Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1919-06-14 / 24. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA |r**************#************************.£**.a{. * r I Jelentés a Magyar Protestantismus Szorongatott Állapotáról. — % | * ******-SP£***********************************í A helyzet teljes megértése végett szükséges, hogy az ember ismerje ezen egy házak különleges benső éle­tét. Ezek az egyházegyetemek sokat szenvedtek a zsar­noksággal és protestánsellenes szellemmel való száza­dos harczok viselése folyamán, és ezért szellemi hatóe­rejükből veszítettek. Az utóbbi időkben azonban örven­detes megujjulás szelleme lengte át ezen megkövese­dett és kimerült egyházakat. A jelek arra mutatnak, hogy ezen egyházak a vallásos életnek olyan magasla­tára emelkednek, a honnan elvégezhetik azt a missioi feladatot, mely reájok várakozik a szomszéd népek e- vangélizálása körül. Eltagadhatlan azonban az is, hogy ezen éledési mozgalom mellett még nagy a vallási kö­zönyösség és szertartásoskodás is. Száz és száz ezernyi tag ez egyházakban csupán születés és szokás, és nem élő hit által van köttettve az egyházához. Ez a kötelék, bármennyire nem kielégítő is, — mégis értékes örök­ség a múltból és eszköz arra, hogy általa tömegek meg- közelittethessenek. Ennek a köteléknek az ereje meg­lazulna, ha ezen egyházegyetemek történelmi élete a szétdarabolás által megrázkódtatnék. Ha ezen egyház egyetemek külön részekre darabol- tatnának, azoknak fenntartása oly óriási áldozatot i- gényelne, a mit még a legelevenebb és legerőteljesebb egyházak se bírnának ki. A szóbanforgó egyházakra nézve ezen kialakulás végzetes következményekkel 1 járna. — A helyzet veszélyességét növelné azon körülmény, hogy ezen elválasztandó égyházrészek a gör. keleti egy­ház kormányzata alá kerülnének, a hol mint tudjuk, állampolgárság és egyháztagság egy ugyanazon fogal­mat fedez. Ezeknek tehát, ha hü állampolgárok akamak- kell lenni, kell hogy a gör. keleti egyházhoz tartozzanak. Könnyen elképzelhető, hogy az uj köz szellem minő pusztító hatást gyakorolna a protestánsok meglazult soraira. Az evangéliumi keresztyénség örökre elveszte­né azokban az országokban a világositó erőt és alkal­mat. Bizonyos mértékben talán lehetséges hogy az uj kialakulás ezen egyházak tagjainak szivében uj lelke­sedés erőit gerjesztené fel. De ebben nem sok köszönet volna, mert ez nem vallásos, hanm nemzeti érdeknek forrásából fakadna. Ezekre az elszakadt töredékekre az otthon marad­tak mindég úgy gondolnának, mint idegen uralom alatt nyögő testvéreikre és ezek is minden törekvéssel azon volnának, hogy nemzeti érzéküket az idegen behatások alatt is sértetlenül megőrizzék. Az eredmény az volna, hogy az egyházi élet nem vallási, hanem politikai élet volna, a hol minden törekvés oda központosulna, hogy az elnyomók elleni gyűlölet tápláltassék. Az imént raj­zolt evangélizálo erő és hatalom halálra volna Ítélve, épenugy mint a hogy ez a múltban is történt e nem­zetnél. Ugyanilyen szellem venné körül azt az egyházat is, mely megcsonkulva megmaradt hazájában. Eltekint­ve a politikai vonatkozásoktól, — a magyar Protestan­tismus testén oly sebet ütne ez elszakittatás, a mi soha be nem gyógyulhatna, és mindég vérzene. Egy áttekin­tés az egyház történelmén meggyőz mindenkit arról, hogy az elszakitás által olyan helyeket veszítenének el, a melyekhez őket a legdrágább hitemlékek fűzik. Olyan helyeket, a hol a vallás- szabadság