Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1919-04-12 / 15. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA vai szerint hitükhöz mindenkor jo cselekedeteket is ragasztani igyekeztek. Békevár szerencsés népalakulatának köszönhető az is, hogy az ide más vidékről (Bezdéd, T. Pálcza stb.) származott derék, egyházias és buzgó lelkületű embereinkkel is csak erősödik az a phalanx, mely Istentől arra van kiválasztva, hogy a gonosznak mindenben ellene álljon és az Isten szent ügyét előmozdítsa. — Otthon telepi testvéreink a milyen erősen ellene állottak mindég a külső ellenségnek, — olyan könnyen készek voltak veszni hagyni azt a mi az övék volt, a szent örökséget, az evangéliumi hitet. Békevárra kettős feladat hárul a jelenben. Itt van az egyedüli ref. magyar gyülekezet Canadában, melynek magyar anyanyelvű lelkésze van, s következésképen és érthetőleg, ide húzódnak lassacskán máshelyekről is azok a hü ref. testvérek, kik szeretik azt a szent hitet, melynek kebelében növekedtek fel. — Sőt azok is, a kik ide nem jöhetnek is, — innen várják a vallási impulzust, itten látják legjobban megtestesülve lelkök- nak hitbeli vágyait és szent megygyőződését. Mik hát a mi kötelességeink? — Kötelességünk első sorban gyermekeink vallásos nevelése és tanítása, oktatás és példaadás által. Mindég nagyi-:1 becsültem az olyan szülét, kinek oldala mellett ott láttam a templomban az ő kedves gyermekét, vagy gyermekeid is. — S ha egykor áldott Id- vezitőnk nem tiltotta el a gyermekeket magától, — ne tartsuk ezeket ma sem távol a templomtól. A gyermeknek ott van a legjobb helye a szülője mellett akár odahaza, akár az Isten házában. Nagyon szomorú jelenség az, mikor a vallásos szülők a templomba mennek, a gyermekek meg elkerülik Isten imádásának szent helyét és e helyett a szórakozások, vagy mulatságok helyeit keresik fel. Töltsük azért azUrnak napját és minden szent ünnepet a templomban a mi családunk tagjaival egyetemben. A tanítást illetőleg különböző nézetek vannak elterjedve. — Az első nézetet, vagy felfogást úgy nevezhetjük. hogy 1.) MARADI. Ezen nézet és felfogás veleje az, hogy tanítsd meg gyermekedet a betűvetésre, írásra, olvasásra, számolásra, az énekekre és biblia történetekre. — Ennyi néki elég az életben való boldoguláshoz. Hiszen úgy sem lesz belőle pap. A második irány az ULTRA HALADÓ, — mely feleletes tudákossággal a dolgok mélyére lehatolni nem képes, és lényegében tökéletesen meg nem is ismerhet sémit. Kik ez elvnek hódolnak, azok útvesztőben tévednek el, melyből kiigazodni soha képesek. A harmadik és egyedül helyes irány az EVANGÉLIUMI, mely azt vallja, — örvendj ifjú, a te ifjúságodban, de ne feledd hogy mindezekért felelősségre vonszol az Isten. — A helyes, bölcs, nemes és boldogito életelv az, mely Isten szent akaratának és törvényeinek szüntelen való szem előtt tartásával éli le ezt a rövid földi életet. Kötelességünk tehát úgy élnünk, hogy mások is látván a mi jó cselkedeteinket, a mi példás kér ref. é- letfolytatásunkat, — felbuzduljanak hasonló tiszta és nemes kér. életfolytatásra és ekképen általunk is, mások által is dicsőittessék a mi Mennyei Atyánk. Kötelességünk továbbá egy egészséges, erőteljes református köz szellemet formálni közöttünk. Milyen fölemelő szép dolog az, — halljuk nem egyszer egyik másik testvérünktől, — mikor az egész nép együtt van és közös szent czélra irányzott munkálkodásban egyesíti erejét. : Nos, — ez az épen most említett kötelességeink teljesítésének lehet az eredménye; — Mert ha nemcsak együtt vagyunk, — de mindnyájan