Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1918 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1918-09-14 / 37. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Készül és közeledik a viszonyok oly fejlődése, mely megint meghozhatja, talán utoljára meghozza az alkalmat, hogy a magyar lerázhassa a négyszázados jálmot, az átkozott szolgaságot. S ezen alkalmat, ugylát- szik, az Egyesült Államok beavatkozása van hivatva megteremteni. Hogyan volna várható aztán a döntő hatalomnak a béketárgyalásnál és a békekötésnél Magyarhon iránt megnyilvánulandó rokonszenve és jóakarata, ha az A- merikában élő magyarok hűsége és áldozatkészsége nem volt kétségfeletti, nem volt őszinte és buzgó? Ki óvja meg és védje meg az ezeréves Magyarhon határait a szomszédok kapzsisága ellen, hacsak nem Wilson elnökünk méltányos jogszeretete? Ha mindezt jól megfontolta az itt élő magyar, akkor egy percig sem szabad haboznia abban, hogy a Hűség Ligához csatlakozzék. A nagy és szent célért, az irántunk tanúsított nagylelkű bánásmód elismerésében, vessünk félre minden személyes ellenszenvet, mely magyart magyartól elválaszt, küszöböljünk ki minden kicsinyes irigységet, bosszút és visszavonást; mutassuk meg fondorkodó ellenségeinknek, hogy egyesült erővel, Wilson elnök méltányosságának védszárnya alatt, megbecsülve Amerika szabad intézményének kincsét, készek vagyunk mindenünket arra felszentelni, hogy az Egyesült Államok seregeinek győzelmével Magyarhon végre levethesse egyszer és mindenkorra az osztrák jármot! * * * * * * * Amerikai Magyar közéletünk legkiválóbb alakjának, Dr. Gerster Árpádnak tollából közöljük a Szabadság nyomán ezt az érző hangú felhívást, mely valósággal remeke az amerikai magyar szellemű iratoknak. Dr. Gerster Árpád a legkiválóbb képviselője azoknak az egyéneknek Amerikában, kik egyesíteni tudják lelkűkben a két haza szeretetének szent érzését. Dr. Gerster Árpád szereti Magyarországot, szereti a magyar fajt, melynek szülöttje ő is, de szereti, félremagyarázást kizáró igaz szeretettel azt az országot is, melyet magáévá választott, melynek hűséget fogadott és a melynek szívben, lélekben polgárává is vált már, — Amerikát. — Olvassa el minden ^ magyar ember gondolkodó lélekkel ezt a felhívást, és a ki még nem tagja a Hűség Ligának, — cselekedjen azon szerint, a mint neki a jo lelkiismeret és hála sugallja. Ne sántáljunk kétfelé, és ne legyünk hasonlatosak az ingadozó nádszálhoz. Most nincs ideje a tétovázásnak. Az E Államok nyilt szivallást vár tölünk. Mint Dr. Gerster Árpád mondja, — ha valaki ma nincs a E. Államok mellett, akkor bizonyára ellene van annak. Ám az ilyen egyén ne is várjon kíméletet, mert megérdemlett sorsa mihamarabb eléri ötét. Szívleljük meg e nemes hangú felhívás minden joakaratu szavát és lépjünk be mindnyájan a Hűség Liga tagjai közzé. Amerikaisitási értekezlet. PLUDITE AMICI COMOEDIA FINITA EST.— Befejezést nyert az Amerikai Magyar Szövetség által Clevelandban Szept 2-re egybehívott értekezlet. Tanulságosabb, érdekesebb gyűlése még nem volt az amerikai magyarságnak. Kiváló szónokok fejtegették a helyzet aktuális problémáit, de nem volt hallgatóság. A hallgatóság között is a kiváncsiak többen voltak mint az érdeklődök, a kíváncsiság pedig nagyon önző érzelem. Az értekezletet Dr. Baracs nyitotta meg, ismertvén az egybehivásnak célját, szükségességét, azután megkezdődött a kitűzött program pontjainak tárgyalása. A konvenció páratlan volt a maga nemében, a discoursus angol nyelven folyt, a delegátusok gondolata kétes homályban volt.Feszült figyelemmel ünnepi csendben hallgatta mindenki Dr. P. P. Claxtont a washingtoni kormány közoktatásügyi biztost, a ki nagyon