Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1917 (18. évfolyam, 14-52. szám)

1917-12-01 / 48. szám

2

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

Legyünk igazán ev. ref. keresztyének olyanok, kik Isten kegyelméből újjá születve: a hitben és csele kedet ben elölj árunk.

De vigyázzunk másodsorban, a mi hitünknek cselédeire is. Intsünk, kérjünk, feddjünk, buzdítsunk másokat is, a hol s a kik nél erre szükség. Ne vonja ki magát senki a munka alól, a ki a Ur Jézus igaz követője s ne mondja, hogy a más dolga nem tartozik ő reá. Isten országának terjesztéséhez mindenkinek hozzá kell járulmi, a ki a Krisztust Urának vallja.

Még egyszer mondom és kérlek k. af. tartsátok még kövessétek a mit Jézus evangyeluma parancsol. A hitben és cselekedetben necsak maradj meg, — de növekedjél is: s akkor példád, mint a kovász hatja át a veled érntkezőket, akkor az ünnep megtemette benned a maga gyümölcseit. Úgy legyen.

Hithüség.

Pedig csak egy-két szóba került volna, hogy megsza baduljon.

Többszöri sikertelen felhívás után, hogy térjen vissza a katholikus egyházba, ismét más vallatási módhoz folyamodtak.

Hanyatt fektették, úgy, hogy feje lejjebb volt, mint lábai, száját kipeczkelték, orr lyukait bedugták s szájába egy csövön át vizet csepegtettek. Mikor lélekze- tet a kart venni, a viz a légcsőbe, jutott s miután köhögni nem lehetett, kimodhatatlan kinokat állt ki legtöbbször gutaütést kapott az illető.

Már jó ideje folyt ez a rettenetes tortúra, mikor valaki lármázva rontott be a kínzó terembe.

Mezey Magda volt, a Tóni hites felesége. Senkisem tudta, hogyan j uthatott be az őrök között.

Mikor férjét a rettenetes helyzetben meglátta, mejdnem ott esett össze. A mikor meg férje körül felismerte Bernát barátot, egy ott levő vasrudatt kapott fel s ha a pap odébb nem ugrik, rögtön a más világra küldte volna.

— Vadállatok, kutyák, hóhérok, mit csináltok?! . . .

Se szavak közben úgy szórta szétt férje szinte élettelen testét, kifelé indultvele, de az ajtóban az elősiető börtönőrök és hóhérok lefogták.

Börtönbe vetették őt is.

Majd megőrült fájdalmában, rettenetes sorsa miatt.

Pár nap múlva börtöne ajtaja megnyílt s azon egy csuhás barát tolakodott be. Azonnal felismerte benne Bernát barátot, aki, mint látni fogjuk, félrevezetni s egymástól elidegeníteni, elválasztani akart kéthü szivet.

Undor és gyűlölet érzetével tekintettreá, miközben a pap megszólalt:

— Nézze csak, szép asszony, ne haragudjon én reám, higyje el, hogy én jóakarója vagyok magának. Jóhírt mondok. A maga férje már megtért, visszatért a jó útra, a katholikus vallásra, melyben született és neveltetett, sőt a magával kötött házasságát is megtagadta. No, ugy-e, hogy kár volt ilyen ember miatt oly merészséget elkövetni és engem agyon akarni ütni, aki magának sohasen vétettem, hanem inkább mindig tiszteltem, becsültem sőt szerettem isÉs e szavakhoz még mosolygott is.

— Hazudsz! — sikoltott fel fájdalmában az asszony. Nem hiszem, nem hihetem neked, sátán fajzat, hogy az én férjem az Úrhoz vagy én hozzám hűtlen lenne.

Te hazudsz, hazudsz, — távozz tőlem.

Bernát barát célt nem érve az asszonynál, a következő nap a férjnél tett hasonló célból látogatást s belépve hozzá, egy feszületet nyújtott felé, hogy azt vele megcsókoltássá, de az kínjaiközött nagy keservesen megfordult helyén, hogy ne is lássa a papot.

Keserves elhaló sóhajtásaival Hevery tiszteletest óhajtotta, de bizony azt nem hívták hozzá. —

A Mezey Magda kis gyermeke is már a jeszuiták kezei közt volt.

Hasztalan volt minden kilincselés.

És a mikor Hevesi Tóni kissé megerősödött a sok kínzás után, hóhér kéz alatt leheli te ki nemes lelkét.

Felesége elkerülte a halált. Arra Ítélték, hogy végig kellett néznie hogyan sújtja le férje fejét a hóhéér. Azonban ezt ő nem élte túl. Ott abban a perczben, mikor férje feje porba hullt, ő is össze esett Isten magához vette. Együtt, egyszerre haltak meg és együtt jelentek meg az örök biró előtt, elvenni jutalmukat.

így szenvedtek akkor református őseink hitökért, vallásos meggyőződésökért. De el nem tántoríthatta őket semmi, hitökhöz mind halálig hívek voltak.

Legyünk méltó utódaik.

♦ ^ ♦ vége. ♦ ss ♦

Advent.

Mi»t a tengereken vannak bizonyos meleg áramlatok, melyek a forró égöv alól kiindulva a hidegebb tájak felé tartanak, a tenger vizének hőmérsékbeli különbözeiét nagy mértékben kiegyenlítik, a tenger vizének rothadását megakadályozzák, a hajókra nézve úgy szólván, országutakat képeznek s az utazást nagy mértékben megkönnyebbitik úgy az idő folyamában is vannak ilyen meleg áramlatok; a keresztyénség nagy eseményeire 'emlékeztető napok ezek. melyek bizonyos lelki melegséget árasztanak, az erkölcsi rothadást gátolják s az élet tengerén az örökkévalóság felé utazókra nézve az utat könyebbé és kellemesebbé teszik. Ilyen meleg áramlathoz, a keresztyénség nagy tényeire emlékeztető napokhoz érkeztünk mi most. Szivünket bizonyos melegség érinti. Adventtel kezdjük azt a csodálatos történetet mely arról szól, hogy mit tett az isteni kegyelem a bűnös emberekért. Itt kezdjük elől ezt a csodálatos történetet Isten szeretetéről, a csodálatos váltságról, a bűnnek Isten által készített orvosságáról.

Az advent kedves napjai deczember hó elsejével beköszöntöttek.

Az advent latin szó, mely eljövetelt, az Idvezitő- re alkalmazva, az ő eljövetelét jelenti. Az Ur eljövetele várásának, az ő születése emlékünnepére való előkészületnek ideje ez, épen úgy, mint a böjt előkészületi idő az ő megfeszítése és feltámadása ünnepére.

Készüljünk tehát az Ur eljöveteléhez. — Készületünk ne álljon külsőségben, hanem megtérésben és Krisztushoz méltó élet kezdésében. —

Ezt sürgette az utolsó nagy próféta keresztelő János is, mikor igy prédikált Judea pusztájában: Térjetek meg mert, elközelitett az Istennek országa. —

Ugyancsak a megtérés, az újonnan születés szükségességét hangoztatta az is, ki az Idők Teljességében megjelent, hogy megváltaná a'bűneiben vergődő emberiséget.--------*>■+»--------