Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1918 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1918-11-02 / 44. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA mikor bajban vagyunk, vagy mert valami kívánatos dolgot akarunk elérni, — akkor félre értjük az imádkozás czélját és rendeltetését. Az imádság lényege és czélja abban áll, hogy lelkünk összekötődjék Istennel és ezen szellemi kapcsolat létesiilése által mennyei erő és megnyugvás áradjon sziveinkbe-— Ebből következik, hogy imádkozásunkban követnünk kell Idvezitőnk utasítását: “Keressétek először az oda fenn valókat!” Istenre gondolva, Isten dicsős- ségét előmozdítani czélozva, és a lélek boldogságát keresve kell tehát imádkozásra megnyitni ajkainkat. Erre nézve örök szép mintát adott elibénk maga édes Idvezitőnk, mikor az Úri imádságban megtanított bennünket arra, hogy minő tartalma legyen a mi imádságainknak. — Először ismerjük el Istent Atyánknak, aztán szenteljük meg az ő nevét, kérjük, hogy valósítsa meg országját közöttünk, adja sziveinkbe az ő gzent akaratán való megnyugvás érzését, — s ha már lerovtuk az iránta tartózó tisztelet adóját, aztán kérjük őea a mindennapi kenyér megadására, bűneink bocsánatának nyújtására, a kisértésbe való jutástól megőrzésre és végül ismét Isten dicsőitésével zárjuk az imádságot. Ez a helyes ez a tökéletes imádkozási forma. Ezen részeket kell magában foglalnia a valódi imádságnak- Minden nemzet imádkozhat győzelemért és békéért,— de Isten csak azt az imádságot hallgathatja meg, és veheti kedvesen, amelyben benne van az igazi és helyes imádkozásnak minden kelléke. — Ha minden nemzet úgy imádkozott volna a békéért Istenhez, mint azt tette az Egyesült Államok népe Wilson Elnök felhívása nyomán annak idején, — akkor azok a nemzetek nem is mentek volna bele a háborúba, melyből győzelmet nem, csakis gyalázatot arathatnak. Europa nemzetei és különösen annnak kormányai és uralkodói, év tizedek óta a háború tüzet élesztették országaik határain belől- Mikor tehát egymás ellen támadtak, hogy megsemmisítsék ellenfeleiket, — e vállalatban Isten segítségére nem számíthatnak, mert nemtelen czélokból kezdték el a háborút. Europa elbzakodott nemzeteinek imádkozása Istenhez nagyban hasonlít a Ramses egip- tomi király hajdani imádságához, mely így hangzott:— “Isten, — ha te nekem adsz erőt, egészséget, hosszú életet és diesősséges uralkodást, ha az én szemeimnek látását, füleimnek hallását el nem veszed, ha adsz eledelt, hogy jól lakhassak, italt, hogy megtelhessek.— akkor imádni foglak Tégedet ” Ne feledjük, testvéreim, hogy Isten Lélek, és a kik őtet igazán imádni akarják, kell hogy lélekben és igazságban imádják! Uniontown, Pa. Harsányi Andor ev. ref- lelkész. A világháború és a vallás. Ha az emberi gondolatokat mint térképet olvashatnánk, de sok minden cselekedet forrásának megismeréséhez juttatna ez el bennünket! Most, mikor a háború az emberölést mint valami gyorsüzemű ipar, tömegesen produkálja nap-nap után, mikor óriási területeken szó és hang nélkül hunynak el dalias ifjaknak és cselád- femtartó férfianak ezrei, mikor a világtörténet és az emberiség életének története vérrel Íródik meg gyászkeretes lapokon: de szeretnénk a gondolatok összegét tisztán, világosanlátni! A világháború szétszaggatta a társadalom, művelődés és vallás egységének kőtelét. Ma, minden a mit emberi elme és kéz alkotott, a megpróbáltatás tüzén megy át- Feláldozott az emberiság mindent a mi sajátja volt. Egyes alkotását teljesen elsepri a háború vihara, másik csak külső vagy benső változást nyer, még némelyik gazdagon, erőteljesen kerül ki a tüzpróbából. Minden kornak vannak törekvései- Vannak törekvései e komák is a melyben élünk. Azonban felületesen tekintve, úgy látszik, hogy az emberi nemes törekvés célt és irányt változtatott! A napi események arról tanúskodnak, hogy az anyag és szellem vegyülve küzd, a szelem veszítve szárnyát, nem képes egy felemelő, egy szebb és magasztosabb világ felé készítő eszméket nyújtani az emberiségnek. A nyers erőszak lett hatalom. az emberi szelídség, jóság és szeretet keresztre feszitetettTudatában e váltságos helyzetnek, az a kérdés merül fel, hogy vájjon a vallás, mely legdrágább kincse az emberiségnek, nem esett-e áldozatul a világháborúnak ? Az emberek milliói, kikre a szenvedés, nyomor és kin súlyai nehezednek, megtörve lélekben, várhatnak-e segélyt és oltalmat? Vannak kik még messzebbremenő- leg de annál világosabban teszik fel a kérdést, e formában: vájjon a vallás megteszi-e kötelességét a világháborúban, és várhat e haladást a háború után? Ha a lelki motivomok szövéséből készitenőnk diadalmi zászlót, akkor azt a vallás ragadná ki kezünkből. A művelődés némely harcosai, kik egyedül a tudományban látták az embereséget megtartó erőt, eldobva magúktól a védő fegyvert, tétlenül szemlélik a küzdelmet. A társadalom forradalmárjai, visszavonulva buvó rej- te-kükbe, arról tesznek bizonyságot, hogy szóhalmaz volt összes tudományok, cselekvő erő nélkül- így a vallásnak jutott egyedül az önfeláldozó munka az emberiség érdekében. Majd a mikor e kornak történeti eseményei elfogulatlan tanulmány tárgyává tétetnek, kiderül hogy e világháborúban a “Keresztyén Fiatal Emberek Társaságé” mily emberfölötti önfeláldozó és'nemes munkát, tett, azz evangéliumi protenstáns vallás ez intézményben fejezte ki lelki életét, töltötte be az Isten és emberszeretet törvényét. A csaták harcosainak ez az intézmény nyújtott meleg otthont, a sebesülteknek gyógyító ápolást, a szenvedőknek vigasztalást, a haldok- tóknak lelki erőt és a vallás megszentelő kegyelmét. — A szeretet a keresztyénség legédesebb sajátja. Ha semmi egyebet nem hirdetne is, e törvény hirdetésével képes lekötni az emberiség szivét, képes lefegyverezni minden támadást és meghódítani az egész világot. A szeretet mely most is hajlékot emel a szerencsétlenek számára, gondjaiba veszi azokat, kik mindenüket áldozták fel, hogy mások élj ennek- Egyházunk és vallásunk biztosítva, mert nem hagyja el az emberiséget akkor a mikor legmagyobb a szükség. Az egyház kiemelkedik a világháború káoszából, mint hóditó erő az Isten országának terjesztésében. A vallás megmarad az emberszivben a csaták mezején is, ott áll a Mester alakjában, világot átformáló erő és hatalombanHorváth Sámuel loraini ev. ref. lelkész-
