Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1919-04-19 / 16. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Published and distributed under permit (No. 387) auth őrized by the Act of October 6, 1917, on file at the Post Office of Pittsburgh. Pa. By order of the President, A. S. Burleson, Postmaster General. Felséges jó Atyánk! hozzád imádkozunk E szent ünnepnapon Te néked áldozunk! Téged dicsér szivünk buzgó, hő imában. Csak Te légy vezérünk éltünk napjaiban. Vezéreld jó útra minden lépteinket, Tedd élő templommá a mi sziveinket — A feltámadásnak eme nagy ünnepén Járjunk önérzettel, az égre tekintvén. Már meggyőzte Jézus ama zordon halált. Soha többé nekünk a fullánkja nem árt. Vígan örvendezzünk e Husvétnak napján, Mert Jézus támadt fel e napnak hajnalán. Ha bánat fellege tornyosul felettünk. . . . Mindenható Isten csak Te légy mellettünk Áld meg minden munkánk kezdetét és végét; Add buzgón hallgatnunk Igéd hirdetését. Szent hálával telve járjunk a templomba. . . . Dicsőítsük Istent buzgó, hő imába. A feltámadt Jézus legyen a vezérünk. . . . Istennek szent Lelke maradjon mivélünk! Ámen. Ifj. Szűcs Károly. Ünnepre virradtunk. A feltámadás ünnepére, ö- röm és boldogság hatja át ilyenkor a szivet, mert érezzük, hogy a húsvéti ünnepek egy szebb jövőnek biztató jelképei. Vidámsággal telik meg a szivünk, mert tudjuk, hogy Jézus feltámadása örök zálog nekünk arra, hogy életünk nem záródik be a sir bezártával! Szomorú gondolat ez: elenyészni. Élni 50—60 évet; törekedni arra, hogy a tökéletesség legmagasabb fokát elérj ük; küzdeni az élet nehézségeivel s mikor már gazdag tapasztalatokra tettünk szert, legyőztük az akadályokat, szeretteink részére biztos révpartot teremtettünk, amikor csöndes nyúgodtságban élvezhetnék az élet szépségeit: megnyillik előttünk a sir szája és mindennek vége: elenyészünk. Jézus azonban feltámadott. Feltámadásával bebizonyította azt, hogy nem semmisülünk meg. Testünk a sirba tétetik ugyan, de lelkünk megtér az Istenhez s majd ama nagy napon, a feltámadás nagy napján, új formát öltve magára folytatja azt az életet, melyet itt e földön elkezdett. Ez a tudat eloszlatja lelkűnkről azt a szomorú gondolatot, melyet a megsemmisülés érzete támaszt bennünk. Jézus él, tehát mi is élünk! Bizonyítja ezt a természet újraébredése is. A fák rügyei új erőt kapnak s virágba és zöld lombba borúinak. A föld apró virágai i zöld fűszálai tarkítják a tájat. A tavasz jöttével mind új életet nyernek. Hát csak az ember volna az, ki örökre megsemmisülne? Nem, nem lehet ez! Élni fogunk a siron túl is. Szeretteinkkel együtt folytatjuk és a tökéletesség legmagasabb színvonalára emeljük azt az életet, melyet itt megkezdettünk. Örvendjünk hát édes testvéreim, mert van okunk örvendeni! Jézus legyőzte a halált. Feltámadott. Fel kell tehát nekünk is támadnunk egyszer! Jövendő életünknek alapja azonban az lesz, amit itt e földön megvetettünk. Már itt e földön elő kell készítenünk magunkat a jövendő életre. Erre szent könyvünk, a Biblia, tanít meg bennünket. Olvasgassuk naponként! A szent ünnepek alatt pedig szálljunk magunkba egy kissé. Zárjuk le testi szemeinket egy pillanatra s látni fogjuk lelki szemeinkkel, amint megnyílnak a sírok a temetőkben s kilépnek azokból kedveseink. Hallani fogjuk, amint megsuhan felettünk az Isten lelke gyógyító balzsamot hintve e vértől ázott, beteg, vonag- ló világra. Látni fogjuk, amint megtelik a levegő — ég Isten angyalaival. Aztán felzendűl a diadalének: Feltámadott, feltámadott! Édes testvéreim: örvendezzünk! TÓTH MIHÁLY Alpha, N. J. ref. lelkész. Örvendezzünk! Ima a feltámadás ünnepén.
