Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1918 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1918-12-07 / 49. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA lefolytatni. Sem a veszedelem, sem a nemzeti közös érdek szentsége lelkeinket összeforrasztani nem képes. Alkalmazhatjuk önmagunkra a költő fájdalmas sóhaját: — Mint oldott kéve széthull nemzetünk. Másfél millió magyar él Amerikában, de e nagy tömeg az amerikai nemzetnek társadalmi és politikai életében semmi szerepet nem játszik! Elmaradottságunknak oka nem magunkban, hanem annak a helytelen politikának a folytatásában találja magyarázatát, mely politikát a múltban működött magyar és osztrák kormányok reánk erőszakoltak. Ennek a politikának hazai kormány pénzzel támogatott kifejezett czélja volt az amerikai magyarságot megakadályozni abban, hogy ez beilleszkedjen az amerikai közélet keretei közzé. Ilyen körülmények között vájjon várhatott é az amerikai magyarság megbecsültetést és figyelembevételt az amerikai közvélemény részéről? A másik tanulság a mit magunknak e gyűlés menetéből leszűrhettünk az, hogy amerikai magyar társadalmunkban vannak elemek, elemek, melyek készek a magyarság legnemesebb czélu mozgalmainak a sikerét is lehetetlenné teszi fegyelmezetlen magaviselet tanúsítása által. A pittsburgi gyűlésen mintegy 15-20 egyénből álló csoportozat oly féktelen, oly tiszteletlen és illetlen magaviseletét tanúsított, hogy csak a gyűlésen jelen volt magyarság csodálatos türelmének, higgadtságának és az elnökség tapintatos fellépésének köszönhető, hogy botrányos verekedéssé nem fajult az egész gyűlés. Az a bizonyos csoportozat a maga szélső véleményét minden áron ráakarta erőszakolni a velők szemben álló nagy többségre, és mivel akaratuk nem érvényesülhetett, — készek voltak arra, hogy az emerikai magyarságnak ezen nagy áldozattal összejött nemzeti gyűlését megrontsák és tönkretegyék. Ha ezek az emberek magyar szivük sugallatára hallgattak volna, és nem engedték volna magukat a vak izgatás eszközeiül felhasználtatni, — bizonyára jobb szolgálatot tettek volna szerencsétlen magyar Hazánknak és otthon szenvedő véreinknek, mint a mit elértek illetlen maguk viseletével. Egy harmadik tanulság, mely lelkűnkben visszamaradt ezen nagy gyűlés tapasztalataképen az, hogy mi teljesen hijjával vagyunk ilyen és ehez hasonló nagy gyűléseink tartásánál a parlamentáris rendszer fogalmának kívánalmaival. — Rhapszodikus, rendszertelen, lármás és szófecsérlésekből állók a mi nagy gyűléseink és convenczioink. A ki egy-egy magyar convenczion elnökölni akar, — annak kell hogy dupla tüdője legyen. Az elnöki szék és az elnöki székben ülő vezető egyén személye iránt még csak annyi tisztelet sem nyilvánul meg sok felszólalónál, hogy engedelmeskedjék az elnöki rendreutasításnak vagy irányításnak. Gyűléseinken az a vezérelv, hogy a ki bírja az marja. A ki hangosabban tud kiabálni, szemermetlentil ordítozni: azé az igazság. El kellene magunkat szégyelnünk, ha véletlenül bevetődne egy-egy idegen ember a mi nagy gyűléseinkre! Súlyos igazságokat állapítunk meg a fennti szavakban, de állításaink igazolásául hivatkozunk csak a közel múltban végbe ment két nagy magyar gyűlésre, a Verhovay convencziora és a hálaadásünnepi nemzeti gyűlésre. — A ki ezen gyűlések folytatásával megvolt elégedve, annak nagyon alacsony fokú igényei és fogalmai lehetnek egy nagy gyűlés tárgyalási nívójáról. összegezve mindent, — oda kell hatnunk, hogy az amerikai magyarságnak legyen egy reprezentálja testületé, minővel bir minden nemzetiség Amerikában. — Ezt a testületet meg lehet meg szerveznünk ilyen nagy gyűlések tartása nélkül is. Aztán ismerjük kövességünknek loyalisan és odaadoan támogatni ezen nagy bizottságot, mely a magyarság java érdekében van hivatva munkálkodni. Ne bizalmatlankodjunk, ne kicsinyeskedjünk velünk szemben. S végül, — azokat kik csak rombolni, az amerikai magyarság johirnevében kárt okozni akarnak, — ne is vonjuk be többé olyan mozgalmainkba, melyeknél az ő jóindulatú közreműködésükre úgy sem számíthatunk. A pittsburgi nemzeti gyűlésen az elnöki tisztet Dezső János, a bridgeporti magyarságnak ez a hivatott vezető embere töltötte be közmelegedésre és valódi rátermettséggel. — Dezső János egyike azoknak a közéleti magyar embereknek, kik az egész amerikai magyarság osztatlan tiszteletét élvezik. És ő ezt a tiszteletet méltán kis is érdemelte. Személyi fáradságot nem ismerve, egyéni áldozatot mindenkor sziveen hozva a közmagyarság érdekében, végezte Dezső János mindenkor azt a munkát, melyet az amerikai magyarság bizalma az 6 vállaira rakni jónak látott. — Társelnök volt mellette a nagy gyűlésen a Verhovay Egylet jelenlegi érdemes vezető elnöke Darago József, ki talpraesett felszólalásával nem egy ízben lecsendesitette a mesterségesen felizgatott kedélyeket. — Nagy munkát végeztek a convenczion Szécskay György és Zámbory Sándor hírlapírók, kiket a közgyűlés jegyzőkül választott el. — A gyűlés, melyen megjelent Pittsburg városának polgár- mestere is, — az alábbi sürgönyben üdövözölte Wilson elnököt: — His Excellency Woodrow Wilson President of the U.S. Washington, D. C. Americans of Hungarian Extractions from all parts of the country assembled in a convention at Pittsburgh, Pa. on Thanksgiving Day, wish You God’s speed upon Your proposed journey to Europe and bespeak for You the blessings of Providence that You may successfully lead the forces of democracy for the triumph of Truth Justice and Rightousness all over the world. John Dezső — József Darago, Presiding Officers. Magyar származású amerikaiak hálaadás napján az ország minden részéből Pittsburghban konvencióban ülésezve, európai útja alkalmából szerencsés utat kívánnak önnek. A Gondviselés áldását kérik önre. Vezesse a demokrácia bajnokait sikeres győzelemre, hogy az igazság és jog diadalmaskodjók az egész világon. Dezső János és Daragó József elnöklő tisztviselők. A délutáni gyűlés folyamán Nt. Szabó Miklós ho- mesteadi gör. cath. magyar lelkész költői szárnyalásu angol beszédben köszöntötte a didalmas amerikai zászlót. A pathosszal és elegancziával előadott hazafias szép beszéd láthatólag mély benyomást tett úgy a polgár- mesterre, mint az egész jelenlevő magyarságra. A nemzeti gyűlés azután egyhangú lelkesedéssel elfogadta a bizottság által megszerkesztett határozati javaslatot, melyben a magyarság közérzése gyanánt biztositani kívánják az E. Államok kormányát az amerikai magyarság hűségéről ezen ország zászlójához és alkotmányához, továbbá örömüket fejezik ki a szabad, független
