Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1918 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1918-05-25 / 21. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

7

taryás végzésére Dr. Harsányi Sándor homesteadi és vid. ref. lelkész kéressék fel. Az özvegy híven eleget is kívánt tenni szeretett férje ezen rendelkezésének, és így történt, hogy a gyászszertartást mindkét halitt felett Dr. Harsányi lelkész végezte a martynsferryi és környéki ősz lelkipásztor Nt. Uilaky János lelkész segédletével. Mire a papok megérkez tek a halottas házakhoz, — a magyarság eszre vette állotta körül a ko porsokat. Majd a jo barátok felvették a virágokkal elborított két koporsót és egymás mellé letették azokat a Magyar Ház nagy termében, hol kezdetét vette a szomorú szertartás. Jakab Gyula énekvezér rá- kezdte a bánatos halottas éneket, melyet meghatva énekelt a nagy so kaság. A gyászima, a vigasztaló szent beszéd, a megáldás és búcsúztatás alatt minden szemben ott ragyogtak a meghatottságnak és részvétnek igaz könnyei. És ez érthető is, mert a két koporsóban nyugvó két halott méltán ki is érdemelte mindenkinek a szeretetét és tiszteletét. A mellett elhalálozásuknak váratlansága és a szerencsétlenségnek formája is felköltötte a részvét érzé sét még az idegenek szivében is. Török János, Nagykükiillő m. Halmágy községéből való volt, és mindössze 88 éves volt. Elhunytét hü neje és e- gyetlen fia, Elemér, továbbá testvér- je, Görgy és ennek neje Sarolta, a- posa Szalczer Mihály és családjá, sógorai ifj. Szalczer Mihály családjával, Szalz.er Harry nejével, Szalczer Ferencz, Eduard és Emil, sógornője Salcer Paulina, rokonai Gergely Mihály és neje Török Ilona, jobarátai, az előszámlálhatlan sok föl dik és kedves ismerősök, mondhatni az e- gész martynsferryi és. környéki magyarság siratja. — A szemcsétlen- ség másik áldozatja a Székelyudvarhely m. Zsombor községbeli Ferencz József volt, ki szintén bus özvegyet, szül. Szitás Annát, egy árva fiúcskát, Józsefet, ősz édes anyát, férjezett Rigó Andrásnét, nevelő atyját, Rigó Andrást, szerető testvéreket, Ferencz Andrást nejével és gyemlékeivel, Ferencz Annát férjével Szitás Istvánnét, férjével és gyermekeivel, szerető testvért Ferencz Katalint odahaza és szintén igen nagyszámban levő rokonságot és ismerősöket borított gyászba az ő megrendítő halálával. A kettős végtisztes- ségtételen zászlók alatt és jelvényekkel megjelentek a Verhovay Egyletnek martynsferri oszt. tagjai, a Martynsferry I. M. B. S. E. — tagja i mely egyletnek Török János honfitársunk a diszelnöke volt, végül a Moose angol egylet A temetésen két zenekar húzta a szebbnél szebb gyászdalokat. A temetőben a remek búcsúztatót a nyitott sírok előtt Nt. Ujlaky János ur tartotta az egész közönséget mélyen megindító módón.

