Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1918 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1918-03-23 / 12. szám

Husvét.

Én élek, ti is éltek. János XIV. 19.

A keresztyénség e nagy ünnepén sok millió hivő kebel imája száll az ég felé hálával és magasztalással eltelve a Mindenható iránt, a ki egyetlenegy fiát küldte az emberek közé, hogy halálával megváltson bennünket, feltámadásával pedig reményt és bizalmat öntsön aggódó sziveinkbe. S bár tudjuk, hogy egyetlenegy buzgó fohász is megtalálja az utat a Mindenható zsámolyához, mégis mily felemelő annak a tudása, hogy velünk együtt szinte megszámlálhatlan milliókat ugyanaz a hit, ugyanaz az érzés lelkesít, hogy különböző nyelveken, különböző országokban, sőt világrészeken mindenütt szárnyal ég felé a hymnus “Jézus él, mi is élünk, A haláltól nem félünk?” S épen emberi gyömgeségünk érzéséből folyik az a jól eső bizalom, hogy annyi milliók egyesitett fohásza biztosabban megtalálja az utat a Mindenható trónusához.

Feltámadott a Megváltó! Feltámadott és megmondd tanítványainak: “Én élek, ti is éltek!” Igen, a világ- történet egész folyama mutatja, hogy a Megváltó él. A föld minden hatalmasságai fölléptek ellene, de hasztalanul. A római császárok végtelennek látszó hatalma, a középkor babonája, az újabb idők közönye s az emberi ész elbizakodott dicsőítése mind nem vehettek diadal- mat rajta. Él és nagy erővel munkálkodik közöttünk. Megnemesiti sziveinket, szeretettel tölt el bennünket Isten és embertársaink iránt s hány millió szenvedő

arcáról törli le naponként a könnyeket. Elhatott messze világrészekbe, meghódította a lelkeket, tanítása nyomán tiszta emberi érzés fakad az öntudatra ébredt lelkekből.

Jézus él és mi is élünk! Vájjon valóban igy van é ez Testvéreim, mi ránk vonatkoztatólag is? Élűnk é mi valóban avagy csak láttatunk élőknek lenni? Virulás és tenyészet van é lelkiéletünk mezején, vagy egy nagy temető képét tükrözted az vissza?

Gondoljunk csak arra, mit mond édes Idvezitőnk;— “A ki az én parancsolatimat tudja és megtartja; azokat, a ki szeret engemet, az én Atyám is szereti azt, én is szeretem azt, és magamat megjelentem annak.”

Oh magyar ref. testvéreim, e magasztos ünnepen, a Megváltó feltámadásának szent ünnepén, támadjon a mi sziveinkben is uj szent elhatározás. Határozzuk el magunkat arra, hogy félretéve minden kicsinyes érzéseket, beállunk Krisztus igaz hívei közé. Beállunk azok közé, a kik minden másra való tekintet nélkül önzetlenül szolgálják a Kristust s vele együtt az igazságot s a tiszta emberszeretetet. Támadjon fel bennünk őseink szent buzgósága, kik vagyont, vért és életet hoztak áldozatul egyházukért, mert élt bennük a Krisz tus.

Ha a Krisztus mi bennünk is él és megnyilatkozik tetteinkben, akkor mi is élünk őbenne s templomainkból az évek megszámlálhatlan során át hangzik fel a diiadalmi ének: “Jézus él, mi is élünk!”

Húsvéti Imádság

Tartotta: dr. Baltazár Dezső református püspök.

Mindenható Isten! Mennyei édes Atyánk! Teljes a mi lelkünk mindenkor a te mindenhatóságod és jóságod csodálatával; teljes a hála érzelmeivel is, amelyek a te irgalmasságod nyomában fakadnak. De most a te legnagyobb csudatevésed, legkönyörületesebb bizonyság tételed ünnepén valósággal kicsordul lelkűnkből a csu- dálat és hála túláradása.

Ma szentelted meg győzelemmel a szenvedést, ma dicsőítetted meg feltámadással a halált. Ma adtad a világnak a te szent fiad ama békességét, amit semmi sem tud megháboritani. Keresztül vitetted vele éhségen, szomjúságon, kisértésen, szenvedésen, halálon és megállóit minden próbáltatást.

Uram! Ennek a békességnek az áldásáért adtunk mi néked hálát. Érezzük az iga súlyát, amellyel a küzdelmes élet reánk nehezedik, halljuk a szélvészek zúgását, melyek kősziklára épült hitünk épületét is megrengetik; látjuk a villámlást rajtunk köröskörül fenyegetve lehullani, tűrünk nyomorúságot, szenvedünk gyászt, siratunk elmúlt boldogságot, látunk megnyílni földet, beletemetkezni városokat, országokat darabokra tömi, koronákat lehullani; környékeznek bennünket földönfutás nyomorúsága, a letiportatás gyalázata, a pusztulás ret- tanetességeá: mi a te szent fiad keresztjére tekintünk, nyitott sírj ára nézünk, szenvedésében ártatlanságát, halálában igazságának próbáját, feltámadásában diadalát látjuk s aztán nem félünk, ha a föld minden hatalmasságai ellenünk támadnak is; mert Te általad, a te igazságod szolgálata által a szenvedésben is dicsekedést, a halálban is feltámadás megdicsőülését találunk.

Uram! tölts be örömmel minket a te csudadolgaid láttán; tölts be reménységgel, melynek kútfeje az ál talad szerzett feltámadás; tölts be bátorságos hittel, melyben megbékülés van minden szenvedéssel és elhatározás néked szolgálni engedelemben mind halálig. * $ Amen.