érdekesen, tanulságosan de egyszersmind megyugtató módon ismertette az amerikanizálás eszméjét, simán mint egy tükör lapja, finoman mint egy művész ecsete, érhetően és érezhetően mondván el ez a kitűnő szónok a maga beszédét.A hallgatóság szívta magába mint friss levegőt minden szavát, mert hiszen oly igazságos és barátságos volt a terv, hogy nem is láthattunk mást benne mint a legjobb jóakarónkat. Nem erőszak fegyvere az amerikanizálás a bevándorolt népre, úgymond a szónok, hanem értékesítése, művelődése az egyénnek, aki itt keresi meg a mindennapi kenyerét, A bevándorlottnak szükséges hogy értse a hivatalos nyelvet is, mert emelkedése, haladása csak az által érhető el. A legnagyobb siker elérése az ame- rikaisitással abban biztosítható, ha az Amerikaában élők tekintet nélkül nemzetiségükre megtanulják a demokratikus állam rendszert, annak célját, és a népek javáért és boldogulásáért törekvő szellemét s hogy ha ezek tudásával visszakerülnek Európába mindenesetre terjeszteni fogják a demokrácia szellemét. Dr. Clayton és Prof. Moley egybehangzóan beszéltek, meleg szeretettel, felebaráti érzéssel hagyták el a termet és ezzel vége az igazi értekezletnek. Megkezdődött a szóharc. A lepel cibálás. A százfelé való húzás. Dr. Baracs erős fellépésének köszönhető hogy a szelíd értekezlet nem változott át foradal- mi tiizzé. Mert sértő volt ott látni farizeusi mázzal festett képeket, kik valamikor hü bérencei voltak a kormánynak és azokat kik Amerika fennhatóságát elismerték, az amerikai nyelvet tanítani merték, hazaáruló jelszóval pecsételték meg, és most ezek akarják diktálni, hogyan és mit kelljen tani tani. Banális ábrándozás. Az amerikai magyarság tisztában van a helyzettel. Az amerikai magyar munkás nép sohasem lesz megróva a kormány által, mert megmutatta önfeláldozó képességét, fogadott hazája iránti szeretetét. A konvenció pedig ne szolgáljon lepel alatt bujkálódó bérencek mentségére. Teljes tudatában vagyunk annak, ha a Hűség Liga kezébe veszi az amerikasitás ügyét; ez a hivatott testület a nevelés terén foglalkozó és ahoz értő egyénekkel beszéli meg a terv alapját, a tanítás módját és nem szalonosokkal. Mi készek vágunk a munkára, de csupán azon értelemben, mely nékünk hivatásos emberektől megmondatott, útbaigazítást is csak azoktól fogadunkel mert igy látjuk az Amerikai Magyarságnak biztosjövőjét. Horváth Sámuel loraini ref. lelkész. i-c % ^ ❖ * Az Amerikai Magyar Szövetség már jelzett clevelandi con- vencziojáról kaptuk a leghivatottabb egyének egyikétől, lapunknak különben is kedvelt főmunkatársától, Nagytiszt. Horváth Sámuel loraini ref. lelkész úrtól a fennti tudósítást, melyet örömmel közlünk. A czikk híven tükrözi vissza azt a benyomást, mely a gondolkodó lelkek mélyén ott maradt a convenczion látott, halott és tapasztalt események hatásaképen. Ez az im- pressio, sajnos, nem olyan mely a Szövetség további fennmaradására vonatkozó reményt megerósithetné a szivekben. Úgy látszik, általános a nézet, hogy a Szövetségre, mint ilyenre, a mai formában és a megváltozott viszonyok között, többé szükség nincs. A Szövetség hivatását teljesen magára vette a Hűség Liga, mely a reá néző feladatot mindenképen sikeresebben odl- hatja meg, mint a tartalom és erő nélküli A. M. Sz. -— Ez a megállapítás semmit nem von le azoknak a derék férfiaknak az érdeméből, kik hazafias lelkesedéssel, a magyarság sorsa iránti égő szeretetettel áldozták idejöket, erejüket és fáradságukat a Szövetség életben tartására. Ha a Szövetség továbbra is talál munkát a magyarság jövendőjének alapozásánál, — a Reformátusok Lapja készséggel támogatja e kétségkívül nemes irányú és czélzatu Egyesületet önzetlen munkája körül.