SO. NORWALK, CONN. —

Pünkösti ünnepeink. — Gyönyörű szép májusi napon köszöntött be hoz zánk piinköst szent ünnepe. — Igazán, mikor a természetben minden úgy ujjul és örvendez, a hivő keresztyén embernek a szive lelke is megtelik hálával és köszönettel a Mindenható iránt, ki lelkének lehelleté- vel mintegy szemeink előtt önt uj erőt a világra. — S ezt a hálát és köszönetét a Mindenható Isten iránt hol is önthetné ki egy kér. lélek megfelelőbben, azaz Istent hol is imádhat ná méltóbb helyen, mint épen az Istennek tiszteletére emelt szent hajlékban, hol a hívek serege dicsőíti az Urat? A gyönyörű verőfényes pünkösdi szent ünnepnapon a mi templomunk is megtelt ünneplő közönséggel, — de azért talán még vagy 50 férfi elfért volna abban a templomban! — Sajnos, — Sajnos, — nálunk még mindég sokra megy azoknak a száma, kiknek nem kell sem Isten, sem vallás, sem anyaszen- tegyház, kiknek nem kellenek a sá- cramentumi szent asztalnak szent jegyei, egyszóval kiket szivök nem vonz az Ur szent hajlékába, mivel ők a testnek, a földnek, a világi gyönyörűségeknek élnek, mivel hogy Szent Pál apostol szerint: “az ő hasuk nékik az istenük.” — S a mi még saj- nosabb, — sokan vannak a rossz példának követői is, még pedig olyan egyének, kik a múltban egyházunknak elöljárói is voltak! Hiába buzdít a szentirás, hogy: “úgy fényljék a ti világosságotok, hogy mások is látván azt, általatok dicsőittessék a mennyei Atya,” — bizony ők nem fénylenek jo példaadással; magukat teljesen távol tartják a hívek gyülekezetétől és még ilyen jeles nagy ünnepnapon is, mint a pünkösd, nem lehet őket az Isten szent nevét tisztelők sorában látni! Az ő utjok a bűnnek útja, mely a halálba, a kárhozatba viszen. — Ha valaki igazán keresztyén, ha valaki a az Ur Jézus Krisztusnak igazi követője:—akkor mutassa azt meg cselekedete—mivel és magaviseletével. Hogy is mondja

egyik gyönyjrü szép dicséretünk:— “Hogy életünk folyása, Legyen másnak lámpása.’ — No de azért csak sast nemzenek a sasok, s nem szül gyáva nyulat Nubia párducza.—Vannak még nagy számmal a mi gyülekezetünkben olyan buzgó lelkek is, a kik szívvel lélekkel igyekeznek jo keresztyén életet élni és méltóvá tenni magukat az ő dicső őseikhez, és megmutatni hü és jó kei-esztyén voltukat ! Ezek azok, kik a koronás zsol- táriroval elmondhatják; — a Te házadhoz való buzgó szerelem megemészt engem.” Ezek akkor boldogok, ha igy énekelhetnek: — “örül mi szivünk, mikor azt halljuk, a templomba mégyünk.” E kevés kitérés után visszatérve pünkösti ünneplésünk leírására, — általában azt mondhatjuk, híveink<buzgoságá- val és buzgoságaiknak bemutatásával meg lehetünk elégedve. A predi- káczio után többen, a gyülekezetnek talán felénék is nagyobb része kijött, de azért az urasztalához 152 töredelmes lélek, 58 férfi, 94 nő járult. Az urasztalára a szent jegyeket, a kenyeret és bort, Novák Lajos és neje buzgó házaspár voltak szívesek adományozni. Virágokat, vagy tizen hoz tak teplomunk ékesitésére, — de az illető buzgó egyének neveit nem sikerült feljegyeznem. Találjanak jutalmat a jo cselekedet boldogito ö- nérzetében, és fogadják az egyház köszönetét e helyről.

Keresztelések. — A pünkösti szent sácramentumában, és pedig: — 1) Kenéz András és neje Forizs Julianna Szihogy-i Borsod m. ill. so. nor- valki lakos szülők kis leánykája Ella névre lett megkeresztelve. Keresztszülei Pogány János és neje szül. Forizs Mária bridgeporti lakosok voltak; 2) Manacher Károly, Eisenetz, Austria ill. és neje Jakubik Verona, Fony-i ill., so. norvalki lakos szülők kis leánykája Izabella és Piroska nevet nyert a szent keresztségben. Itten keresztszülők Maniacher Henrik és neje Oláh Jolán házaspár voltak.-Confirmáczio. — Lázár György és Falb Mária, Sár-szent-lőrinczi ill., so. norvalki lakos szülők Juliska nevű derék leánykája pünköst szombatján lett megconfirmálva anyaszentegy- házunk kebelében. Másnap aztán a leányka kedves szüleivel együtt részesült a szent vendégség szent jegyeiben. Úgy a szülők, mint a leányka a testvér ág. hitv. egyház kebelébe tartozván, — áldozásnál ostyával áldozott. —