg, hanem egyszerűen olyan érzületír mint Jézus Krisztus volt és olyan is marad. A küzdelem komoly. Nem vér és test ellen van né- künk tusakodásunk, azaz nem egyes emberekkel és meghatározott személyekkel kell harcba szállanunk, a- kik ellenségeink és ellenfeleink, hanem az ördög ravaszságai, ennek fondor támadásai, a föld hatalmasságai és világhíréi, e világ gonosz lelkei ellen. Sokan nem eléggé elővigyázóak. miért is tőrbe esnek s rosszree tévednekA gonosznak ilyen megszemélyesített hatalmasságait és erőit mi bajosan gondoljuk el úgy, mint azokat Pál apostol lelki szemeivel látta. De a külső alak mellékes; tény az, hogy a gonosz uralkodik a világon és minden lélekben érezteti káros hatását. Mi csupán más nevet adunk neki. Korszellem néven halljuk említeni gyakorta- Mint mindig, éppenugy ma is, ama komák, amelyben élünk, bizonyos szelleme rejtőzik az emberekben; az élvezetvágy és iszákosság szelleme az érzékiesség és romlás szelleme, a háborúskodás és pusztítás szelleme, s e korszellem befolyása alól nem vonhatjuk ki magunkat, mint ahogy nem bújhatunk ki bőrünkből. Van szelleme a divatnak, amelyet annyian utánoznak; érvényes egy másik szellem is, amelyet tekintetbe szoktunk venni: mit fognak ehez vagy ahoz szólni mások? Pál apostol megszemélyesített alakban ilyen hatalmasságokat és erőket mutat be, amik alatt ma talán a korszellemet, a divatot és üres fecsegést- locsogást éltjük. Ilyen rideg hatalmasságok és erők ellen folyik a küzdelem. S ki merné kétségbe vonni, hogy az a szellemi irányzat, amely egy bizonyos kort ural, nem fenyegeti komolyan az egyént? Nem tudjuk megmondani, hogy a gonoszság lelkei tulajdonképpen