Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1919-06-07 / 23. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Van-e magyar református család, mely kész örömmel ne nyitná meg ajtaját e kedves hírnöknek? Van-e hajlék a melyben a hit sugarát, a szeretet tüzét ne hordozná e napsugár? A régi antik világban a versenyfutók égő fáklyát nyújtottak át egymásnak, hogy elérhessék céljuk diadalra jutását. A református szülők itt Amerikában vallásos lapunkat mint égő fáklyát nyújtsák át gyermekeiknek, melynek világánál lássák meg a tiszta élet ösvényét, mert csak igy nevelhetünk családunknak és egyházunknak tiszta jellemű gyermekeket. Az egyház-irodalom kipótolhatlan szükségét képezi az amerikai magyar reformátusoknak. — Az egyház ügyének megvédése, törhetetlen igaz hitének terjesztése, csak akkor juthat érvényre, ha leikéhez fűzi vallásos irodalmának támogatását. A reformátusok lapja mint a múltban, úgy a jövőben is erős hittel veti magát bele az eszméknek harcába, mely különösen manapság a mi életünkben forrong. A jelen idő nyomasztó súlya alkalmas arra hogy meg tanítson bennünket komolyabb gondolatok szülemlésre. Értékesítsük hát a szellemi erőt, mely által gazdagodhat életünk is. A Reformátusok Lapja legyen egy kedves vendég hajlékunkban és minden református család nyisson ajtót az Isten és emberszeretet e hírnökének. Horváth Sámuel, loraini ref. lelkész. Az ünnepek szózata. A kér. a sz. egyyháznak 2 gyönyörű szent ünnepe: az áldozó csütörtök és a Pünkösd szép ünnepe. Amaz az Ur menybemenetelének ünnepe. Beszél mennyről, egy szebb és boldogabb világról, mint ez a melyben itt élünk. Egy szebb világról, hol fény, tisztaság és boldogság uralkodik; hol a jók és igazak laknak Istennel, mint az első pár ember a paradicsomban. Hol Jézus van azokkal, kiket boldoggá tett. Hol nincs bűn, nincs többé könyhullatás, legfeljebb örömkönnyek. A szabadság, egyenlőség, testvériség nagy elvei meg vannak valósulva. Ez az ünnep emlékeztet a mennyre. A világba merült lelkeket figyelmezteti, hogy gondoljanak arra, emelkedjenek az égre, nézzenek Jézusra. Itt úgysem találják meg azt, mit óhajtanak, a teljes boldogságot. Sohasem volt nagyobb szükség erre a figyelmeztető szózatra, mint ma. A másik ünnep a Pünkösd ünnepe, a Szentlélek kitöltésének az ünnepe. Azt hangoztatja: emberek! erre a lélekre van szükségtek, az Isten lelkére, a ki újonnan szülte ezt a világot. Megszentelje a sziveket, megújítsa a lelkeket, az önző, sivár és földhöz ragadt lelkeket, hogy legyen új világ, új élet, új nép és új tár sadalom. A ki az elméket megvilágositsa, melyeket megvakitott a világ. Hogy az ember tudjon hinni, nemesen érezni, égre emelkedni. Imádkozzunk atyámfiai ezért a lélekéli;. Isten lelke jövel, szállj le reánk! Áldj meg, újíts meg, szentelj meg minket. Nyisd meg sziveinket Jézus előtt, hadd hozza be sziveinkbe a menynyet, hadd hozza le közénk a mennyet s emeljen a mennybe! Kér. Ev. j “Vegyetek Szentleiket.” | Ha egy szüle válni készül gyermekétől, akár úgy, hogy hosszú útra megy, akár pedig úgy, hogy a leghosszabb útra, a halál útjára indul, rendesen adni szokott, vagy egy bizonyos dolgot, vagy jó tanácsot, vagy pedig áldást az elválandó gyermekek fejére. S a gyermekek, legalább a szüleikre valamit adó gyermekek az ekként kapott ajándékokat, tárgyakat, oktatásokat és áldásokat mindig rendkívül nagyra becsülik. Én legalább a magam részéről mondhatom, hogy a szüleimtől nyert tárgyakat mindig fiúi kegyelettel őrzöm és folyton fülembe cseng édes apámnak utoljára hozzám intézett eme megáldó szózata: Isten áldjon meg fiam jar- todban, keltedben. A felolvasott szentleczke is ily jóakaratu atyai tar nács és áldás. A mi Urunk Jézus Krisztustól származik az és pedig abban az órában, mikor válni készül az övéitől, azoktól, kik neki drágák voltak az életben. Ő is áldó kezekkel megáldja a szeretteit s utolsó Istenhoz- zádúl kérve kéri őket, vegyenek Szentlelket. Szentlélek! az emberek nagy része helyes fogalommal alig bir a Szentlélekről és nem tudj a felfogni annak rendkívüli becsességét. Jézus és apostolai tagadhatlan másként gondolkodtak róla. Jézus oly nagyra tartotta, hogy egykor igy szólott: “Minden bűn megbocsáttatik, de a ki a Szentlélek ellen vét, meg nem bocsáttatik. S elválása alkalmával pedig becsesebb ajándékkal, tanácscsal nem láthatta el tanitvánvait, mint ezzel “vegyetek Szentleiket.” Az apostolok is rendkívül nagyra becsülték — ők magukat Szentlelektől tanittattaknak tartották — a szentiélektől vezettetteknek — s mikor a bírák elé men-