együtt is érezünk és egy közös szent czélra irányzott munkáldodással fáradozunk, — akkor nem csak számbelileg vagyunk sokan, hanem értékben is számítunk! — Valamint a számjegyek is egymás mellé sorakoztatva és egymással való összeköttetésben jelentenek nagy összeget, — úgy van az a mi emberi társadalmunkban is. — A Lélek is azt parancsolja, hogy egyek legyünk hit által és hogy munkálkodjunk addig a mig nappal vagyon. Egy ilyen egészséges és munkás evangéliumi református köz szellem kialakulása és fokozatos fejlesztése véghetetlen sok áldást hozhat elő egyéni, családi, társadalmi és egyházi élet köreinkben. De sőt nemcsak magunkra, hanem hittestvéreinkre is gondolva szükséges, hogy körültünk ilyen hitbuzgó és hit szerető atmosz phera képződjék ki. — Hiszen tudjuk, hogy akárhány olyan ref. ember van, ki csak azért hagyta el apái szent hitét, az evangéliumi ref. vallást, mert nem erősödhetett meg abban mások nemesitő példájának látása által. Viszont vannak, kik okul hozzák fel vallásuk elhagyására, azt, hogy a sok rossz ember miatt nálunk nem is lehet jó kér. életet élni. — Az ilyen embernek azt kell szemébe mondanunk, hogy ő egy gyáva ember, önálló gondolkodású és saját akaratával rendelkező egyén nem szokott a más hibájával takarodzni. Ez csak jellemgyenge egyéneknek a szokása. — Sokkal inkább az volna kötelessége a hibát mások szemében meglátó atyánkfiának, hogy ő mutasson hát példát a tiszta és evangéliumi életfolytatásra, megnyervén ezzel másokat is a Krisztusnak. Mindnyáj ónknak kötelességünk a jóra törekedni, nemcsak hanem másokat is buzdítani erre. Ne legyünk se kishitüek, se elcsüggedők! Ne törődjünk azzal, hogy sokan vagyunk é vagy kevesen. Ne törődjünk azzal se, hogy dicsérnek é vagy gúnyolnak é bennünket egyes emberek, vagy csoportok. A Krisztus országának törvényei, elvei mások, mint azok a törvények és életelvek, miket gyarló emberek készitenek. Mi tegyünk meg minden körülmények között és minden helyzetben a mi legszentebb kötelességeinket Istennel szemben, — felebarátaink irányában, anya- szentegyházunkért és a mi saját lelkünk idvességéért. Legyünk hívek mindhalálig, — hogy elnyerjük egy napon az örök életnek koronáját! —0— Ntiszt. Kovács János békevári ref lelkész urnák lapunk jelen számában közölt tanító czikkét lelki épülettel olvashatják nemcsak a canadai atyafiak, kikhez talán első sorban van intézve e czik, — hanem az egész amerikai ref. magyarság. És pedig lelkészek, és világiak. A miket ez érdemekben gazdag lelkipásztor, ki mellesleg legyen mondva, a legrégibb idő óta munkálkodó magyar ref. lelkipásztor Amerikában, — elmond és elibénk ad,— azok vonatkoznak édes mindnyájonkra. Különösen actuális a czikknek az utolsó része, mely egy egészséges, irányitó és munkás cálvinista köz — szellem kialakítását sürgeti. Ez a mi nagy hiányosságunk! Nincsen öntudatos, erőteljes és büszke örömmel hangoztatott magyar református köz szellemünk! Hiány zik egyházi és egyháztársadalmi életünkből az az emelő erő, mely hitfelekezeti alkotásokra képesíthetne bennünket. Langyos érzületüek vagyunk, mely kevéssé különbözik a közönyösségtói. — Mélyre hatóbb vallásos nevelésre kell azért törekednünk gyermekeink és a reánk bízott ifjúság irányítása és megtartása körül, — továbbá jo példaadással kell a más felekezetűek és idegen nemzetiségűek előtt járnunk, hogy ez által emeljük hitünk, vallásunk megbecsültetését és végül erőteljes cálvinista köz szellemet kell teremtenünk, a melynek levegőjében meg tudjon élni és termékenységre tudjon fejlődni a hitnek gyönge fája. Szerk.
