Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1918 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1918-03-30 / 13. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK) LAPJA

15

A Koldus Fiú.

Az apját leütötte a hajókötél; viz- be fulladt. Az anyja mosónő volt; forró lázt kapott, meghalt. A kis fiú egyedül maradt — és még alig volt négy esztendős.

Mikor kivitték az anyját is a temetőbe, a kis fiú elgondolta magában: “Már most ki fogja nekem mondani: kedves kis fiam? Ki fog nekem kenyeret adni, reggel, este? Ki vet nekem azután ágyat, ki ad rám tisztát, ha lszennyesedem, ki vesz az ölébe, ki csókolgat meg, hogyha valamim fáj ?”

A szomszédok is elköltöztek, ki ide, ki oda. Idegenek jöttek a régiek helyére, kiknél, ha megjelent a kis fiú, ha bekéredzkedett ajtai- kon, azt kérdezték tőle: “Mit a- karsz? Mit keresel itt? Takarodjál innen!”

El is takarodott szegény, kiment az utcára, ahol senkit sem ismert. Megállt egy szögletnél szépen és úgy nézett a jövő-menő emberek szemébe: nem hasonlit-e valaki az ő apjához, anyjához, hogy azt megszólíthatná. Hiába nézte őket: az embereknek más dolguk volt, mint az őgyelgő gyermekre ügyelni. Aki mai világban akar valamit kapni, annak ki kell nyitni a száját. Az igazi koldusgyermek jobban érti a mesterségét. Az utánok szalad a cifra uraknak, hozzájuk keni-feni magát piszkos condráival; azok azután, csakhogy megszabaduljanak tőle, vetnek neki valamit. Az olyan koldus, aki csak simi tud, meghalhat éhen.

Meg is halt volna éhen a kis fiú, mindjárt az első két napon, ha egy jámbor öreg gyümölcs árus asszony nem árult volna ott azon a szögleten, amelyikhez ő szegődött. Ez csak elnézte, mit ácsorog az a kis fiú olyan sokáig. Talán bizony lop ni akar? — Mikor azután látta, hogy estig nem mozdul onnan, megszánta. Kiválasztott számára egy ü- tödött almát: “Nesze, fogjad, hanem aztán most eredj haza”.

A kis fiú hozzá volt szoktatva a szófogadáshoz és a hogy mondták ne ki: menjen haza, szépen elindult haza.

Akkor pedig már este volt és este nagy városban minden ház ajtaja be van zárva. A kis árva fiú úgy elsirdogált magában, mikor elgondolta, hogy neki sehová sem lehet bemenni, ő reá sehol sem várnak, az ő számára sehol sem vetettek ágyat.

Azután összehúzta magát egy ka pu szögletében és ott nagy sirtában elaludt. Álmában megölelte azt a követ, mely olyan jó volt, hogy gyenge tagjait a szél ellen védelmezte és azt mondta neki:

“Édes anyám!”

Éjszaka is sokszor felébredt, mikor úgy fújt a hideg szél és nyögve fordult a másik oldalára, mikor o- lyan kemény volt az ágya.

Másnap megint felkereste a jó kofaasszonyt, aki látván, hogy oly bus szegényke, neki adta ételmaradékát.

Harmadnap, negyednap megint ott találta a jó öreg asszonyt, ötöd- nap pedig hiába várt rá a szögleten Sokan jöttek-mentek az utcán, még többen, mint egyébkor, csak az öreg néni nem jött ezúttal.

A kis árva fiú végre megkérdezte egy féllábu koldustól, mert nagyobb urat nem mert megszólítani:

“Hol van most a jó néne?”

“Ma nem fog itt árulni, fiam, — felel neki a koldus, — mert ma ünnep van”.

“De hát mért van ünnep?”

“Mert ma született a Jézus. Látod, kis fiam, hogy mennek az emberek a templomba?”

Ahová annyian mennek, oda talán neki is szabad bemennie, gondolta a kis árva. S hogyan örült, midőn látta, hogy abból a nagy házból, melynél szebb háza senkinek sincsen, nem utasítják ki. Nem is kérdezik tőle: mit akar itten, hanem engedik ott gyönyörködni abban a sok szép énekben és ellenni a sok ékes öltözetű ur között.

Ekkor egy tiszteletre méltó ember sok szépet beszélt a népnek. Elmondta, hogy született a Jézuska jászolban, pásztorok közt, hogy élt hogy szerette akkor is a kis gyerme keket mindig.

szegénységben, nyomorúságban, és Úgy elhallgatta volna napestig, a mit az a tiszteletre méltó férfiú beszélt. (:f olytat j uk:)

Református Egyházak és Egyletek Kalauza.

A Rossiter, Pa. és körny. Prezsb. Magyar ref. egyház. Missionárius; Kálmán Toth P. B. 686. Rossiter, Pa.

