Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1918 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1918-04-06 / 14. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA életre kelteni, az elszórt csontokat — összeszedni, az elzülöttekből jó hazafiakat nevelni: ez a hazafiúi kötelesség, nem a dikciozás. Mi ezt a hazafiúi zászlót lobogtatjuk. Mi az Evangéliumot tarjuk az éltető erőnek, a krisztus útjait a boldogságra vezető útnak: — a kézén az úton, ezzel az erővel, ez alatt a zászló alatt akar munkálkodni, jöjjön utánunk. Vallásosság és igaz hazafiasság együtt járó két fogalom, — mint azt magának Idvezitő Jézusunknak magatartása és szent példaadása is igazolja. Csakhogy úgy a vallásosságnak, mint a hazafiasságnak őszintének és önzetlennek kell lennie, mert máskülönben csak olyan értékű az egész, mint a hamis pénz. Törekedjünk azért úgy vallásosságunk mint hazafias érzületünk meg mutatásában az őszinteségre és önzetlenségre. Áldás arra, ki nemzetéért él és munkálkodik. “Egy Kicsit vallásos.” Angol ból: Hamborszky Gyula scrantoni ref. lelkész. Egy Kicsit vallásosak vagyunk, egy Kicsit olvasunk a bibliából talán még imádkozunk is egy kicsit, egy Kicsit szorong a szivünk urvacsoravétel előtt; de e mellett menynyi mindennek van még helye a szivünkben, legalább egy Kicsit! Egy Kicsi kaczérság, egy Kicsi testiség, egy kicsi Kevélység, egy Kicsi irigység, egy Kicsi ...... Van egy Kicsi béke a szivünkben, meg egy kicsi háború, egy kicsi hit, meg egy kicsi hitetlenség, egy kicsit bízunk a Krisztus érdemében, meg félünk is egy kicsit a kárhozattól. Egy kicsit hideg, meg egy kicsit meleg; — egy kicsit halál, meg egy kicsit élet. Vájjon lesz-e ennek egy kicsit jó vége?! Talán egy kicsit a mennybe jutunk, egy kicsit meg a pokolba? A gazdag ifjú vallásos volt egy kicsit. Oda is ment egy kicsit Jézushoz, de — megszomorodva távozott tőle. Egy kicsit vallásos az is mind, a kinek szive a köves helyhez hasonlít, a ki hallja az igét, mind járt nagy örömmel veszi; de nincsen ő benne gyökere, hanem időhöz alkalmazkodó, és ha háborúság vagy nyomorúság következik az igéért, azonnal megbotránkozik. Herodes is vallásos volt egy kicsit, a ki Keresztelő Jánost igen nagyrabecsülte és tisztelte, félte, mer tudta, hogy igaz és szent ember vala, és a mit hallott tőle, abból sokat meg is tartett és gyakran szívesen is hallgatta,— egy napon pedig — lefejeztette, Egy kicsit vallásos volt Dámás is, de egy kicsit szerette a világot is, tehát otthagyta Pál apostolt és Thessalonikába ment. Egy kicsit vallásos volt a jó.— Agrippa király is, mert “közel majd ugyan” elhitette vele Pál apostol hogy keresztyénné legyen; — de azért csak az maradt továbbra is a mi volt. Oh, mii szegény egy kicsit keresztyének! Az a tanácsom; térjetek mindnyáján a Jézus krisztushoz a mi reménységünk kőszik Iájához. — ő a pedig azt mond ja; “haannyi hitetek volna, mind a mustármag ..” Igen, csak hogy a hit nem elégszik meg egy kicsivel. A kicsi kis éló hit nemakar mindig egy kicsi maradni ! A szikra tüzzé akar lenni A hit eleven, munkás éshatalmas valami! A hit isteni munka mibennünk mely bennünket át alakit és újjá szül, és uj embert alkot belőlünk. A szentlélek egész munkát végez, ő segítsen bennünket az “egy kicsitből” a teljességre! SZERETNI. I Kor. XIII. rész Szeretni és mindig szeretni, Még akkor is; ha gyűlölnek; Mert nincsen több hervadhatatlan Virága ez árva földnek Csak az, a mit tennen szivedben Termelgetsz a szeretetből; Szín, illat s méz együtt van ebben, Sorsod tőle megédesűl. Szeretni.... nem szóval, de tettel Még azt is. ki kővel dobált. S ezzel,, a mikor nem is vélné, Törni ki a méreg fogát! Meglásd, hogy te gazdagabb lészesz S ő is dúsabb, bár szegényebb; Gazdagul ő egy jobb érzéssel, Te pedig boldogabban érzel. Szeretni azt, ki álutakon Tudatosan tör ellened* Jó tetteiddel gyűjtögetni Fejére eleven szenet. Te érzeni fogsz... megmondjam mit? Egy édes mennyei érzést; Míg ő benne eddig nem kóstolt Melegséget ömlesztesz szét. Szeretni, mint Urunk a Jézus, Még ha keresztre jutnál is! Könnyebb lészen, bizonnyal könnyebb A legkínosabb halál is, Hogyha lelked ez ima szárnyán Száll e földről a mennybe fel: ,,Uram, cselekedj irgalmasan Az én ellenem vétőkkel!“ Szeretni és mindig szeretni, Míg reád sírhant nem borul; Hadd nőj jön ki jó híred, neved Legalább a porló porbul. Mert a kik itt szeretni tudnak, Bár félreérve, üldözve: Sírhalmukat szivárványos híd Kötözi az éggel össze. Szeretni és mindig szeretni, Hogy majd oda juss valóban, A hol hitünk szent fejedelme Részeltet az égi jókban. S hogy majd, ha feltűnik előtted Ama szent Hajlék küszöbe, így fogadjon mennyei Atyánk: , Jöjj bé az én örömömbe!“ F. Varga Lajos.
