Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1917 (18. évfolyam, 14-52. szám)

1917-12-29 / 52. szám

2

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

pelni a népek. A zsidók a polgári év kezdetét kürttel jelezték, áldozatokkal isteni tisztelettel ünnepelték és megnyugodtak azon. A régi rómaiknál az év első napja a bolondok ünnepnapja volt, melyet mindenféle vigalmakkal és bohóskodással ünnepeltek. Szokásban volt a “boldog új év” kívánás, édesség és régi pénz ajándékozás, azon óhaj jeléül, hogy az új év élvezettel es haszonnal teljes legyen. A köztereken tánczosnök tánczczal mulattatták a nézőket, álarczosok jártak fel s alá, játék volt látható és dal hallható minden felé. Ez a botrányos pogány szokás bejött a keresztyén egyházba is, melynek színhelye maga a templom volt, hol a vallásos szertartásokat a legdurvább módon gúnyolták ki. Sokáig küzdött az egyház ez ellen; az év első napját mint a születése emlékünnepe utáni 8-dik napot, Jézus körülmetéltetése ünnepnapjává tette. De csak a reformáczió szüntette meg ezt a botrányt is.

A protestánsok nem minden országban ünnepük az új év első napját. Mi ezt is megszoktuk ünnepelni. Hogy ünnepeljük? Nem a pogány rómaiak módjára, nem tivornyázással, hanam inkább a régi Izráel példájára. ünnepeljük keresztyénileg lélekben, magunkba szállva, áldva Istenünket, hogy bűneinkért nem sepert el haragjának özönvizével a kárhozat mélységébe, sőt kegyelmes volt hozzánk s könyörögve, hogy az új évvel újítsa meg szivünket, lelkünket is hogy ő benne örvendezzen, láttasson velünk új világosságot, az igazság útját s áraszsza ki reánk kegyelmét, hogy azt az utat- válaszszuk. Ismerjük meg, őt a legfőbb jót. —Kezdjünk

új életet, éljünk keresztyénileg, képmutatás nélkül, szivünkben tiszta érzelemmel, igaz felebaráti szertettel. Kezdjünk új életet mely czélhoz vezethet, oda hol boldog halál után az élet koronáját elvehetjük, amint hajdan az Izráel népe között kürt zengés hirdette az új évet, zengjen mi közöttünk is az evangéliom kürtje, mely Isten szeretetéről, szól, s Istenhez hiv, Isten a ánti szeretetre serkent, s találjon az viszhangot sziveinkben. Hasson el a föld minden szegletébe, hasson el az emberek lelkiismeretéhez, sziveik legmélyére, az akaratnak és az elmének, a tagoknak egybekötöztetéseknek és a velőknek oszlásokig (Zsid. IV.12.) s rázza fel a sziveket, rázza fel a bűnben alvó, bálványoknak áldozó világot, s az Istentől eltávozott népet vezérelje vissza Istenhez, a kit el hagytak, hogy a társadalom minden részét hassa által az evangyeliom, kicsinyeket, nagyokat csalá dot, hivatalokat, kunyhót és palotát. Akkor új idők következnek, új élet következik. Akkor a puszta virágozni fog mint a rózsa. Másként nem lesz új élet, új világ, hiába sóhajtzjunk, hiába kérdezzük: kicsoda miveli, hogy jót lássunk? A léleknek: a világnak újonnan kell születnie. És ennek rajtunk kell kezdődnie. Ha mi először meg nem változunk, a világ nem fog megváltozni.

Cselekedd ezt Uram a te nevedért! A te dicsőséged töltse be a földet, mint a viz a tengereket, s a föld egyik végétől a másikig viszhangozzék a szózat: Hallelujah, mert uralkodik az Ur, a Mindenható, a mi Istenünk!

(Kér. Ev.

FOGADÁS TÉTEL.

Református magyar vagyok, Halálomig az maradok!

