Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1919-01-04 / 1. szám

.2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA neid. Ne gondold, hogy hosszabb előkészületre volna szükség. Ha Isten lelke meggyőzött bűnös voltodról, láttatta veled bűnöd sokaságát és utálatosságát: kiálts a publikánussal: “Isten, légy irgalmas nékem bűnös­nek!” A Jézusért! S ne kételkedjél benne, hogy Isten gyermekévé lettél. Isten teljesen megbocsát. “Minden­féle bűn és álnokság megbocsáttatik az embereknek.” Ha veresek volnának bűneid, fejérek lésznek mint a hó, ha pirosak volnának, olyanok lesznek, mint a fehér gyapjú. Isten háta megé veti, a tenger mélységébe veti azokat, keresed és nem találod azokat. Ábrahámnak, Jákobnak, Mózesnek, Dávidnak s minden szentéinek voltak bűneik, de Isten megbocsá­totta azokat és nem emlékezik meg rólok. Miért van hát mégis, hogy oly sokan hordják bű­neiknek terhét s élnek boldogtalanul a kegyelem édes­ségének ismerete nélkül? Azért, mert nem ismerik, nem érzik bűnös voltukat. Oh az élő Isten megelevení­tő Szentlelke ébreszszen fel ennek ismeretére s keltse fel sziveinkben az üdv utáni vágyat s akkor látjuk, mily közelvaló az ő segítsége, az ő idvezitése! Legyen az ujesztendő lelki .megújulásnak boldog korszaka mindnyájonkra nézve! Úgy légyen! Amen. Kedves Híveim! Az 1918-ik esztendő, melyet áldást esdő könyör­géssel kezdettünk volt meg annak idején és hálát mon­dó imádsággal rekesztünk be most: — emlékezetes kor­szak mind az emberiség, mind közelebbről a mi gyüle­kezetünk életében és történetében. Az emberiség és a világ történetében emlékezetes­sé vált ez az által, hogy ez az esztendő elhozta végre a várva várt, az óhajtva remélt békét, mely annyi vé­rontás után az igazság és a democráczia győzelmét és áldásait termette meg a századok által leigázott, nagyob bára zsarnoki rendszer alatt élni kényszerült népek és nemzetek számára. Az emberiség keserves leczke árán tanulta meg, hogy a béke, és igazság szeretet az mely felmagasztal­ja a nemzeteket, mig a hatalomvágy, gyűlölet és bosszú csak átkot, könnyözönt, vérontást és halált hordoz ma­gában királyokra, népekre, egyesekre és az egész em­beriségre nézve. Hisszük, — hogy emberfajunk szégyenére többé a tömeg gyilkolás biine nem fogja fogyasztani az Isten képére és hasonlatosságára teremtett embereknek so­rait ! A mi saját gyülekezetünkre vonatkoztatólag is el­mondhatjuk, hogy emlékezetes esztendőnek kell tekin­tenünk az elmúlt 1918-ik esztendőt. És pedig emléke­zetes volt ez abból a szempontból, hogy a mi gyüleke­zetünk is megerősödött ez év folyamán is a békesség szent érzésében, örvendett a lelki áldások sokszoros kegyelmének és másfelől anyagilag is oly hatalmas lé­pést tett előre a haladás utján, mint a minő nagy hala­dást még fennállásának egyetlen esztendejében sem tett. Ez utóbbi körülményt természetesen a múlt év folyamán uralkodott szokatlan jó munkaviszonyoknak kell jelentékeny részben betudnunk, — de bizonysága ez egyszersmind annak a fáradhatlan tevékenységnek, melyet gyülekezetünk elöljárói, szinte kivétel nélkül mindnyájan, kifejtettek a gyűjtés nemes munkája kö­rül és annak a nagyszerű áldozatkészségnek hü egyház­szeretetnek, mellyel egyházunk tagjai viseltetnek az iránt a templom iránt, mely egyedüli dicsekedésünk. nemzeti és hitfelekezeti büszkeségünk ez idegen hazá­ban, és illetve e környéken nekünk, kik szeretjük Is­tenünket, imádjuk Megváltónkat, hiszünk a sziveket újonnan szülő Szent Lélek Istennek kegyelmi munkál­kodásában, és kik szeretjük fajunkat, nemzetünket és azt a két hazát, melyet számunkra rendelt az isteni Gondviselés. A pénztárnoki jelentés, és a számvizsgáló bizott­ság megállapítása szerint 3 ezer és 3 száz és 90 dollár­nyi hatalmas összeg az, melyet a múlt esztendőben egy házunk függő adósságának törlesztésébe lefizettünk. Oly nagy összeg ez, hogy nem lehet közöttünk senki, ki az elöljáróság ezen irányú lelkiismeretes munkájá­val szemben az elismerés és köszönet megadásától vona­kodhatnék, és a gyülekezet tagjainak áldozatkészége előtt csodálattal meg ne hajolna. Fokozza az érdem nyo­mán sziveinkben felfakadó elismerés érzésének erejét annak a meggondolása is, hogy ezen nagy összeget ki­tevő adósságtörlesztésen kívül és ezen felül még ebben az esztendőben tisztáztuk ki azon 617.88 cent kamat­hátralékot, mellyel az 1907-ik, pánicos esztendőből a Főt. Missiohatoságnak tartozásban maradtunk volt, és azt a fél évi kamatot, mely még a tiz ezer dolláros temp- lomépitési kölcsön első esztendejére volt esedékes. — Úgy hogy ha ezt is a törlesztési összeghez számítjuk:— a mint hogy jogosan számáthatjuk is mondhatjuk, hogy a múlt évben, 1918-ban, négy ezer dollárt for­dítottunk adósságtörlesztésre. — Ez örvendetes haladás méltán kelti fel mindnyá- jonk szivében a megelégedés és a kötelességteljesité- sének boldogító öntudatát és azt a reményt, hogy az Ur áldó és segítő kegyelme velünk leend ennekutánna is. Bár nem tudjuk mit hoz a jövő, — de egyházunk minden aggodalom nélkül néz a jövendő elébe, mert 16 esztendő alatt azon 32 ezer dollár adósságból, mely ter­helte templomunkat az egyházalakitás idejében, — Isten segedelmével, híveink tündöklő áldozatkész sé- gével immár több mint 20 ezer dollárt lefizettünk, — nem számítva a sok ezer dollárra menő Kamatot — és A Homestead és vid. ref. egyház 1918-ik évi jelentése.

Next

/
Thumbnails
Contents