Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1919-05-17 / 20. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 1 ........................................Í Jelentés a Magyar Protestantismus ! Állapotáról. — l____________________i A Prezsbiteri Világszövetség Nyugati Ágának Chambersburgban 1919 Febr. 26-án tartott gyűlése elé terjesztette Rev. J. F. Huenergaxdt Magyarországon működött ref. lelkész. Nagy szerencsémnek tartom, hogy mint olyan egyén, ki csak nemrég tértem viszsza a szóbanforgo országokból, — e nevezetes pillanatban beszédet tarthatok önök előtt. — Remélem, hogy előadásom érdekelni fogja önöket. — Úgy érzem, hogy van valamelyes jogom lefoglalni egy kis időt az önök drága idejéből, s remélem, hogy valami szolgálatot tehetek önöknek a kérdésben levő ügyekben és ezzel egyidejűleg szolgálatot is tehetek a Protestantismus ügyének az érdekelt országokban. — 21 esztendeig voltam Magyarországon, mint missionárius, és átéltem a háborút, — ez év Jan. 23-án térvén onnan haza családommal együtt. Budapestről való elutazásom előtt a magyarországi prot. felekezetek több előkelő tagja keresett fel, felkérvén engem arra, hogy adjam át az amerikai hittestvéreknek nemcsupé'i az ő szívélyes hittestvéri üdvözletüket, hanem az ő segélykérésüket is, melyet a jelen kritikus helyzetből kifolyólag küldenek, mivel a románok és szerbek nagyarányú terület foglalásokat eszközöltek Magyarországon. — Budapest és más nagy városok a szó szoros értelmében el vannak vágva minden szén és eleség forrástól, a mely helyzetnek következményei könnyen elképzelhetők. De sőt nem csupán az anyagi megélhetés eszközei vannak a magyaroktól elzárva, hanem veszélyeztetve van a személy, vagyon és lelkiismeret szabadság is. A románok, szerbek és cseho- szlovákok egyes ténykedései azt mutatják, hogy ha terveik megvalósulhatnak, — a magyar protestáns egyházak végkép megsemmisülnének. — A magyar protestáns ügyet lehetetlen megérteni a politikai vonatkozások érintése nélkül. — A románok és szerbek gör. keleti vallásuak. Ez az ő államvallásuk is. Ez a vallás nagyfokban intoleráns a protestántis- mus irányában. Ezt az intolerancziát mindenütt és mindenkor érezték a protestáns lelkészek, ahol és a mikor csak egyházi munkát kezdtek ez országokban. Még ha e nemzetek, elfoglalván azon magyarországi területeket, melyekre áhítoznak, — vallás szabadságot biztosítanának is a magyar protestánsok részére, — ez az i- géret nem volna beváltva. A román kormány hasonló vallas szabadságot és politikai jogokat biztosított volt a berlini békében a zsidók részére is, — de az nem lett betartva. — és a zsidók még ma is üldözéseknek vannak kitéve. A románok és szerbek mintegy 26 vármegyét kívánnak a magyaroktól. Ezen megyék legnagyobb része Erdélyben és a Bánátban van. E politikai kívánság teljesítése maga után vonná azt, hogy több milliónyi prot. magyarság a román és szerb keleti egyház fennhatósága alá kerülne. Ez az egyház azonos az orosz egyházzal. Már pedig az orosz egyház türelmetlenségét mindnyájan ismerjük. Ezen egyház türelmetlensége és zsarnoksága tette azt, hogy Oroszország az, a mi most. Ez egyháznak alapjelleme a türelmetlenség. Mikor Romániában vagy Szerbiában ist. tiszteleteket akartam volt tartani, — az amerikai Con- sulátusságok utján minden esetben tudomásomra hozták udvariasan bár, de kellő határozottsággal, hogy az egyház semmiféle vallásos propagandát nem tűr el. Propagandának nevezvén minden olyan egyházi munkát, igehirdetést stb., — a mi nem az orosz egyház hatóság által végeztetik. Keletre és Délre Magyarország határain túl már nincs Protestantizmus, mert az orosz egyház, mint államegyház nem csak hogy nem tűri, de egyenest elnyomja azt. Néhány évvel ezelőtt egyházi népgyülést óhajtottunk tartani Ploesti városában, Romániában. A gyűlés megtartását szabályszerűen bejelentettük a városi hatóságnak, melynek kötelessége volt bennünket törvényes védelemben részesíteni. A városban levő cath. papság azonban elhatározta, hogy egyházi gyűlésünket minden áron megakadállyozza. A papok czéljának kivitelére kész eszköz volt az egyházaknak mintegy 40 főnyi szolgaszemélyzete. Ezek kövekkel és dorongokkal megtámadták gyüléshelyiségün- ket úgy hogy mi kénytlenek voltunk feloszlatni a gyűlést. Többen közzülünk meg is sebesültek. Még a fővárosban, Bukarestben is, protestáns egyházi munkát csak a legnagyobb nehézségek között és csak kevés e- redménnyel lehet folytatni. Mikor 1913-ban Románia elfoglalta a bolgároktól Dobrudzsa tartománynak egy részét, — attól fogva ottan a protestánsoktól a vallás szabad gyakorlatának joga is elvétetett. — Ha Szerbia fővárosában Belgrád- ban biblia magyarázó órákat akartam tartani a mi hitünkhöz tartózó egyénekkel, — tudomásomra lett adva, hogy Szerbiában mindenki hiheti azt, amit akar, de nem szabad ezt másokkal közölnie. Vallásos összejöveteleket eltűrték ugyan, de mivel ezek törvény által nem voltak biztosítva, — tehát lényegileg törvényellenesek voltak. A szerbek ellenségei a vallás szabad gyakorlatának és ezt mindenkor készek is megakadályozni, — mégis az igazi veszdelem a magyar protestáns érdekeket a románok részéről fenyegeti, a kik is sokkal nagyobb területet óhajtanak Magyarország testéből, mint a szerbek. — Ha tervük sikerülend, — akkor a magyar prot. egyház jellege kétségtelenül elvész a román uralom alatt. Épen mielőtt elhagytam Magyarországot, — jelentette nekem egyik dél magyarországi református lelkész, hogy a szerb hatóságok kényszeritették az ő káplánját arra, hogy olyan szertartást végezzen, a mely ellentétben állott az ő hivatásával és lelkismereti meggyőződésével. Ezt oly helységben kellett neki teljesítenie, a hol a szerb egyháznak egyetlen hive sincsen. Hasonló eset adta elő magát a románok által nemrég elfoglalt Krasso-Szörény megyében is, hol a baptista egyház két vezető egyéne mondta el az üldözési élményeket, melyeken kersztül kellett menniök. A románok kijelentették, hogy Magyarországnak ezen része most már Romániához tartozván, — ezután a baptisták ott nem működhetnek. Az egyház sorsa miatt nagy az aggodalom. A magyar prot. egyháznak nagyszerű múltja van. Magyarországon vallás szabadság uralkodott Erdélyben már a 16-ik században. Az egyháztörténelem lapjairól tudjuk, hogy Magyarország mit tett a protestántismu- sért a Habsburg uralom despotismusa daczára. A tatárok és törőkök ellen is Magyarország volt a védőbás-
