Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1918 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1918-01-12 / 2. szám

2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA kálómmal buzgó sereg gyűl egybe. Isten szent nevének dicséretére és az Evangelium hallgatására. E tekintet­ben gyülekezetünk valóban mintául állítható a többi gyülekezetek elé. Nagy ünnepek alkalmával meg bi­zony minden talpalatnyi hely el van foglalva.— Vajha gyülekezetünk mindenkor tündökölne a templom szere- tetének erényében! EGYHÁZUNK KORMÁNYZATA. — Az év elején megtartott évi közgyűlésen 18 elöljáró lett elválasztva ezen egyház ügyeinek kormányzására. A megválasztott egyházi tisztviselők közzül azonban némelyek szorgos munkaviszonyaikra, mások elköltözési szándékukra hi­vatkozva a megtiszteltetést nem fogadták el. Ezek he­lyébe pótlólag választott egyének aztán hiven és lelkis- meretesen eleget is tettek a rájok várakozó tiszt köteles ségeinek. Fápdalommal örökítjük itt meg egyik legte­vékenyebb prezsbiteriinknek, egyházunk alapító tagjá­nak Szaniszlo Istvánnak korai és hirtelen való elhuny­tét. Ugyancsak 1917-ben halálozott Zelionoplen Geczy Zsigmond derék hittestvérünk is, ki egyházunknak alapitó tagja és sok éven át hü pénztámoka volt. — Jó emlékök fenmarad egyházunk körében mindenkor. Prezsbyteri gyűléseink rendesen és pontosan megtartat tak minden hó első szombat estvéjén. Egyházi közgyű­lés a kőfal ujjáépittetes ügyében Júliusban volt tartva, örömmel állapítom meg, hogy gyülekezetünk kebelé­ben az elmúlt év folyamán is mindenek ékesen és szép rendben mentenek. Elöljáróink lelkesedéssel és nagy buzgosággal igyekeztek buzgó főgondnokunk Jurcso István útmutatásával a tisztükkel járó kötelességeiket is végezni és ezzel méltán kiérdemelték egész gyülekeze­tünk tagjainak háláját és köszönetét. Nincs egyébb ohajom mint az, vajha e gyülekezet mindenkor megta­lálná azokat a férfiakat, kik a mostaniakéhoz hasonló fáradozási készséggel munkálják ennek a gyülekezetnek további előmenetelét. Egyházunk tudvalevőleg az ame­rikai ref. egyház pártfogása alatt áll és ezen összekötte tés előnye és áldása e válságos időkben mutatta meg ma gát legjobban. Magyar Hazánk iránti hü és igaz szere­tet szent érzését szivünkben hordjuk mind halálig, — de viszont fogadott hazánk iránti tisztelet és szeretet érzését sem akarjuk megtagadni. Az előbbit úgy akar­juk szeretni, hogy inkább adunk neki, mintsem ve­gyünk tőle, az utóbbit meg úgy, hogy ennek egyházi és társadalmi intézményei közzé beillesztjük a mieinket is, hogy az a vád és szemrehányás ne érjen bennünket vagy a mi gyermekeinket, hogy hűtlen polgárok gya­nánt viseljük magunkat uj hazánkban, (folytatjuk:) Hogy kell jól kezdeni? Az új év kezdetén állva vissza nézünk egyfelől a múlt évre, másfelől gondolunk a jövőre. A múltban mit látunk! örömet, bánatot, reményt, csalódást. De bár­miket látunk is a múltban, mindenért hálával tarto­zunk a kegyelem Istenének, mert mindazok által ja­vunkat czélozta, magához akart vonni, a bűntől, világtól elszakítani. “Azoknak, kik az Istent szeretik mindenek egyformán javokra vannak.” “Azokat, a melyek há­tam megett vannak elfeledve, azokra pedig a melyek előttem vannak igyekezve, a czél felé futok — mondja az apostol, — Istennek a Jézus Krisztusban való men­nyei jutalmának elvételére.” Vonjuk ki a tanulságot a múltból, de