Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1918 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1918-08-03 / 31. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK mint testvére és ennek férje, Fürjes Lajos,, mint sógora és veje, Bettes Barna siratják s fájlalják elhuny tát. Cselényi István, ki 42 éves volt, hozzátartozói: felesége, 4 leánya és két fia, az óhazában élnek és ott fognak majd értesülni a lesújtó hírről. Szintén Gömör megye, hamvai illetőségű volt. sí Különfélék. Az Amerikai Magyar Hűség Liga. — Helyén való megrovás. A beérkezett levelek egynémelyi- kéből azt látjuk, hogy még mindig akadnak olyan lelkiismeretlen emberek, akik a jószándóku, becsületes és hálás szivü magyarokat le igyekeznek beszélni a ligába való beállástól. Ezt roszszul teszik, de rosszul cselekszenek azok a magyarok is, akik lehagyják magukat beszélni és megváltoztatják szándékukat. Az ilyen rosszindulatú, aknamunkát végző emberek fenyegetéseit vagy lebecs- mérléseit figyelmen kívül kell és illik hagyni. Az Amerikai Magyar Hűség Liga az amerikai kormány felügyelete alatt alakult és áll, aki a liga tagja lesz, az arról tesz tanúbizonyságot, hogy hálás és lojális ezzel az országgal szemben,, melynek vendégszeretetét élvezi és a mely nem tekinti őt ellenséges idegennek, békén hagyja űzni továbbra is foglalkozását, megfizeti munkáját és pedig úgy hogy néha kalács is akad nem csak kenyér. A Hűség Liga központi tikárja panaszkodik a magyarság egyes elemeinek alattomos és rósz indulatu aknamunkája miatt a fennti sorokban. — Bizony elég szomorú, sőt mi több, elég szégyen, hogy akadnak a magyarok soraiban olyan egyének, kik még ily nyilvánvalóan nemes czélu intézménynek is, minő a Hűség Liga, akár nyíltan, akár titokban, ellenségei. Az ilyen egyének közmegvetést érdemelnek. A “Szabadság” napilap is Jul 30iki számában igy ir azokról a gyászmagyarokról,, kik a Hiiség Liga ellen agitálnak: Elitéljük azokat az amerikai magyarokat, akik, érthetetlen csökönyösséggel és rövidlátással még most sem tagjai a Ligának. Mert ezek az amerikai magyarok sokkal inkább aláássák a magyarság helyzetét, semmint ők azt oktalanságukban gondolnák.” Nyilvánvaló ezekből, hogy a kik tudatlanságból tartják magukat, vagy tartanak másokat távol a Hűség Ligába való beállástól, azok azok akaratlanul okoznak kárt maguknak és másoknak, de a kik tudatosan mé- telyezik meg a közgondolkozást a Liga ellen való izgatással, azok a magyarság érdekei ellén való bűn cselekvésben vétkesek. Pártolja magyar a magyart!— Régebb idővel ezelőtt volt szándékunk e pár sornyi közleményt megírni, de egy lapszerkesztőnek, különösebben pedig az egyházi újság szerkesztőjének nem mindég van ideje megírni valamit, a minek megírásához pedig az akaratja meg volna. A Monongahela völgyi magyarság figyelmébe és pártfogásába kívánunk ezúttal ajánlani egy derék, becsületes honfitársunkat, Sziller Péter pittsburgi cement contractort, ki a múlt nyáron a homesteadi templom előtti kőfalat is újra építette. Az ő munkája dicséri önmagát. Lelkiismeretesen és jól elvégezte a munkát, mit magára vállalt és nekünk, örömünkre szolgál itt a nyilvánosság előtt megdicsérni egy magyar honfitársunkat. Tesszük ezt annyival is inkább, mert Sziller Péter contractor ezt meg is érdemli. Még csak anyit, hogy ha valakinek cement munkát kell végeztetnie háza körül, — hívja el a magyar contractort, Sziller u- rat, kinek czime 248 Thowbridge st. Pittsburg, Pa. Ha előfizetése lejárt, — ne várjon többszöri felszólítást, hanem küldje be az előfizetést, hogy a lap küldése fennakadást ne szenvedjen. — A Reformátusok Lapjának előfizetési ára oly csekély, — egy dollár egy egész évre, — hogy ezt a csekély összeget mindenki szívesen meghozhatja az egyházi irodalom megsegítésére, aki csak szereti az egyházat. RENDKÍVÜLI KEDVEZMÉNY. Ha még nem jár önnek a mi szép egyházi lapunk. — fogadja el a következő ajánlatunkat; — küldjön be hozzánk KÉT DOLLÁRT, és mi ezen összeg ellenében önnek egy egész é- vig fogjuk küldeni az Amerikai Magyar Reformátusok Lapját És elküldünk önnek egy példányt az Uj Énekeskönyvből. MINDEN Jó REFORMÁTUS egyén tartsa kedves kötelességének terjeszteni lapunkat! Mutassunk meg, hogy igazán szeretjük szent vallásunkat s óhajtjuk annak felvirágzását ez idegenben! i:LAPJA Az ördög Bibliája. Az ördög bibliáját mostanában nagyon hangosan forgatják egyik másik amerikai magyar plézen. Járja a kártya, járja a kocka. Kopott úri gavallérok se tudják különbül nyálazni a feltett lapot, a hogy egyikmásik magyar miszter kaipja az uj- jai közé. Nehogy azt gondolja valaki is, hogy ártatlan időtöltésről van csak szó, dehogy is. Dollárokba megy a játék és néha olyan magasan áll a bankó az asztalon, hogy egy jófajta ökör ára is kitelnék belőle. Úri betegség a kártya, gonosz nyavalya. Népek sírját ásta meg, országokat döntött veszedelembe. Raga- dósabb, mint a kolera és kegyetlenebb, mint a pestis. Ha a hálójába került egyszer az ember, nincs menekvés. Minden rámegy. A pénz is, meg az egészség is. Kiszívja az emberből az akarat erőt, megőrli a munkabírását. A játékosok számára legtöbbször nem is marad más, csak egy revolver golyó. Szomorú megírni, de bizony hát úgy van, a magyarnak mindig a vérében volt a kártyaszenvedély. De csak az uraskodó magyarnak, annak, a ki könnyű pénzen, más verejtékén iparkodott megtollasodni. Az egyszerű, becsületes, munkás magyar embernek, a falu meg a gyár magyarságának sosem kellett a kártyán nyert pénz. Lenézte, megvetette. É- gette a kezét. Csak azt a pénzt bec- csülte, amit a munkája fiadzott. A bélpoklosról se beszélt annyi megvetéssel, min amennyi megvetés volt a szavában, amikor rámondta valakire, hogy “kártyás”. Mi a csudát keres hát az amerikai magyar kezében a kártya? Hogy jutunk mi ahoz, hogy most egyszerre elkezdjünk gemblizni. Azért mert van pénzünk s annyi a dollár, hogy egyik-másik magyar hamarjában i- gazán nem tud mit csinálni vele? Tessék megérteni, nem máriásról van szó, amire legfeljebb néhány cent me hét csak ra, de arról, hogy vannak magyar plézek, ahol százakba megy a játék és egyik-másik átkártyázott éjszakának néha hosszú hónapok munkja az ára. Jó lesz, ha tovább oldalgunk a kar- tyaasztal mellől, magyarok és nem várunk, amig ki ütik a kezűinkből a kártyát. Mert ki fogják ütni. A becsületes munka, a tisztességes élet meg a kártya nem fémek meg egy kalap alatt. Aki odaadja magát a