Istenitisztelet minden ho 2-ik és 4-ik vasárnapján. Keresztelés és esketés előre bejelentendő minden alkalommal-VIDÉKI ist. tiszteletek: minden hó első vasárnapján Yatesboron, és Sagamoren, harmadik vasárnapon

Daytoni Első Magyar Ref._ és Luth.

Betegsegélyző és Temetkezési Egylet

Alakult 1908 október 25-én.

Lelkész elnök: Tdő. Kovács Endre, elnök Nagy Károly, alelnök Bállá István, jegyző Hanus János, pénztámok Kurpé János, levelező titkár Maar Imre, kihez az egyletet érdeklő levelek küldendők, 1424 Blaine St,, Dayton, Ohio, nyilvántartó ifj. Hegedűs János, pénzügyi titkár Szilágyi Jószef, pénzügyi ellenőr Takacs Dániel, beteglátogatók: Ráczkevi Géza és Lőrincz Miklós, Beteglátogató ellenőr; — Lakatos Jósze& Zászlótartók magyarhoz; — Angi István, Árva Józsefi, amerikaihoz;—Győri P'erencz és Mészáros János, 3—as tagú bizottság; — Legifj. Hegedűs János, Kovács Bertalan, Szaniszio István, Ajtóőrök; — Kajok Károly és Cseh Gáspár, Kis könyv vezető Lakatos Sándor, Könyvtári ellenőr és pénztárnok; — Ifj. G. Demeter József, Könyvtárkezelő; -— Ntiszt; Kovács Endre, Egyleti orvos Dr. Staub.

Bridgeporti I. M. Ref. B. S. Egylet.

Alakult 1903 Aug. 13-án.

Elnök: Ifj. Köteles István, Alelnök: Imry Sámuel, Titkár s Jegyző: Misky Imre, (kihez az egyeletet érdeklő minden levelek intézendők, 303 Bostwick av. Bridgeport, Conn. Pénztámok: Bodnár András, Ellenőr: Szabó Árpád Számvizsgáló Bizottság: Varga Fér. Forizs Tstv. Czlkay Ambr. Trustee: Id. Köteles István, Beteglátogatók: Dóczy Balázs Bostwick ave, Szabó Árpád 203 Pine street, Rácz Dániel Bostwick avenue, Női Beteglátogató Gyurcsák Ferencné, 93 Waldorf Ave, Nagybizottsági kiküldöttek: Ifj. Köteles István Bucsi József, Ajtoőr: Dénes Péter. Gyűléseit tartja minden hó 3-ik vasárnapján délután 2 órakor az első Magyar Ref. Egyház iskola helyiségében.

Starlei I. Amerikai Magyar Ref. Sionra épült Betegsegélyző és Halott JHtakarité Alakult 1896 november 1-én.

Elnök Balázs Antal, alelnök Kocsvay Pál, pénztámok id. Bárdos András, jegyző Kulcsár Bálint, Dillonvale, O. Box 169, kihez minden az egyletet érdeklő levelek cimzendők. Ellenőr és számvizsgálók Bodnár Ferenc és Fazekas István, beteglátogató Fazekas Sámuel, zászlótartók ame- rikainál ifi. Bárdos András, magyarnál Balázsy Ferenc, ajtóőr Bartus Mihály, ü- gykezelők a Ref. Szövetségnél Balázsy Ferenc, Bridgeportinál, Repka János.

Homestead és Vidéke Magyar Ref. B. 9. és Egyházi egylet.

Alakult 1904 január hó 31-én.

Diszelnök: Nagytiszteletü Harsányi Sándor ref. lelkész, elnök Kun Károly, alelnök Matyi András, pénztámok: Bábás János, jegyző: Klinkó János, titkár: Kun Bertalan, kihez az egyletet érdeklő levelek küldendők, Box 37, Homestead, Pa., ellenőrök B. Nagy István és Kovács János, számvevők: Kolysza Bertalan, Román Lajos, Péntek György, beteglátogatók Homesteadon, Pócs György és Urbán György, West Homesteadon Jantek Mihály, Munhalon Molnár Mihály záslótar- tók: magyarhoz Kovács Károly és id. Tóth János, amerikaihoz ifj. Lengyyel István.

A DAYTON-I ref. egyh. 1918-ra megválasztott elöljárói; Lelkész; Kovács E

Főgondnok; G. Demeter József, algond- nok Bállá István, jegyző Maár Imre, pénztámok Bécsi J.stván. Prezsbiterek: Töbik György, Huri Bálint Mali András, Hanus János, Síje Dániel- Silai Gábor, Kurpé János, Dályai Mihály. Elek József Kovács Bertalan, North Side-ról Baranyi István és Prikkel Jánoa. Egyházfi és harangozó Törő Lajos.