Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1918 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1918-07-20 / 29. szám
6 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA MEGFIGYELÉSEK— Jul. 4-iki ünnepélyek. — Széles nagy Amerikában csodás összhang- zatban és eddig soha nem tapsztalt összeforrott lelkesedéssel ünnepelte az egész nemzet a szabadság és függetlenség 142-ik évfordulóját. Wilson elnök óhajtása szerint ez idén különös gond volt fordítva arra, hogy a különböző országokból bevándorolt nemzetiségek bizonyságát szolgáltathassák azon érzésüknek, hogy e dulo világháborúban Amerikával éreznek és a világszabadság és de- mocratizmus nagy eszméinek diadalraj uttatásáért minden áldozatra készek. Ma már tisztán is áll a világ szemei előtt, az hogy a zsarnokság és a népjog, az önkény és a népuralom végső, döntő csatáját vivja minden vonalon. “Isten kegyelméből’’ koronázott királyok császárok, czá- rok, sultánok és egyébb ilyen dege- nerált államfők, vagy a nép által kiválasztott legérdemesebb férfiak in- tézzék-é a nemzetek sorsát és életét?— ez a. kérdések kérdése, mely koczkára van téve és mely kérdést egyik vagy másik irányban el kell döntenie e véres világháborúnak. Nincs nemzet e világon, mely ha szabadon nyilatkozhatna, — nem a de- mocratikus köztársasági kormányformát választaná ki magának állami élete alapjául. Amerika történelme, csodás fejlődése, számbavehetetlen gazdagsága, minden beszédnél hangosabban bizonyítja a népkormányzat formájának helyességét és egyedüli czélszerüségét. Jul. 4-én, 1774- ban azt mondották ki ez uj országnak lakói, hogy ők maguk akarják kormányozni magukat az önmaguk által legjobbnak ismert formák és törvények keretei között. Amerika hü maradt másfél száz éven által nagy traditioihoz. Ma is épen azon magasztos eszmékért és nagy elvekért küzd, a melyeknek érdekében kardot rántottak az állam alkotó e- lődök. — Jul. 4-én az idén is ez eszmék szem előtt tartásával ünnepelt Amerika népe. Wilson Elnök messze elhangzó beszédet tartott Mount-Ver nonban, Washington sírjánál, hova a diplomaták és meghívott előkelő vendégek kíséretében ment ki az Elnök. Büszke öröm tölti be szivünket annak tudatára, hogy a meghívott legelőkelőbb egyének társaságában ott volt a mi nagy emberünk Konta Sándor is, az amerikai Magyar Hűség Liga elnöke, és Wilson Elnök bizalmas embere. Az ő meghívásában az amerikai magyarság megtiszteltetését látjuk. — Konta gyönyörű koszorút is tett le Washington sírjára az amerikai magyarok nevében. Jul. 4-iki ünnepségekből az amerikai magyarság általában derekasan kivette részét. Igazán nem lehet panasza az amerikai közvéleménynek a miatt, mintha talán a magyarok ki nem tettek volna magukért. Newyorkban tiz és tíz ezer magyar vett részt a ragyogó pat ádéban, melynek sikerének előidézésében nagy része volt az Amerikai Magr- Népszava szerkesztője agitácziojának, és általában a a magyar sajtó lelkesítésének. De ünnepeltek a magyarok másutt is, mindenfelé is. Megemlékezünk ezek köz- ziil a homesteadiak Jul. 4-iki ünnepélyéről, mely nagy keretek között ment volt végbe. Mintegy 15-20 ezer ember vett részt a színes felvonulásban. A magyarakis . kitettek magukért. Egyleteink mind ott voltak, u- gyszintén az egyházak tagjai is. Menetünk élén a kitűnő hírnevű duques- nei Rézbanda játszotta a szebbnél szebb darabokat. Az angolok is megdicsérték őket. Kinos