Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1917 (18. évfolyam, 14-52. szám)

1917-05-05 / 18. szám

2

18 szám Máj 5. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

**********************************************************************************íwí-******

I A szoczialismus és a Vallás.

* *

f****************************************************************************************%

Nincs semmi uj a nap alatt. A szocziális kérdés sem az. Már az ó-világban sok gondot okozott ez a politikusoknak s régen is, mint ma, ezer. meg ezer bölcs törte rajta a fejét, a nélkül, hogy meg tudta volna oldani. Az Isten igéje azonban ezt a nehéz kérdést is már régen megoldotta, épen úgy, mint a létnek minden kérdését. Csak az a baj, hogy az emberek semmi féle kérdésben sem akarják elfogadni a Biblia helyes megoldását, hanem a magok gond ©latjaival tökéletlenkednek és így aztán rendesen csak nevelik a bajt, a mit gyógyítani akarnak. így van ez a szocziális kérdéssel is.

Minden keresztyén ember előtt tudva levő dolog, hogy az Isten országában, azaz a Krisztushoz megtért emberek között, nincsenek szocziális bajok s megoldásra váró nehéz kérdések. Ebből aztán mindenki levonhatja azt a tanulságot, hogy a szocziális kérdéseknek legalaposabb megoldása az volna, ha az emberek mindnyájan megtérnének a Krisztushoz, ő benne aztán megtalálná mindenki a lét minden kérdésének tökéletes megoldását.

Egyetlenegy tőrvény § kell csak ennek a nehéz kérdésnek a megoldására, úgy mint a szeretetnek a szívbe irt parancsa. Csakhogy mivel az embereknek külső formák, utasitásak is kellenek, hogy világosabban láthassák, hogy az élet különböző körülményei között miként kell végrehajtaniok a szeretet parancsát; — tehát az Isten ilyen külső formákat, utasításokat is adott az ő törvénykönyvében, a Mózes öt könyvében. Ezt a törvénykönyvet a mai jogászok fiskárusok. bírák és miniszterek nem nagyon tanulmányozzák, hej pedig többet ér az ma is, mind annál a törvénykönyvnél, a mit a mai müveit nemzetek mind összevéve Írtak Olyan törvények vannak e könyvben, melyeket ha ma végrehajtanának, azonnal megszűnnék az a keserű harcz. a mi ma a szegények és gazdagok tábora között folyik.

Csak nehány főbbet akarok itt felemlíteni. Ez is meggyőzheti az olvasót arról, hogy igazam van.

Hát először is kimondja ez a törvénykönyv, hogy a szegények soha el nem fogynak- És még ez ideig, pedig már nehány kis ezer esztendeje áll a világ, csakugyan nem is fogytak el. Hiábavaló beszéd hát az, a mit a soczialisták hajtanak szüntelen, hogy ne legyen gazdag, ne legyen szegény, legyünk mind egyformák. Az Isten teremtett világában nincsen semmi kettő egyforma. Ember sem, vagyon sem. De nem is lesz soha. Szegények és gazdagok mindig lesznek tehát, még akkor is, ha holnap már az egész világ népe mind egy szálig szocziálistává lenne- De igy is van ez jól. Magam is szegény ember vagyok, de azért azt mondom, nem is jó volna, ha szegények és gazdagok nem volnának e világon. Tehát okos ember előtt nem az a kérdés, hogy hogyan lehetne mindenkit egyformává tenni; hanem az, hogy hogyan lehetne azt elérni, hogy még a legszegényebbek is emberi módon, Ínség nélkül élhessenek s leikők javán is ráérjenek munkálni.

És épen ily formán oldja meg a kérdést az ó-testa- mentom is. Kimondja mindenekelőtt, hogy minden földbirtok Istené, a gazda pedig csak haszonélvezője a

birtoknak. Kimondja továbbá, hogy minden izraelita Istennek tulajdon szolgája. E két törvény elejét vette annak, hogy a gazdagok a szegényeknek rang és uraság tekintetében nagyon is föléjük emelkedjenek- Hiszen akármily sok marhája volt az egyiknek, s akár mily kevés a másiknak: mindketten csak szolgák voltak Isten előtt. A különböző vagyonú és rangú osztályok közt a testvéli érzés és szívélyes barátság ápolására szolgáltak ezen kívül az évi nagy ünnepek. Tavaszszal a páska, nyáron a zsengék ünnepe, őszszel a sátoros ünnep. Mind a három egy-egy hétig tartott. E három ünnepen az egész országból minden férfinak meg kellett jelenni Jeruzsálemben, s áldozatokat mutatni be az úrnak. Az u- n. békeáldozatot nem égették meg egészen, hanem nagy részét az áldozati lakomán Iköltötték el. Elvitte a gazdag a maga marháját, a szegény bárányát, kitől mi tellett, s ott lakomáztak, örültek szegény «és gazdag, az egész nemzet, az úr előtt. Ezek egy kicsit másforma lakomák lehettek, mint a mi bankettjeink, melyeket az urak is külön tartanak, meg a szegények is, aztán mulatságul szidják kölcsönösen egymást.

Mivel a földbirtok Istené, Ő azzal szabadon rendelkezik. Annak adja, a kinek akarja. És Ő nem az egyes embereknek, hanem a családoknak akarta adni. A birtok tehát a családoké, nemzetségeké volt elidege- nithotütlenül, úgy hogy birtokát el sem adhatta Ivégképen, senki, csak ideiglenesen, legfeljebb ötven évre. Mert minden ötvenedik év, az úgy nevezett jubileum, a szabadság éve volt, a mikor az addig eladott birtotkok teljesen ingyen visszaszálltak az eredeti tulajdonos család birtokába. A tékozló tehát ha eladta is birtokát, fiai vagy unokái a jubileumkor visszanyerték azt- És volt még más is, a mi az elszegényedést akadályozta. Nevezetesen a kölcsön-pént nem volt szabad kamatra adni, sem kölesen eleséget, sem semmit. Lelkiismeretbeli kötelesség volt a megszorult embert kölcsönnel segíteni, de igazán segíteni kellett, nem mint most, hogy a kamatok eszik meg a legtöbb vagyont.

Hogy pedig sem az embernek, sem a főidnek erejét ki ne szipolyozhassák némely haszonlesők, s más részt hogy a test táplálása mellett a lélek táplálására is rá érjen a legszegényebb szolga is rendelte az úr a szom batot. Ez oly szigorú törvény volt, hogy aki ez ellen vétett csak annyit is, hogy kiment az erdőre száraz fát szedegetni: az halál fia volt. A mi a hetedik nap az embernek és igás jószágnak, a volt a hetedik és a földnek. A hetedik évben semmi földmivelési munkát nem volt szabad végezni, teljesen vadon kellett hagyni szántót, rétet, kertet, szőlőt, mindent. Még a mi magától termett. azt sem szabad volt betakarítani; mert az a szegényeké volt. Tehát egy teljes év pihenésők volt a szolgáknak s szabad böngészésök a szegényeknek.

Igen, mert bár a törvénybe minden intézkedés meg volt arra nézve, hogy a család el ne szegényedjen; de mégis tudta az úr. hogy lesznek, a kik elszegényednek- Tehát gondoskodott a szegényekről, árvákról, elhagyottakról is. A birtokosnak aratáskor nem volt szabad