Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1917 (18. évfolyam, 14-52. szám)
1917-11-03 / 44. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3 Other Kind Words of Appreciation. PRESBYTERIAN BOARD OF PUBLICATION AND SABBATH SCHOOL WORK. WITHERSPOON BLG. — PHILADELPHIA, PA. Rev. Alex Harsanyi, Homestead, Pa. My dear Dr. Harsanyi: — In response to your letter of recent date, I wish to say, that our Board is MORE THAN GLAD to continue the present arrangement with reference to the Hungarian Churchpaper,. and especially to continue you as editor. We have read your report WITH THE UTMOST INTEREST, and are very much gratified to note not only, that you have been able to collect so much from the old subscribers, but that you have succeeded in securing so many (368) new subscribers. At the meeting the members of the Board have expressed their highest appreciation of your work. You have won their hearts completely and you have their fullest confidence. Wishing you continued success and assuring you of our continued cooperation, I am faithfully yours J. M. Somerndike Supt. of Missions.-----------------------A Prezsbyterian Egyház Központi Missioi Superindentjének meleghangú levele lapunk szerkesztő] éhez. Kedves Dr. Harsányi Ur: — Válaszolólag az ön legutóbbi levelére, csak anynyit mondhatok, hogy Missiohatoságunk felette örvend annak, ha a Reformátusok Lapjára vonatkozó jelenlegi megállapodások továbbra is fennmaradnak, és különösen ha ön továbbra is szerkesztője marad a lapnak. — Az ön (félévi) jelentését a legodaadóbb Ügyeimmel olvastuk el, és örvendtiink nemcsak annak, hogy Ön képes volt oly sok hátrálékot begyűjteni, hanem annak is, hogy oly sok (368) uj előfizetőt tudott szerezni. Ezen a gyűlésen a Tanács tagjai a legmagasabb nagyrabecsülésüket fejezték ki önnel és munkájával szemben, ön teljesen megnyerte a Tanács tagjainak szivét és bírja tökéletesen az ő bizalmukat. Kívánva önnek további sikereket és biztosítva önt a mi részünkről való egyiitmüködés- ről. vagyok önnek igaz hive J. M. Somerndike Spt. of Missions. The Editor of Sentinel has published the letters of Dr. Montgomery and Mr. J. M. Somerndike Superintendents for the sole purpose of making those Hungarian ministers, who stood loyally by the paper and its editor, undersand, that their good efforts, to make the paper a success for the spiritual benefit of the Hungarian Protestáns in this Country,—is acknowledged by the Board. — The editor of the Sentinel is grate- full to the Superintendents for their letters, which contains so much encouragement for him, and to his friends, who so faithfully and loyally cooperated with him in every respect. Az áldott és dicsősséges reformáczio négyszázados évfordulója alkalmából egy értékes és érdekes alkalmi füzet jelent meg ezen czimmel; — MIT KÖSZÖNHETÜNK A REFORMÁCZIÓNAK? — A mü szerzője Dr. Zimmermann Pál bécsi luth. lelkipásztor, ki e müvét egyházi beszédek alakjában a bécsi luth. templomban tartotta volt. Kinyomatását először csak nehány cath. vallásu hallgatója kívánta, de a mint a füzet nyom tatott formában napvilágot látott, oly kelendőségnek örvendett az, hogy csakhamar másodízben is ki kellett nyomatni sok ezer példányban. Magyar nyelvre Dr. Imre Lajos hódmezővásárhelyi ref. tanár fordította le és nagy kár, hogy a dulo világháború folytán ezen tanító és felvilágosító műből Amerikába hozatnunk ez i- dőszerint nem lehetséges. E kis mü igazi evangyéliomi szellemmel, s mesteri vonásokkal fejtegeti azon kérdést, hogy mit köszö nünk a reformácziónak? Elmondja, hogy a keresztyénség- nél lassanként elhomályosult evangyéliom csak úgy adhatott ismét új fényt és meleget a szívekbe, ha a népnek a soha egészen nem ismeretlen, de sokszor félreismert, a sokszor fordított, de az egyházi élet központjává már régóta nem tett, a sokat csodált, de kevéssé követett könyv: A Biblia visszaadatott. Előadja, hogy az életnek arany gyümölcsökkel telt fájához, a bölcseségnek e kiapadhatatlan vízzel telt forrásához, az írott Krisztushoz, a Krisztus keresztyén ségéhez az igaz szeretet egész erejével a reformáczio vezette vissza a keresztyénséget; a reformácziónak ez az első és legfontosabb érdeme a mit neki köszönhetünk. Hogy az ember az egyház alázatos szolgájából Istennek szerető, szabad fiává lett, minden kényszerítésnek vége van s a hittel párosuló szeretet az embertársak szíves szolgálatában nyilvánul s az Istenhez és az emberekhez való viszony más lett, ezt is a reformácziónak köszönhetjük. Hogy az elég sokáig félelmes önkényes pápai átok többé nem fenyegethet, hogy széttört a hármas rabszolgaság láncza, melyekkel a Szentíras, lelkiismeret és ész meg voltak bilincselve s felébredt az Isten előtt való személyes felelősség érzete, — ezt is a reformácziónak köszönhetjük. Hogy a hit dolgában minden emberi külső tekintélytől függetlenek lehetünk, hogy meg van közöttünk a lelküsmeret — és vallásszabadság, s viszont kötelezve érezzük magunkat, hogy a mások meggyőződését is tiszteljük: ezt is a reformácziónak köszönhetjük. A babonának az igazi hit és keresztyéni okosság, ereje által való legyőzését, a szabad férfias szó teljes jogát, az emberi jogok kölcsönös elismerését, a méltányosságot a törvény előtti jogegyenlőséget, tekintet nélkül arra, hogy valaki úr, vagy szolga, nemes vagy paraszt, — mind a reformácziónak köszönhetjük. De a tudás minden terén fellendült uj életet és munkálkodást, a szellemi élénkséget, a népnek helyes irányban való nevelését és tanítását, az alacsonyabb ren- düeknek is erkülcsi felemelését stb. stb. vájjon nem mind a reformácziónak köszönhetjük-e? Tóth S. Mit köszönhetünk a reformácziónak?
