Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1918 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1918-11-09 / 45. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA kifejtést, annál több munkásságot és áldozatot követel tőlünk. Egy egyházi énekkarnak a hivatása eszerint magasztos, méltóságos és szent hivatás, amelyet szent könyvünk a biblia is alapigényen kívül számos helyen szentesit, még ha nem is olyan formában, mint a mai énekkarok. A mai énekkarnak a hivatása nem a templom falaihoz van kötve csupán, mint volt a Dávid énekeseinek, hanem kell, hogy ott legyen az mindenütt, ahol az Istent dicsőiteni és a haza szellemét táplálni, valamint az erkölcsiség nemes virágait az ének és dal lágy hangjainál elvetni szükséges, engedvén Jézus ama szavainak: “Elmenvén tanítsatok minden népeket”. Kedves testvéreim, ünnepelt énekkari tagok! Ti, akik a saját érdeküket hajhászó, üres lelkű emberek között éltek, vájjon igy végeztétek-e nemes hivatásto- kat, megmaradtatok-e Dávid énekeseinek? Ti, akiknek osztályrésze nemes fáradozástokért szokszor talán emberek gúnyja, vagy lelkek irigysége, erősítsen titeket az az édes tudat, hogy ti “királyi papság és szent nép” vagytok, akiket az Isten sajátjának tart és mint ilyenek isteni munkát és magasztos hivatást végeztek. És ha szabad a múltból ítélnünk; ha szabad valakinek az életét, vagy valamely intézménynek a működését az elért eredmény szerint mérlegelnünk: úgy a ti éltetekre és az énekkarban kifejtett munkásságtokra bátran elmondhatjuk, hogy nemes és dicsőséges volt; s méltán reátok illenek szent leckénk szavai: “E- zek, akiket Dávid állított be az Ur házában az énekléshez, mikor az Ur ládája elhelyeztetett.” Koronát, dicső koronát szerzett magának ez az énekkar úgy itt az egyházban, valamint oda künn a társadalomban. Erről a dicsőséges koronáról zeng dicséretet az a régi orgona, mely a régi kis templomot ékesítette, hol a hívek zsolozsmája annak hangjainál szárnyra kelve Istenhez szállt és amelynek accordjai- nál most a gyermeksereg dicséri az Istent. Erről a koronáról beszélnek az uj templom nagy orgonájának is a sípjai, amelynek alapját ötszáz dollár összegben az é- nekkar tagjai tették le. . S mit mondjunk azokról az énekekről, amelyek most vésztjóslóan zúgták be e szent ház falait, majd pedig könyörögve szálltak az Ur elé, hit, reményt és szeretetet öntve a szenvedők és csiiggedők szivébe? Hány halott felett zengte el gyászénekét ez a kar háznál és a temetőkertben? Hány világias ünnepélyen hangzottak el hazafias dalai, a “Rákóci Induló” harcra serkentő, most csüggesztő, majd reményt gerjesztő ü- temei, uj erőt és szellemet támasztván a honáért epe- kedő magyar kebelben? Milyen szép pálya futása van ennek az énekkarnak! S ennek minden lelkiismeretesen működő tagja emelt fővel mondhatj a el a nagy ódaköltő ama szavait: “Úgy éltem, hogy életemet visszaélni nem bánnám.” De viszont ne feledjétek, K. t., hogy a magas hivatás nem azért adatott, hogy ennek tudatában büszkén tekintsetek szét az emberek között és úgy éljetek, úgy cselekedjetek, mint a világ él és cselekszik. Es ha mégis büszkék vagytok arra a szép eredményre, amelyet húsz évi működéssel magasztos hivatású énekkarotok elért, legyen a ti büszkeségiek nemes, az Istennek szent leikétől megszentelve. (Folytatjuk.) 3 Nem csekély örömünkre szolgál lapunk jelen sz. ban hozni annak a szerkezetileg tökéletes, formájában kerekded és építő hatásában mintául vehető szép prédikációt, melyet Ntiszt. Azary János ur, a philadelphiai Első Magyar Református gyülekezet népszerű ifjú lelkipásztora küldött be hozzánk közlés végett. íme egy újabb példa arra, hogy az itt kitanult magyarpapok megfelelnek szent hivatásuknak és kielégítik azt a várakozást, melyet a legmagasabb igényeket tápláló gyülekezetek is támaszhatnak irányukban a magyar szónoklati és irodalmi nyelvnek használatát illetőleg! Csak azt sajnáljuk, hogy lapunk szűk terjedelme lehetetlenné tette reánk nézve e szép predikáczionak teljes egészében egy ugyanazon sz. ban való megjelentetését, de ha szerző rászánja magát arra, hogy füzet formában is megjelentesse e kinyomatásra mindenképen méltó sz. beszédet, — akkor lapunk olvasóinak is, meg még szélesebb körben a gyülekezetek tagjainak is módjukban lesz maguknak megszerezni és emlékül eltenni ezen jubileumi predikácziot. Americanizáló hét. IRTA: Dr. D. A- Souders missioi püspök. A háború kitörése utáni időben az amerikai közvélemény nemcsak csodálkozással, de egyenesen megütközéssel vette tudomásul, hogy az idevándorlot- tak közziil nagyon sokan, és pedig olyan bevándorlottak, a kiknek némelyike már szinte egy egész emberöltőn keresztül lakosa volt ennek az országnak, — hütelen érzületet tanúsított Amerika iránt ugyannyira, hogy őket meg kellett inteni és némelyeket közzülök az internáltak táborába terelni. Csodálkozással és megütközéssel kellett tapasztalnunk, hogy ezen bevándorlottak közzül némelyeknek a gyermekei is, a kik pedig már itt növekedtek fel: — Amerika és az amerikai ügy iránt ellenséges érzületet és magatartást tanúsítottak, amerikai polgár levelöket ki nem vették, vagy ha ezt kivették is, nem viselkedtek úgy mint esküjök köti őket, hanem ellenkezőleg olyan szervezetekhez és egyletekhez tartoznak, a melyek az Amerika iránti ellenséges érzületet és szellemet istápolják. Csodálko- • zással és megütközéssel tapasztaltuk, hogy egyes esetekben, még a bevándorlottaknak itt született és növekedett unokái is ellentétbe helyezték magukat az amerikai eszményekkel és nem teljesítették híven amerikai polgári kötelességeiket. — Szerencsére ezen jelenségek csak szórványosok voltak, mert viszont azt örömmel állapíthatjuk meg, hogy a bevándorlottak nagy tömege általánosságban szólva, — hü ezen országhoz, az ő fogadott hazájukhoz és ennek ügyét a jelen világháborúban a magukévá tették az által is, hogy anyagilag segítették országunkat és az által is, hogy ennek kibontott zászlaja alá seregestül vonultak a csatatérre, hogy egyben a világ- szabadság és világ demokráczia ügyét is diadalra segítsék. Mit tettünk mi arra, hogy az ide vándorlottakal megismertessük és megszerettessük Amerikát és az amerikai szellemet? A közel múlt két évtizedben mindenütt, hol nagyobb számban voltak bevándorlottak megtelepedve, — voltak angol esti iskolák, hol ingyen tanították az angol nyelvet és irodalmat, — aztán a Kér. Ifjak Társasága is több helyt szervezett amerika- nizálo tanfolyamokat, egyes ipari központokon hazafias egyesületek létesítettek olyan intézményeket, a