Vallásomnak semmi foltja,

Tiszta mint az ég mennyboltja- Amint én e tiszta vallást Megszerettem:

Úgy áldjon meg, úgy szeressen Isten engem!

Arra való a vallásom,

Hogy a lelkem mennyet lásson; Lásson örök üdvösséget, Boldogságot, dicsőséget,

Az én hitem az Istennek Szent igéje,

Melyért hullott Jézusomnak drága

Hit az élet! Igaz dolog,

Úgy írták az apostolok.

Ha elhagynám a hitemet,

Megölném az életemet;

A hitlenek nem találnak Vigaszt, enyhet, —

Lángjában a kárhozatnak, gyötrelemnek.

Vallásomnak nincsen ára,

Nem viszem én azt vásárra,

Azt, aminél drágább nincsen:

El nem adnám semmi kincsen.

És amiért ősapáink Szenvedőnek,

Azt a vallást drága vallást, hogy vetném meg?

Ha betérek templomomba,

Nem vakít el semmi pompa.

Nem kell nekem semmi hivság,

Csak a lélek, az igazság.

Nem imádom a jó Istent Semmi másban,

Csak egyedül lélekben és igazság, ban.

Harcaim közt kitől féljek?

Ha vezérlőm tiszta lélek ? Krisztusommal élek, halok,

Szent nevéhez hü maradok! Hűségemért tőle várom Pályabérem........

Fogadom ezt! Isten engem úgy

segéljen!

*****************************

*

*

*

*

KARÁCSONYI EMLÉKEK.

*

*

*

*

*

*

Ha soha egyébkor

*

*

*

*

Eszembe se jutna:

*

*

*

*

Karácsony estéjén

*

*

*

*

Hazaszállnék mindig

*

*

*

*

*

A mi kis falunkba!

*

*

*

*

*

Ha soha egyébkor

*

*

*

*

Rá sem emlékezném:

*

*

*

*

Karácsony estéjén

*

*

*

*

A mi kis házunkat

*

*

*

*

*

Mindig fölkeresném.

*

*

*

*

*

Ha máskor eszembe

*

*

*

*

Sohsem is jutnának:

*

*

*

*

Karácsony estéjén

*

*

*

*

örökké áldanám

I

*

*

Az édes apámat,

*

I

*

♦

*

Az édes anyámat!

*

*

*

Szablcska Mihály

*

*

*

*****************************

II. RÁKÓCZI FERENC IMÁDSÁGA.

Mi Atyánk! ki végtelen hatal. maddal és bölcsességgel kormányozod e nagy világot örök országodból, — tekints le a Kárpátoktól az Adriáig arra a négy folyó között élő maroknyi kis nemzetre. Ne vondd meg tőle atyai kegyelmedet Ur Isten! — Nemzetemnek végtelen böl- csességü Istene! ki nemzetem szivébe olyan vért öntöttél, melynek minden cseppjét a hazaszeretet lángja lükteti az erekben, csak Te értheted meg e nemzet szivet marcangoló kínos fájdalmakat s csak Te lehetsz az, aki atyai kegyelmeddel gondviselésed alá veszed századokon át sanyargatott népedet.

Honszerelem tüzében égő szivem sajogva lüktet; gondolatom haza té- velyeg a bujdosás e szomorú földjéről abba a kedves honba, honnét ritkán hallok hirt drága hazám sorsáról.

Jusson fel Hozzád imám; nyíljék meg eged hatalmas kárpitja; hallgasd meg egy hazáját szerető, hazájából száműzött fejedelem könyörgését, Istenem! Mutasd meg a hazámmal ellenségeskedő nemzeteknek végtelen hatalmadat. — Hallgasd meg, óh magyarok Istene, hatalmas Hadúr, királyok királya, a hozzád könyörgő fejedelem imáját. v Bocsásd a földre a béke angyalát olaj ággal kezében; érintse meg vele az ellenségeskedő népeket, hogy bé-