érzést váltott ki azonban a magyarok szivéből az a körülmény, hogy a tótok,, az amerikai pártfogás tudatában, Ízléstelen és sértő feliratú táblát hordtak körül menetj ükben, a magyarokat börtönbe valóknak minősítvén,-de a magya rok méltoságos viselkedését mutatja, hogy megvetéssel viszonozták a tótok Ízléstelen fészkelődését és feltűnni vágyását. Ez incidensből kifolyólag, de meg azért is, mivel a közönség legnagyobb része hazament az utczai felvonulás után, —- tehát a magyarok részére kijelölt ünnepi szónok, Ranky Bertalan le is mondott a beszéd tartásról. — Az ott maradt tótok aztán kiadták,, a mi a begyükben volt, de hál Istennek senki sem értette meg őket és saját fajuk köz- zül is csak kevesen hallgatták őket. A szónoklatoknak fénypontja volt Thomas Suprem Court biro elragadó szép beszéde, mely tele volt lélektani és történelmi szent igazságokkal. Légy polgár, vagy takarodj ki ez országból! Fennsylvánia állam kormányzója, Brumbaugh, kemény igazságokat mondott oda a Pittsburg-i Jul. 4-iki ünnepélyen azoknak az idegeneknek, kik nem éreznek egyet Amerikával, sem nem törekszenek a polgárlevél megszerzésére. “Observe our laws, love our flag, and serve our Governement loyally,- or get out! We have no soil to harbor a traitor to the Republic.—You have no business to love on the bonty of the U. S., if you are not taking active steps to become a citizen” —- mondotta a kormányzó. — Szigorú kijelentéssei magyar fordításban igy hangzanak: — Tartsd be a törvényt, szeresd az amerikai lobogót, segítsd hűségesen .kormányunkat, — vagy takarodj ki ebből az országból! Országunknak nincs szüksége árulókra. Semmi jogod nincs élvezni ennek az országnak javait, ha komoly lépéseket nem teszel arra nézve, hogy polgára is légy ez országnak.”— Vájjon szivükre veszik é ezeket ° súlyos jelentőségű szavakat azok, kik nyíltan és alattomban ezekkel éppen ellenkezőkre tanítják ki a magyarokat és a kik maguk is 15-20 éve élnek az uj hazában, élvezvén ennek áldásait, jótéteményeit, de még annyi szeretetne és hálára nem buzdultak fel sziveikben, hogy érdemesnek tartották volna megszerezni a polgárjogot? Vájjon lehet é becsülete, tekintélye, előhaladása az amerikai ma gyarság nagy tömegének, ha folyton csak úgy viselkedünk, mint a kik idegeneknek akarnak tekintetni ebben az országban? Mit dicsekszünk mi hűségűnkkel Amerika iránt, mikor a legelemibb követelményt, a hűségűnket igazán megbizonyitó lépést, a polgárlevél megszerzését elmulasztjuk megtenni! Egyesek magatartása a milyen nevetségesen következetlen, épenolyan szánalmasan siral más. Szeretnék ha két arczuk volna, mel- lyek közzül az egyiket a zsarnokság, a másikat a szabadság nem tője felé fordíthatnák. Az ilyen emberek két- laki életet szeretnének folytatni,mint a béka, a mely se nem szárazföldi, se nem vizi állat. Vizet prédikálnak, mikor MÁSOKAT buzdítanak a polgárjogok megszerzésére, ésbort isznak, mikor MAGUK vonakodnak polgárokká lenni abban az országban, hol nem remélt jólétet és áldó javakat találtak maguk és családjaik számára. Lehet é a magyarságnek az ilyen vezetők után menni, az ilyen egyénekben bízni? Lehet é hinni az ilyen egyének önzetlenségében és őszinteségében. ? Bizony nem!!! MINDEN Jó REFORMÁTUS egyén tartsa kedves kötelességének terjeszteni lapunkat! Mutassunk meg, hogy igazán szeretjük szent vallásunkat s óhajtjuk annak felvirágzását ez idegenben!