inkább a jövő álljon előttünk, a czél, a menny. Fontos kérdés, hogy menjünk a jövőbe? Hogy kezdjünk jól? Némelyeket a mindennapi élet gondjai annyira el­foglalnak, hogy magasabb gondolatokra emelkedni nem is tudnak. Ennek nem kellene igy lennie. A nap folytonosan forog a saját tengelye körül, de, egyúttal a nap körüli roppant, pályályának futását is végezi. — Épigy az ember is végezheti a mindennapi életnek kö­telességeit is hiven, béketüréssel, és egyszersmind a mennyek országának utján is haladhat. — A vallásnak kell bennünk a vérnek, a lüktető erőnek lennie, mely életet és melegséget adjon egész lényünknek. A vallás­nak kell vezetni minden gondolatunkat, megszentelnie egész érzésvilágunkat és boldogítania életünket. — A vallásos életnek pedig mi a kezdete, ki induló pontja? Bűnös voltunknak beismerése. A boldog és helyes élet kiindulópontja a Krisztus által való bocsánat nyerés keresése. Hogy a mennyei úton örömmel futhassunk, le kell tennünk a bűnnek terhét. És Isten gyönyörködik a megbocsátásban. Ezt alig tudjuk hinni, mert az emberek között oly ritkán Iá - tunk őszinte megbocsátást. Azért beszél annyit a Sz. írás Isten kegyelméről és irgalmáról, hogy meggyőz­zön róla (103.) Zsolt. 8) Jónás VI. 2; Jóéi II. 13; Nehem. IX. 17. stb. Egyszer egy bűnöst halálra Ítélt a törvényszék. “Kegyelem, kegyelem!” kiáltott fel a szerencsétlen, ve­lőt rázó hangon. Minden szem könybe lábbadt. De mi az emberi részvét az isteni részvét mélységes tengeré­hez képest, mely a mennyei Atya szivét eltölti ? Igen, ő gyönyörködik a megbocsátásban. De mikor megbocsát igazság szerint bocsát meg Igazságára homály nem borulhat. Ez magyarázza meg azt a nagy kisegítő eszközt, mit különben nem értenénk a helyettes elégtételt, mely az evangyéliom fő dicső­sége, mely szerint az igaz foglalja el a bűnös helyét. Ez magaslik ki a próféták, az apostolok, sőt maga Idvezi- tönk beszédeiben is. — “Ez az én vérem, mely sokak bűnének bocsánatára ontatik ki”. — A bűnök bocsána­tát Isten az ő ingyen való kegyelméből, az Ur Jézus Krisztus elégtételének érdeméért adja meg minden meg térő bűnösnek. Mikor Isten megbocsát, ingyen bocsát meg. Ke­gyelemből és nem érdemünkért. Egy embernek két adósa vala, és mikor azok meg nem fizethetnének, mind a kettőnek elengedé” olvassuk Luk. VII. 41, 42 ben. így tesz az Isten is velünk a Jézusért. Isten megbocsát azonnal. Nem kellenek hetek, hó­napok. Mikor a tékozló visszatért atyjához, az eléje futott, azonnal megbocsátott, nyakába borúit és meg­csókolta. A gutaütött embert is, kit Jézushoz vittek az Idvezitő azonnal meggyógyította. “Fiam, a te bűneid megbocsáttatnak néked.” A parázna nőt is azonnal kegyelmébe fogadja Jézus: “a te bűneid megbocsáttat­tak néked,” mondá neki. Nem kell hosszas előkészület, csak kiálts Istenhez szivedből: Isten, légy irgalmas ne­kem bűnösnek a Jézusért!” És Isten teljesen megbocsát. “Minden bűn és ha­misság megbocsáttatik az embereknek”. “A Jézus Krisztus vére tisztit meg minket minden bűneinkből.” “Semmi kárhoztatások nincsen immár azoknak, kik a Jézus Krisztusban vannak.” De jegyezzünk meg, hogy ez csak a kezdet. A folyta­tás a hiv engedelmesség, a hálás munkálkodás, magunk odaadása, szent élet. A kinek sok bocsáttatik meg, an­nak nagyon kell szeretnie s fáradhatatlannak kell szeretnie s fáradhatatlannak kell lennie a szolgálatban.

Next

/
Thumbnails
Contents