Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1917 (18. évfolyam, 14-52. szám)

1917-06-30 / 26. szám

26. szám Junius 30. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3 ga az anyag örök, annak nem volt kezdete. De ezt el­fogadni nem lehet. Az anyagban nem látunk semmit, ami változatlan volna. A vizsgálódás legfeljebb elemek­re vezet. Ma mintegy 64 ilyen elemet ismerünk, melyek­ről a tudomány azt tartja, hogy magok is még módo­sulások s meglehet csak egyetlen elemnek a módosú- lásai, akkor tehát változatlanság bennök sincs. De feltéve, hogy egyszerű elemek volnának, és nem ma­gok is módosulások, senkisem mondhatja, hogy ilyen egyszerű, végleges elemeknek ismerjük őket. Meglehet, hogy p. o- az élenyben minden parány csak éleny,, de mi csak élenyt ismerjük, de az éleny parányait nem. Ha valami: a parány lehetne változhatatlan, de parányt senki sem látott, a parányról nem tudunk sem­mit; egyenes tapasztalásból tehát nem ismerünk sem­mit, ami a teimészetben állandó, változhatatlan lenne. Hinni hiheti valaki, ha akarja, hogy van valami ilyen állandó és változhatatlan, de az hit lehet csak és nem tudás. Nem állíthatjuk tehát, hogy az anyag legapróbb részei, a parányok örökkévalók és változhatatlanok volnának. De feltéve, hogy azok volnának, akkor is az volna a kérdés, hogy ezek a parányok, melyekből meg­számlálhatatlan millióknak kellene lenniök, hogy egye­sültek ezzé a bámúlatos világrenddé? Tanácsot tartot­tak ? Ez képtlen feltevés, de még sokkal képtelenebb az, hogy véletlenül alkották volna ezt a világrendet. így is oda jutunk, hogy egy rendező értelemnek kellett lenni, aki őket világrenddé egyesítette. Sohase alkottak volna azok egy növényt vagy állatot,, annál kevésbé faji tör­vényeket, vagy naprendszert, vagy épen világrend- szert. Tehát még ha feltennők is, hogy a parányok örökkévalók és változhatatlanok, akkor is hinnünk kel­lene egy isteni, rendező értelemben, mely őket rend­szerbe állíította. És itt az a kérdés merül fel, hogy szükség-e mind a kettőt: úgy Istent, mint az anyagot örökkévalónak hinnünk? Ha ki tudjuk mutatni, hogy az egyik nem elégséges arra, hogy a másikat előállítsa, akkor örök­kévalónak kell hinnünk mind a kettőt. De ha azt nem tudjuk kimutatni, hogy egyik a másik alkotására elég­telen, akkor nem mondhatjuk, hogy mind kettőnek öröknek. Azt már ki tudjuk mutatni, hogy az anyag nem képes magától még egy világrendszert alkotni sem, nemhogy Istent volna képes előállitani, de micsoda ala­pon mutatná ki azt valaki, hogy az isteni értelem nem volna képes azt az anyagot, melyből egy bámulatos világrendszert alkotott, meg is teremteni? Meglehet, nem értjük, mi módon teremthető az anyag? de nincs okunk azt gondolni, hogy nem is teremthető. S bizo­nyára sokkal könynyebb azt gondolni, hogy teremte­tett, mint azt, hogy megszámlálhatatlan millió parány, elképzelhetetlen nagy területen önmagától létezett volna képes azt az anyagot, melyből egy bámulatos annak feltevése, hogy Isten öröktől fogva önmagától létezett. - íj-ijjgl} De bármily teszetős fogalmat alkossunk is az anyag alaptermészetéről, minden csak arra a hitre vezet, hogy az csak okozat, folyomány. Csak a gondol­kodni nem tudó hiszi azt, hogy az anyag valami egysze­rű dolog, melyet azonnal értünk, mihelyt szemünket kinyitjuk, kezünket kinyújtjuk- Mi alakját és színét látunk az anyagnak, de csak érzékeinket kell megvál­toztatni és már egészen más lesz alakjok és színök. Mihelyt tehát gondolkodva kérdezzük, hogy mi az anyag? azonnal látni kezdjük, hogy az valami végte­lenül titokzatos dolog. Bölcselkedők és természettudó­sok arra anézetre jöttek, hogy az anyag tulajdonképpen nem egyéb, mint erőnyilvánúlás, az isteni akaraterő nyilvánúlása s az anyag alkotó részei nem parányok, hanem erőközpontok, tehát szélién és nem anyag. De tegyük fel, hogy a világ elképel hetetlen apró és oszthatatlan parányokból áll, akkor is, — mint ter­mészettudósok megjegyzik, — aféle gyártott dolgok­nak tűnnek fel. Ki esztergályozta őket egyformára s alkotta őket alkalmasnak arra, hogy belőlok világrend- szer alkottassák? Mikor még semmi eszköz nem volt Minden parány egy természetfeletti hatalomra és bölcseségre utal, Isten dicsőségét tükrözi vissza. Egy kiváló természettudós azt mondja, hogy a parányok lehetnek örvénygyürük az értherben, egy, a tért betöltő, tökéletes folyadék részei- De a forgás meg­indítása itt is egy természetfeletti kézre utal, mely azt megindította. - ­Egy keresztyénnek nem kell tehát félnie az anyag alaptermészetének vizsgáltától- Amit róla tudunk, vég­telen kevés, tökéletlen, de mindaz, amit tudunk, vagy észszerüleg képzelhetünk, arra a következtetésre vezet, hogy nem magától van, hanem Isten munkája. Ezekhez hozzá kell tennünk, hogy a természettu­dósok szei'int tudományos bizonyítéka van annak, hogy a világ kezdettel birt. A hőség fogy, s ha ez arányosan folyik, a viszsza, a múltba való számítás oly hőfokát eredményez, mely egyszerűen képtelen, ebből az követ­kezik, hogy a világ kezdettel birt. De ezen kívül is bőséges bizonyítéka van annak, hogy: a természet csak egy okozat, melynek oka Isten. Tükör-darabok. Egyszer egy gazdag ember imádkozott házanépé- vel s imájába befoglalta a szegényeket is, hogy az Úr viseljen gondot reájok s adja meg nekik, a mire szük­sége van- Mikor imáját bevégezte, kis fia igy szólt hozzá: Apám, de szeretném ha apám pénze az enyém volna! “Azután miért?” kérdezte az apa. “Akkor megadnám apám kérését, abból segítenék a szegényeken. Sokan könyörögnek Istenhez azért, a mit magok­nak kellene tenniök. Egy helyen a betegekért könyörögtetők között egy szegény özvegy asszony is megjelent magáért akart könyörögtetni,, hogy rendelne Isten valami jó lelkű embert, a ki rajta és árváin nagy szükségükben segí­tene. Megtudta ezt egy vallásos jó ember és igy szólott a lelkészhez: ne alkalmatlankodjunk e2zel a jó Isten­nek, adok én neki. Ez az ember jól fogta fel a dolgot. Honnan jön? kérdezték egy nőtől- Istenitiszte­letről, felelt az. Hol volt isteni tiszteleti? kérdezték ismét. A házamnál felelt az Hányán voltak? — Négyen. Kik voltak a többiek? Az Atya, a Fiú és a Szentlélek- Úgy van! Isten imáinkat, mint rózsaleveleket az emlékezet könyvébe teszi, s mikor a könyvet végre felnyitja, kel­lemes illat árad belőbe.

Next

/
Thumbnails
Contents