Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1919-04-19 / 16. szám
6 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA egymásnak testvéri jobbot: s akkor tiszta lelkiismerettel kereshetünk menedéket és kérhetünk segítséget annak a két amerikai egyháznak a nagylelkűségétől, a- melynek kebelében egységes volt az amerikai reformá- tusság és ahol ismét egységes lehet. Vagy hiányzik a lelki erő, az önbizalom? Miért ját- szák Pató Pál szerepét? Minél tovább halogatják az ügyet, annál nehezebbé válik annak az elintézése. De hát ez a mi átkunk: halogatás — széthúzás! Tudom, sok nehézségeket kell leküzdeni, sok kérdést megoldani; de ha megvan az akarat, a jó eredmény biztos. A fődolog az, hogy a reformátusok egységessi- tessenek — a megértésnek és tesvéri szeretetnek az alapján. A sok nehézség különben, szerény véleményem szerint, most és mindenkorra, úgy lenne kedvezően megoldható, ha az önök “elszakadt” egyházaik visszacsatlakoznának annak az amerikai egyháznak a kebelébe, amelyből kiszakadtak. S ahol pedig nem történt szakadás, ott az egyház a fentnevezett két amerikai egyház közül annak a segítségét fogadná el, amely már végez vagy hajlandó lenne magyar misszió munkát végezni. Es ha ez megtörtént, úgy nem lesz nehéz elérni azt, hogy a Reformed és Presbyterian Church valami alapon egységesítse az összes magyar egyházak munkálkodását. Megjegyezhetjük e helyen még azt. hogy a Presbyterian egyháznak philadelphiai Presbytery-je kész mindenkor testvéri segédkezet nyújtani, s azt hiszem, nem tévedek, ha ugyanezt álitjuk általában a Presbyterian Church többi egyházmegyéiről is. Szolgálatkész kartársa. A fenti levélben tett állításomat semmi sem bizonyltja jobban, mint a “Tegyünk” és “Cselekedjünk” cikkekben hozott nyilvános felszólalások, amelyekben az egyesítési őszinte vágy és tettrekész akarat nyer kifejezést. De vájjon igy van-e az a “csatlakozott’ lelkésztársainkkal? Megvan-e náluk a jóakarat és az ő- szinte közeledési szándék? Tóth kollegám terve, amelynek alapján megvalósi hatónak tartja az együttműködést, elég praktikus. De vájjon lehet-e, avagy tanácsos-e minden előkészület nélkül konferenciát összehivni, hogy a terv végrehajtassák, ha tekintetbe vesszük ugyancsak a fentebbi mondottakat? Hiszen a mondottakból láthatjuk, hogy milyen akadályokba ütközik egy közös lelkészi konferenciának sikeres megtartása: valamint láthatjuk azt is, hogy miért nem jelent meg annakidején “dicső re- feráda” a csatlakozott újságban a clevelandi hazai és presbyterian egyházaknak és lelkészeknek egy templomavatás alkalmával történt együttes működéséről. Mi egy percig sem kételkedünk abban, hogy köztük is vannak, akik őszintén óhajtják az egységességet. De amig a fentemlitett határozat által felállított válaszfalak a két, vagy inkább a három egyháznak a lelkészei között le nem döntetnek, addig minden közös konferenciázásnak a kísérletezése meddő és haszontalan: legfeljebb azt az eredményt lehet az által elérni, hogy a két elválasztott ellenfél a maga igazát jól bemagolt szónoklatával hangoztatni és védelmezni fogja, mely esetben az ellentétek csak annál jobban ki fognak élesedni. Nagy tanulság erre a pittsburgi nemzetgyűlés. Ezzel azonban nem akarom azt mondani, hogy egy közös gyűlésre egyáltalaban nincs szükség, hanem igenis azt hangsúlyozom, hogy legyünk ovatosák és lépésről—lépésre kell haladnunk. A csatlakozás mozgalma nem közös értekezleten volt eldöntve, hanem inkább lokális természetű mozgalom volt