Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1918 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1918-03-23 / 12. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

3

meg szülőhazáját szeretni. Ez a szeretet, szülőhazánk jövendő sorsa feletti kétség és aggódás, az a tudat, hogy Amerika a demokráciáért, a kis nemzetek jogaiért állott csatasorba és az a hit, hogy Amerika háborúba lépése szülőhazánk számára, mely ország oly sokat vérzett a demokráciáért, megnyitja az igazi függetlenséghez szabadsághoz vezető utat, az okok, amelyek a mi loyalis érzésünket magyarázzák meg.

Kellett tehát egy szervnek lenni, amely az amerikai magyarság érzelmeit az ameikai világ előtt hivatalosan tolmácsolja. — Ezért, ennek a nemes és nagy hivatásnak betöltésére alakult meg az Amerikai Magyar Hűség Liga.

Ám ennek a feladatnak a teljesítésével még nem merült ki a Magyar Liga célja és hivatása.

Az amerikai magyarság bizonyára a legnagyobb örömmel vette hirül^ hogy a megalakult Ligában jóaka- ió barátot, támaszt nyert, amely elég erős arra, hogy az ártatlanul bajba jutott magyarokon segítsen. Még alig alakult meg, máris számos hibáján kívül bajba jutott testvérünk érezte a Liga segítő kezét.

Azonban a Liga hivatásának csak akkor tud igazán megfelelni, ha az amerikai magyarság — polgár, vagy nem polgár — tömegesen sorai közé áll.

A tagsági dij egyszersmindenkorra egy dollár,

A mai időkben ez olyan elenyészően csekély összeg, hogy egyetlen magyar sem használhatja kifogásul azt, hogy azért nem lép a Liga sorába, mert a tagsági dij — mely az adminisztrációs költségek és a bajbajutottak segélyezésének fedezetéül szolgál — anyagi képességeit felülhaladja.

A Liga élén Konta Sándor áll, aki a washingtoni kormánykörök kívánságára alapította meg a Hűség Ligát.

Konta Sándor neve, múltja, társadalni pozíciója egymaga is elég garancia arra, hogy a Hűség Liga az amerikai magyarság érdekeit önzetlenül foga szolgálni.

Konta Sándor független, gazdag ember, aki sohasem akart az amerikai magyarság utján akár anyagi, akár pedig politikai sikerekhez jutni. Ezt bizonyítja harminchét esztendős amerikás múltja is.

Az ó-haza politikai viszonyait kevés ember ismeri oly jól, mint Konta Sándor, akinek hinnünk kell azt, hogy az amerikai magyerság magatartása döntő súllyal fog beilleszkedni Magyarország jövendő sorsába.

Hisszük azt, hogy az amerikai magyarság ezt az akciót is azzal a szeretettel és lelkesedéssel fogja támogatni, melylyel minden nemes és közös érdekeket szolgáló eszmét eddig is támogatott.

Trentoni Függetlenség.

Az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja az első pillanattól fogva oda állott a Hiiség Liga eszméjét támogató és diadalra juttatni kívánó vezető egyének mellé. A Hűség Liga működésében látjuk biztosítva az a- merikai magyarság védelmét és jövendő boldogulását uj Hazánkban. Csodálkozunk a felett nem egyszer, hogy fajilag kevés súlyúnk és tekintélyünk van Amerikában?— ez onnan van, hogy mi magunk zárjuk el magunktól a rokonszenv megnyerésének alkalmait.— Ép a múltkor lapozgattam az egyik prezsbiterián Néger főiskola évkönyvét, mely arról ad számot, hogy amaz iskolában közel ezer néger ifjú igyekszik megalapozni jövendő boldogulása feltételeit. Hol vagyunk mi magyarok még a négerek mögött is Amerikai tanintézetek kedvezményeinek felhasználásában. Mi nem hogy segítenénk törekvő és tehetséges ifjainkat a tudományos páháia való lépés megtételénél, de még le beszéljük őket nem egyszer és hideg zuhannyall lohasztjuk ifjúi lelkesedésüket. — A Hűség Liga megalkulását és minél hatalmasabbá kifejlődését a MAGYARSÁG érdekében való üdvös intézménynek tartjuk és ép azért kívánatosnak ítéljük, hogy minden plézen, a hol csak magyar testvéreink nagyobb számban vannak megtelepedve, — alkossák meg a Liga osztályát.—

T7" ' ---------------------------Tömörüljünk a Ligába.

Amindég érdekes tartalommal megjelenő “Chicagói Figyelő” oz. hetilapból vettük át ezt a gondolko- dásrakésztető és egyenes irányú czikket:

Az amerikai magyarság tudja, hogy Konta Sándor egy országos mozgalmat indított meg, melynek az a célja, hogy szerte Amerikában cselekvő egységbe szervezze Amerika magyarságát és az a szervezet egyszersmind aktivmunkarészese legyen a világtörténelmi nagy háborús akciónak is, amivel fogadott hazánk az emberiség jövőjéért és boldogságáért harcba szállott.

Nem hisszük, hogy akadna becsületes, jószándéku magyar ebben az országban, aki ne helyeselné és ne lenne készen segíteni ezt a munkát. (Pedig igenis vannak, — de a kik a mozgalom ellenségei, azok két arezot hordanak leikükön. Más arezot mutatnak mikor az a- merikai kormá/ny felé fordulnak, és ismét más arezot mikor a magyar kormány felé néznek! Szerk.)

Ami a kivitel részleteit illeti, két dolgot kell tisztázni. Az első. hogy ennek a mozgalomnak — tetszik az u.n. “prominenseknek.” vagy nem tetszik — teljes, tökéletes és bevégzett sikerre kell jutnia! Megalkuvás nincs! Intrika nem lehet! Könyörtelenül kell végig gázolni mindenkin, aki bárgyú és vakmerő lenne azt képzelni, hogy ezt a mozgalmat is az amerikai magyarság eddigi összes halvaszületett mozgalmainak recipéi szerint. fondorkodásokkal, személyi érdekek alapján lehet majd kezelni.

A második, hogy nekünk irányitó kell! Hogy — gamblerek, a baksislesők — akiknek mindegy, hogy a pénzt valamely idegen nagyhatalom indirekt spiona- lapjából kapják-e. avagy édesapjuk gyilkosától — hogy ezek ismét be ne mocskolják, apró pénzre ne válthassák, meg ne becstelenitsék mozgalmunkat; ezért szükséges, hogy ez egyszer, egyetlen egy vezetőt ismerjünk el és annak, kizárólag Mivel pedig Konta Sándor az egyetlen volt az összes “prominens” amerikai magyarok között. aki nem törődve a megfizetett “hazafiak” feszítsd meg ordításaival, amerikai testvéreinknek a mi loyali- tásunkat, szóval becsületünket és tisztességünket hirdette: ezért a chicagói magyarság nevében kijelentjük, hogy mi Konta Sándor irányítását akarjuk követni. Ma igy tekitj ük helyesnek és hisszük, hogy nem fogunk csalatkozni.

És most munkára fel! Induljon el a lavina! Jaj annak aki elénk áll. Az amerikai magyarság nagyszerű és emlékezetes teljességgel meg fog mozdulni, talpra fog állni. Le fogják emelni amerikai testvéreink kalapjaikat a “hunky” előtt és le fogjuk emelni mi önmagunk előtt a kalapokat. Előre!