Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1918 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1918-01-05 / 1. szám

PUBLICATION OFFICE: 1001 MANUFACTURERS’ BLDG. PITTSBURGH, PA. Editors residence address: REV. ALEX. HARSÁNYI, 1008—10th Ave. HOMESTEAD, PA. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. PUBLISHED EVERY SATURDAY. ENTERED AS SECOND AT THE POST CLASS MAIL MATTER: APRIL 16, 1917. OFFICE AT PITTSBURGH, PA. XIX. ÉVFOLYAM, 1 SZÁM. 1918, JAN. 5. VOLUME XIX. NO 1. Újévi szózat. Gyorsröptü szárnya lebben az Időnek: Villámsebesen tűnnek a napok, Az élők közül annyian kidőlnek S porrá lesz, a mit ember alkotott! Óh, mert enyészet fuvalma lengi át, A melyben élünk: a természetet, Elmúlt időkért újabbakat Ki ád: Csak az úr örök — mindenek felett! ő igazgatja, a mint Neki tetszik, A gyorsan futó Idő kerekét, Kelő hajnaltól szárnyátbontó estig Raj tunk érezzük hatalmas kezét; Sőt midőn szemünk pihenésre zárva, Testünk az álom karjain pihen: Tekints bár fel szép csilagtáborára, Éber szemeit látod tükriben! Újult az Idő s mi, föld múló férgi, Egy évvel ismét idősbek levénk; Akaratunknak az Idő nem tér ki: Egy nap elsuhant, másik tart felénk! Ámde mindenik megrabol bennünket: örömeinknek rózsái fogynak S keblünkben a szív szinte félve lüktet: Nem leszünk-e majd fosztott váz — holnap? Holnap? De hát ki mondhatja övének A bizonytalan, kétes holnapot? Halál követi ha hozzád j övének, Tőlük magadat meg nem óvhatod! Óh porszem, ember! Ne csald meg őnmagad’ Minden kicsi perez halált hozhat rád, S élted fonala ha egyszer elszakad: Aludhatod a hosszú éjszakát! Mig hát nem késő, az újult Idővel Keljen szivünkben egy szent fogadás: Értünk a halál bármikor is jő el, Legyen tanúnk a végső dobbanás, Hogy az úr útját nem kerülte lábunk, övéi voltunk ifjan, öregen, Hogy szent hitünkben megnyugvást találtunk S tetteinkért a Biró ő legyen! Élni az úrral, a legfőbb Jósággal, Kinek ne volna legtisztább öröm? Vészen, bajokon ő vezérel által S ő vezet át e bűnös lét-körön! Szerelmes Fiát föláldozta értünk, Lehet-é ennél nagyobb áldozat! ? S hogyha bűnbánón Hozzá visszatértünk: Sok vétkeinkért bocsánatot ád! . . . . . . Elmúlt időkért újabbakat Ki ád: Csak az Úr örök — mindenek felett! óh, mert enyészet fuvalma lengi át, A melyben élünk: a természetet; Az élők közül annyian kidőlnek, S porrá lesz, a mit ember alkotott, Gyorsröptü szárnya lebben az Időbnek: Villámsebesen tűnnek a napok! Jámbor Lajos. MI AZ IGAZSÁG? Irta: Mihályi György. Magyar testvéreim! Hogy a szeszes italt vettem az emberiség kiskorúságának zsinórmértékéül, ezzel nem azt akarom bebizonyítani, hogy a szeszt meg kell szűn­tem. Korántsem, hisz akkor ellentétbe jönnék saját val­lomásommal és túl tennék Krisztus urunkon, ki a bib­lia szerint a kánai mennyegzőn a vizet borrá változtat­ta. Az ottani szomorúság a bornak elfogyása miatt meg­indította Krisztus urunk szivét és hogy a jókedv to­vább tartson, krisztusi hatalmánál fogva a vízből bort csinált. Lássák testvéreim, a bor nem a szomorúságra, ha­nem a vigságra van teremtve, és sajátságos, hogy mé­gis mennyi szomorúságot okoz. Ennek egyedüli elvi- tázhatatlan oka abban van, hogy nem tudunk a szesz­

Next

/
Thumbnails
Contents