és csak később, sok agitálás folytán, öltötte magára azt a testet, mely a mai keleti és nyugati egyházmegyékben domborul ki. S vájjon lehet-e azt várni, hogy azt a testet egy két napos vagy akár egy hetes konferencia is át tudja formálni? Hogy a proponált konferenciának az eredménye biztosítva legyen és hogy a különböző árnyalatú egyházak hívei közt is a lelkészek által támasztott ellentétek elsimittassanak: szükséges a nyilvános és őszinte színvallás és minden válszfainak a ledöntése. Azért, szerény véleményem szerint, szükséges, hogy: 1 Az összes magyar lelkészek, kivétel nélkül, nyíltan hirdessék a hívek előtt a szószékről és a lapokban az összes, különböző árnyalatú magyar egyházaknak békességes egységesítését és igy a gyűlölet helyett a krisztusi szeretetet plántálják a hívek szivébe: 2 A csatlakozott lelkészek váltsanak pulpitust i- dőnkint a nem csatlakozott lelkészekkel,' hogy ezáltal nemcsak szóval, hanem tettel is bizonyságát adják a hívek előtt annak, miszerint az egységessegi szándék őszinte: 3 Ezekután pedig adják elő tervüket a csatlakozott lelkészek is egy közös konferenciának a megtartására és ekkor a legpraktikusabban kidolgozott formula szerint hivassák össze a gyűlés alkalmas időben, mondjuk a Reformáció emléknapján, egy alkalmas helyen. Ez a három lépés az, amelynek, szerintem, a közös konferenciát meg kell előznie. A lépés nehéznek és az ezzel járó áldozat nagynak látszik; de ha a Krisztus szeretetének helyet engedünk a szivünkben, eme három lépést megtenni és az áldozatot meghozni nem lehetetlen. Ha ezt megtesszük, úgy megszüntetünk minden “csipkedést” és nem “recepteket” fogunk Írni, hanem gyógyító orvosságot teszünk fájós sebeinkre, s a megtartandó konferenciához fűzött vágyaink realizálódnak. Philadelphia, Pa. 1919. április 8. Azary János, ref. lelkész. —0— * Örömünkre szolgál azt látni és tudni, hogy az amerikai magyar reformátusság összehozását czélzó felszólamlások, melyek lapunk közelebbi számaiban láttak napvilágot, — nem enyésztek el minden hatás nélkül a pusztában. — Nt. Boros Jenő garyi, Nt. Tóth Mihály alphai ref. lelkipásztor urak jóindulatú és okos czikkei után Nt. Azary János philadelphiai ref. lelkipásztor ur lép most elő egy praktikus javaslattal, mely theoretikus elméletek helyett azonnal a gyakorlati megoldás terére kívánja átvinni a béke megteremtésének mindyájonkat oly közelről érintő ügyét. — A mennyire mi ismerjük a helyzetet és az embereket, — a fontos probléma megoldása épen a gyakorlati életbe való átvitel kísérleténél fog holt pontra jutni. Világos dolog ugyan, hogy a csati, lelkészek a körülmények kényszerítő hatása alatt elvet és frontot változtattak, és a körülményekkel, — hogy úgy mondjuk, — de a rosszul kezdett dolognak beismerésére még nem jutottak el. Már pedig mindnyájan azt valljuk, hogy őszinteség nélkül e dologban semmire sem megyünk. A helytelen irányba terelt akczio helyes irányba való terelésére van első sorban szükség. — Ám szóljanak hozzá mások is, lelkészek és világiak, e fontos ügyhöz, — hadd tisztázódjanak az eszmék és hadd derüljön a láthatár! Szerk. Sí-**********************«-****^************** Amerikai Magyar Segélyzö Szövetség (Magyar Betegsegélyzö Egyletek Szövetkezete) Alakult 1892. 1418 State St. Bridgeport. Conn. Tagja lehet minden testileg és szellemileg ép és egészséges 16-50 év közötti férfi és nö vallás és nemzetiségi külömfcség nélkül. Minden tag a felvételi korának megfelelő havidijat fizeti teljes életében,
