Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1918 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1918-01-12 / 2. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 7 lamokat, ének és dicseret szövegeket az uj zsoltár számára, úgy hogy a mii a maga nemében teljes és kielégítő lesz. Várjunk tehát türelemmel és jo reménységgel, — mind két erény gyakorlása meghozza számunk ra a várva várt nemes gyümölcsöt az uj Énekeskönyvet. A TÁBORBÓL. — Volt már alkalmunk híradással lenni arról, hogy a Pennsylvania államból besorozott magyar születésű katonák mily becsülettel állanak helyt annak a nehéz kötelességnek, mely a katonákra mindenütt várakozik. A mi államunkból zászló alá hivott derék magyar fiuk mindannyian a Virginia államban létesített Camp Lee nevű telepen tartokodnak és ott képezik őket ki hivatásuk teljesithetésére. A Homesteadi gyülekezetből egymagából már 8 egyháztag fiatal testvérünk lett behiva a csillagsávos lobogó és fogadott Hazánk védelmére, szolgálatára. Camp Lee katonai képző telepen összesen mintegy 250 magyar fiú van amerikai katonai egyenruhába öltöztetve. Ott van közöttük a Duquesne-i születésű derék ifjú Oláh Mihály testvérünk is, ki nemrégiben kereste fel üdvözlő soraival lapunk szerkesztőjét, mint az ő szeretett lelkipásztorját, örültünk a derék ifjú sorainak egyfelől azért, mert, mint írja, jól megyen dolguk minden tekintetben, és meg mivel lelkileg sincsenek elhagyatva. A Kér. Ifjak Egyesülete híven gondoskodik arról, hogy katonák ne nélkülözzék a hit, a vallás erősítő és vigasztaló kegyelmeit. Mint értesülünk, a magyar katonák közzül többen hazarándulnak uj év után, nehány napra terjedő szabadságot kedveseik körében eltölteni. Az Ur angyalai járjanak tábort mindenkor körültük, hogy sérelem ne essék se testükön, se lelkükön! ÚJSÁGOT A MAGYAR KATONÁKNAK. — Nagyon sokan vannak lapunk olvasói, és még többen hittestvéreink között, kiknek testvére, vagy rokona az amerikai hadseregben való szolgálat tételre behívatott. Ezek a magyar amerikai katonák, elgondolhatjuk, hogy lelki tekintetben elhagyatottabb helyzetben és állapot ban vannak, mint amerikai születésű társaik, a mennyiben ők nem értik és nem tudják úgy élvez ni az angol nyelvű újságokat és köny veket, mint a hogy élvezik az a- merikai születésű katonák az angol irodalom termékeit. Hazfias és nemes dolgot cselekszünk tehát, mikor a mi if j ainknak elküldj ük a táborba a magyar újságokat és könyveket, hogy kellemes szórakozást biztosítsunk számukra az ő elhagyatottsá- gukban, vagy magányukban, ha néha ez az érzés rájok jön. — Az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja mintegy 20 katonának jár a Virginiai Camp Lee és az ohioi katonai telepekre. De e két telepen legalább 500 magyar fiú szolgál katona ruhában. Rendelje meg azért minden református család az ő katona hozzátartozójának a táborba czimez- tetve az Ameriaki Magyar Reformátusok Lapját. így maradunk meg összeköttetésben a mi fiainkkal, kiket a kötelesség az uj haza védelmére szólított el. Ha van katona ösme- röse velemely táborban, — küldjön be hozzánk egy dollárt és mi gondos kódunk róla. hogy az illető egyénnek még Francziaországba is továbbítva legyen az újság. — JÓRA VALÓ MAGYAROK. Mindég örömünk telik abban, ha megemlékezhetünk a nyilvánosság előtt egyes buzgó testvéreinknek lapunk irányában kimutatott jóindulatáról és fáradozásáról. Legújabban Whittsetten Pa. nyert lapunk több