Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1918 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1918-10-12 / 41. szám
amerikai magyar reformátusok lapja 7 tén egyleti havi gyűlések tartása. Templomi ist. tiszteleteket még lehet ugyan tartani, de a betegség nagyobb arányú terjedése esetén ezek is be lesznek szüntetve. Jo lesz hát vigyázni, — hogy köztünk is valaki meg ne kapja e kellemetlen betegséget, — és ha valaki minden elővigyázat megtartása mellett is bele esett abba, — a legelső dolga az legyen, hogy menjen el az orvoshoz és rögtön adja magát gyógykezelés alá. A káromkodó asszony. A káromkodás művészete egyátal- jában a magyar különlegességek közé tartozik. A keleti népek nem káromkodnak ; a nyugotiak nem tudnak hozzá. úgy összeválogatni minden rútat és rosszat, a mi nyelvben és fogalomban létezik, azt egy fenyegető, megbántó, kacskaringós mondattá összefűzni; Istent, ördögöt, szenteket, apát, anyát, lelket, Krisztust, Poncius Pilátust összekeverni: ehhez csak mi értünk igazán. S ez a virtusunk nem is régen fejlődhetett ki ilyen tökéletességre. Még ezelőtt pár száz esztendővel egy erdélyi fejedelem kemény rendeletet adott ki a káromkodás ellen, bírságokkal sújtva az elkövetőket; de még abban csak az jelöltetik káromkodásnak, ha valaki azt mondja másnak, hogy “lélek!” (Már t. i. “beste lélek karaffia!”) Hol vagyunk már azóta! Pedig milyen csúnya az ember, mikor káromkodik. Ha még a káromkodó asszony! Az én gyerekkoromban volt a szülővárosunkban egy ilyen hires asszo- nyi állat. Becsinének hívták. Paprikás kofa volt a városházpiaczon. Azonkívül kereskedett prófunttal és susinkával. A prófuntot a bakáktól vásárolta fel. Mivelhogy minden baka naponkint kapott egy egész prófuntot de pálinkát nem kapott. Egy prófunt azon ban untig elég két napig megfeküdni egy bakának a gyomrát, s így minden másodnap eladhatja a másik komiszkenyeret két garasért, s azon vehet magának papramorgót. A su- sinka pedig egyesült neve a napon aszalt körtének és almának: ezt a Decsiné a saját szigeti kertjéből szerzé be nyaratszaka. Mindkét árúczikknek biztos vevői a talpas tótok : a kiknek ez még csemege. A hol Decsiné ül a talyigája mellett, annak a szomszédságában kásás kofa, brinzás kofa meg nem marad. Pedig azoknak is fel van vágva a nyelvük. De népi bírják vele a versenyt. Lepocskondiáz az mindenkit, a ki a nyelvtávolába kerül. Az arczvo- násai is olyanok voltak, miat egy férfié, a hangja is olyan durva volt, s hogy még ijesztőbbé tegye magát, folyvást a foga között tartotta a kurtaszárú makrapipát. Egy asszony, a ki pipázik! Hallatlan ily eset Magyarországon. így, a pipán kérész tül még szebben lehet káromkodni. Mi, iskolásfiuk, közelébe sem mert iink menni: mert mindjárt az apját, anyját szidta az embernek: az pedig rosszul esik egy jó érzésű fiúnak. Csak úgy messzirűl mutogattuk egymásnak: “az ott a Decsiné, ni!” Templomba természetesen sohasem járt. A szenteket ugyan sűrűn emlegette de nem imádkozásképpen. Volt egy kis háza a czigánymező- soron. Ott lakott egyesegyedül. Semmi te remtett lélek ki nem állta a vele együtt való lakást: még koldus sem keresett nála menedéket. Egyszer véletlenül megláttam a szigeti kertjében. Kis diák voltam, növényeket szedtem. A Decsiné kert je odafenn volt a sziget orránál, a hol már csak a töltés választotta el a Dunától. Az árokban víz volt, s abban szép nadálytők, elecsek, bérc- sék, gyökönkék virágzottak javában. A mint a virágokat szedegettem, véletlenül megláttam a Decsiné alakját a kerítésen keresztül; kapa volt a kezében, pipa a szájában. Hej , hogy összeszidott, a miért ránéztem. Rögtön megtudtam tőle, hogy istenborja vagyok, hogy nagy a fülem, tülök az orrom és hogy annak is hol van a helye; ugyan el is eblábaltam, mielőtt az öregapámra, meg atya Ur Istenemre került volna a sor. Még abban az esztendőben megszűnt a Decsiné káromkodni: meghalt. Sok szilvája termett a kérj ében, annak az árából kitelt a temetési költ sége. Voltak rokonai, a kik eltakarították. Ekkor tudódott ki, hogy kálvinista volt. Mink, kis diákok, kisértük ki énekszóval a temetőbe, s ott a simái tisztelendő Tüdős uram tartott fölötte prédikácziót. Soha én annál emlékezetesebb halotti beszédet nem hallottam. A tudós hitszónok e szavakkal kezdé: “Boldog az olyan ember, a ki..” S itt aztán elsorolta mindazokat a keresztyéni ás emberiségi erényeket, melyeknek emlékén egy halottnak a feje nyugton Megpihenhet. Mindezekből az erényekből egy sem volt a megboldogult tulajdona És ezt bizony őszintén meg is mondta az Urnák bátor szolgája. Végzé a lelkész e szavakkal: “A bűnbocsájtó Isten adjon neki örök nyugodalmat.” Másnap felbontották a testamen tumát: volt házacskája, kertecskéje a mit elhagyhatott. Nagy volt a megrökönyödés! A Decsiné minden világi vagyonát az ördögnek hagyományozta. Ez volt az utolsó káromkodása. A hivatalosan működő szenátor azt tanácsolta a rokonoknak, hogy indítsanak processust a testamentum érvénytelenítése végett. Hallani sem akartak róla. “Az ördöggel pöröl- jünk?” Senki sem akart felperes lenni e pokolbeli nagy úr ellenében. Otthagyták a kertet, a házat. A kertet aztán elszakgatta a Duna árja, a ház a nagy tűzvészben porig egett: nyoma sincs már. Mégis csak az vitte el, a kit általános örökösévé nevezett meg. * * * Am. Magy. Segélyző Szöv, — Amerikai magyar jótékonysági szervezeteink közzül kimagaslik úgy Magy. Segélyző Szövetség, melynek régi neve a Bridgeporti Szövetség volt. — Újjászervezése óta éber figyelemmel kisértük e Szövetkezet működését és örömmel állapíthatjuk a jótékonyság gyakorlásának nagy méretei, mint anyagi ereje és a jövőre való reményeit illetőleg az Am. meg, hogy ma nincsen biztosabb alapokon nyugvó haláleseti intézménye az amerikai magyarságnak, mint az Am. Magy. Segélyző Szövetség, A ki be akar lépni a Szövetkezetbe írjon felvilágosításért a titkárhoz: Mr. John Walko 1418 State str. Bridgeport, Conn. RENDKÍVÜLI kedvezmény. Ha még nem jár önnek a mi szép egyházi lapunk, — fogadja el a következő ajánlatunkat; — küldjön be hozzánk KÉT DOLLÁRT, és mi ezen összeg ellenében önnek egy egész é- vig fogjuk küldeni az Amerikai Magyar Reformátusok Lapját És elküldünk önnek egy példányt az Uj Énekeskönyvből.