fáklyálya először fel, olyan helyeket hol martyrjaik szenvedtek, és olyan helyeket, hol iskoláik századokon által tejesztették a hit és tudomány igazságait. Ha szerves életjükből eze­ket a helyeket kiragadják, — a mennyire Ítélni lehet, elvesztik azt a lelki nyugalmat, mely a valódi kér. hit terjesztés szent munkájához szükséges. Az előállandó nehézségek még sokkal többek, mint a hogy én azokat elősorolni és összefoglalva előadni próbáltam. Nagyon szükséges volna, hogy az önök a- merikai közvéleménye összeköttetésbe jöjjön azokkal, kik a dolgok állására nagyobb világosságot képesek de­ríteni, mint a mire képes vagyok én. Ezt különböző u- tako-n lehetne elérni. A legnagyobb lelkesedést ezen egyházak körében kétségtelenül az keltené, ha az amerikai és az angolor­szági egyházak vezető egyénei annyi érdeklődést mutat­nának irántuk, hogy egy előkelő férfiakból álló bizott­ságot ktildenének ki a helyszínén való adatgyűjtés czél- jából. ---------------­Ők megpróbálták önökhöz kiküldeni egy delegá- cziott, mihelyt a beállható veszedelmet felismerték. De szerencsétlenségre ezen bizottság nem juthatott ki ö- nökhőz. Ügyük sikere nagyban elő lenne mozdítva, ha önök kieszközlhetnének részükre utazási engedélyt, vagy ha önök találkozhatnának velők például itt Hol­landiában. Részemről úgy látom, hogy csakis igy volna le­hetséges a kér. közvéleményt ezen ügyről úgy tájékoz­tatni, hogy aztán a legbölcsebben lehessen cselekedni. Az amerikai prot. keresztyénség ezen ügyben való cselekvés tekintetében sokkal kedvezőbb helyzetben van, mint mi itt vagyunk. Mi egyebet nem tehetünk, mint hogy aggodalmas szavainkat felemeljük és felhív­juk az ügy sulyo-s vonatkozású oldalára azoknak figyel­mét, kik e vonatkozásokat könnyen eltévesztik szem elől a politikai érdekek közepette. önök ott vannak, hol a döntés hatalmának for­rása van és önök mindent megtehetnek. Vajha csele­kedeteikben vezérelné önöket a szorongatott hittestvé­rek iránti rokonszenv és az Istennek Szent Lelke. Hollandia, Haaga. 1919 Jan. 27. J. A. CRAMER ----­$ H* * sfc Lapunk három héttel ezelőtt megjelent sz. ban egész terje­delmében hoztuk volt annak a rokonszenves felszólalásnak tel­jes szövegét, a melyet Ntiszt. Huenergard amerikai születésű, de Magyarországon 21 esztendőn keresztül működött derék prot. lelkipásztor tartott volt a Prezsb. és Ref. Egyházak Világszö­vetségének Chambersburgban, Pa. — tartott nagy gyűlésén. A ki e megható beszédet elolvasta, — fogalmat alkothatott ma­gának azon szorongatott, sőt bátran mondhatjuk, halálos vesze­delemben levő helyzetről, melyben otthoni hitfeleink és egész magyarországi ref. egyetemes egyházunk leledzik. A két héttel ezelőtti lapszámunkban pedig a holland refor­mátus egyház egyik nagytekintélyű és befolyásos vezető embe­rének Mr. J. A. Cramer gyönyörű Memorandumának közlését kezdettük volt meg melyet ő a magyar prot. egyházak megmen­tésének szent ügye érdekében intézett az összes amerikai protes­tánsokhoz a Federal Council of Churches of Christ nevű Prot. Szövetség utján. — E memorandum felytatolagos részét csak most van módunkban leközölhetni. — A magyar ref. anyaszentegyháznak egyeteme soha nem le­het elég hálás ez iránt a nemes lelkű férfiú iránt, ki oly meleg szeretettel karolta fel nemzeti és hitfelekezeti szent ügyünket épen akkor, mikor nyíltan és titokban tervszerűen dolgoztak sokan fajunk, nemzetünk és szent vallásunk megsemmisítésén. Szerk

Next

/
Thumbnails
Contents