uj előfizetőt Molnár Mihály homesteadi prezsbiter és Farkas Károly whittsetti testvérünk szives faradozásai folytán. Molnár testvérünk kiment a karácsonyi ünnepekre ezen említett bánya plézre és a kellemest össze akarván kötni a hasznossal, — felbuzdult arra, hogy az Amerikai Magyar Reformátusok Lapjának barátokat szerezzen Whitsetten. Ez szépen sikerült is neki. annyival is inkább, mivel e nemes munkában segédkezett neki Farkas Károly odavaló testvérünk. Mi pedig itt a nyilvánosság eyőtt köszönjük meg az ő szives fáradozásaikat és követendő példányképül állítjuk őket mások elé is! Szerkesztői Üzenetek Ntiszt. Toth M. Alpha, N J. — Nagyon köszönöm kedves Collegámnak többrend- be'i szives joindulatját és lapunk iránti rokonszenvét. Igazán jól esik figyelme. Az adott czimre megindítottam a lapot^ úgyszintén azonnal írtam az ajánlott egyénnek is. Hálás volnék, ha k. Collegám is beszélne vele ez ügyben. A karácsonyi sz. ból, mely legalkalmasabb a terjesztésre; még küldhetők nehány példányt. Tiszt. Toth K. Rossiter, Pa. Köszönet á buzgoságért, mellyel terjeszti lapunkat, így kellene tenni minden lelkipásztornak, akkor hamarosan meg volna az ezer uj előfizető. A lapot meginditottam Sagamorba már a karácsonyi számmal. Patkó Mihály Tomsriver, N. J. — Köszönjük szives sorait és előfizetése megu - jitását. Nyugtát nem küldünk költség kímélés szempontjából ^ csat itt jelezzük, hogy előfizetése egész 1918 Dec. 31-ig rendben van. Reméljük jo egészségben és megelégedésben élnek szép birtokukon. Az Ur kegyelme legyen mindnyájokkal. VENDÉGEK A KERESZTELŐN. Nem szólt rá semmit, Hanem aggódó félénk pillantással, szinte lopva tekintett a kis fonott kocsi felé, mely ben a kis fiunk, Szabolcs, álmedott rózsaszínű álmokat; ezüstszavu csen gőről és száz meg száz repülő cucliról, bizonyosan. Ebben a néma hallgatásban, mintha a gyermek álmodó lelke ölelkezett volna láttatlanul, az anya rajongó, óvó szeretetével. Aztán fölkelt és gyertyát gyújtott. Halkan, óvatos, nesztelen vigyázattal ment a vendégszoba felé. Megfogtam a karját. — Kiűzöd őket? — Dehogy, csak megnézem, hogy csakugyan itt vannak-e? S kinyitotta az ajtót. A gyertya haloványan pislogott, de azért gyöngén bevilágította a szobát, föl, a boltozatig. A vendégszoba lámpájának a felső vastányérján előbukkant a két fecske. Fázósan, dideregve bújtak össze és bizalmasan dugták elő kicsiny, okos fejecskéjüket. Éppen szembe néztek velünk. Apró csőrük fáradtan, beszélgetve, kérlelve, köszönve csicsergett valamit, ki tudja: mit? Talán fecske-nyelven. Lám, Szabolcs megérti azt. A kis fonott kocsiban megmozdult. Félál- mosan, ébredezve, elkezdett ő is gő- gicsélni, éppen, mint a fecskék és megrázta a csengőt, a mi a kezeügy- ébe esett. A csöndes, tavaszi éjszaka ban a fecskecsicsergés, a gyermea gőgicselése és a csörgő csöngése úgy olvadt öszsze, mint valami templomi himnusz a tavaszról, az alkotásról, a teremtő, örök gondviselésről. Gyönge, erőtlen hang valameny- nyi, de azért bezengi mind a két szobát s mint az orgonaszóval zsongó imádság, kiszáll a nyitott ablakon, föl, föl a magasságba. Eltalál a nyírségi tiz hold homokhoz, az akácvirágos tornáchoz és a földmivelő, jámbor unokákhoz is... Hiszem. S kívülről betódul a tavasz jázminillatos le- hellete, a mitől megittasodik a szivünk és a fecskével, a gőgicsélő gyér mekkel, a csengővel együtt hozsánnát, halleluját ujjong... ...Meghallod, meghallgatod-e vájjon. Uram?
