Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1917 (18. évfolyam, 14-52. szám)
1917-09-22 / 38. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 tagtársuk emlékére, aztán egyházi- lag Dr. Harsányi Sándor homesteadi és vid ref. lelkész áldotta meg és avatta fel a sirkövet, imádsággal, énekkel és alkalmi szép beszéddel, rámutatván arra, hogy a siroszlop »csak külső jel, mig a szivekben lakozó kegyelet és szerintet örök emlékoszlop a mi kedveseinkről. — A szertartás mély hatást tett az összes jelenlevőkre. — Az amerikai egylet lendületes megemlékezését Danko Mihály ismert pittsburgi tekintélyes honfitársunk tolmácsolta magyar nyelven igen szép előadással. Néhai Radácsi István honfitársunk öt árva gyermeket és bus özvegyet hagyott maga után hátra. Illetősége szerint Abaujtorna m. Szaszva községéből való volt. — CONVENCZIOI DELEGÁTUS. A Verhovay Egylet 189-ik, homesteadi osztálya a pittsburgi nagy gyű lésre képviselőül B. Nagy János derék honfitársunkat, az egyletek tekintélyes tagját küldte ki. SOUTH NORWALK, Conn. A south norwalki magyar ref. egy házban a minap volt a szokásos konfirmálás. Ez alkatómmal a következő ifjak és leányok vétettek fel az egyház felnőtt tagjai közé, miután a vallástanból feladott kérdésekre pontosan megfeleltek: Ifj. Tóth Béla, Horváth Béla, Varga Ferenc, Kolabányi István, Zakhar Antal, Kovács Béla, Subert József, Lévai Margit, Imri Erzsébet t Silye Erzsébet, Gáli Mária, Makai Ilonka, P'oris Eszter, Sziics Emma, Lasu Mária, Nagy Gizella, Novák Gizella, Baksi Ilonka, Bartek Terézia, Kardos Piros és Lucskai Mária. EAST CHICAGO, Ind. Két hónapon át tartott munka után a magyar ref. templom ki van bővítve, alá nagy terem, mellék- helyiségek lettek építve; maga a templom belül szépen, Ízlésesen ki van festve s az egész gyülekezet lázas buzgalommal készülődik a templommegnyitási ünnepélyre. A magyar egyletek nagy felvonulással fognak részt venni az ünnepélyen. Több magyar és amerikai lelkész megígérte, hogy részt vesz a megnyitó istentiszteleten, a melyet jövő vasárnap, szeptember 16-án. d- e. 10 órakor fognak megtartani. Akik esetleg nem ismerősek East Chicagóban, de fel akarják keresni ezt a templomot, akik villamoson érkeznek, szádjának le a Calumet Bank előtt a Kennedy Ave.-él, oda egy pár pecenyi séta a magas sugár tornyu magyar ref. templom. Ehhez az egyházhoz nagy vidék tartozik. A hívek E. Chicagóban s különösen az úgynevezett Oklaho- mán, Indiana Harboron, Whitingen, Hammondon laknak. A vasárnap reggeli istentiszteletre mindig nagy szám mai járnak be a vidékről is, délutánonkint pedig a lelkész jár ki a három városban lakó hívek közé s ott tartják meg a másik istentisztelete^ ugyanakkor oktatják a vasárnapi iskolasokat is. Amint tiz év óta erős vára volt az egyház az amerikai magyarságnak, ahol a jelszó mindig ez volt" s ez is marad: Mindent a hazáért, de a hazától semmit, ezt a hivatást kívánja szolgálni a jövőben is. Közeleg a tiz éves évfomlója a templomavatásnak. Ez a templom megnyitási ünnepély hadd legyen egy része annak a várvavárt napnak, mikor majd a gyülekezet minden tagja örömmel vallhatja: mindeddig segítséggel volt nekünk az Ur. Szüreti mulatság. Az east chicagói Ref- Ifjúsági Kör szeptember 15-én, szombaton rendezi a Columbia Hall szüreti mulatságát, amely mulatság tiszta jövedelmének felét az egyház részére ajánlották fel, a másik fele pedig nemes önmüvelő- dési célra lesz fordítva. Különfélék »♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦»»♦< A NYÁRY MAGYAR ISKOLÁKRÓL. BEFEJEZŐDTEK minden egyházban a nyári iskolák. Megtartották a vizsgákat, záróünnepélyeket s azok, a kik a nyáron át gyermekeink magyar szellemben való oktatásával fáradoztak, pihenőre térnek, hogy azután a szombati és vasárnapi iskolákban folytassák nemes munkálkodásukat. Sokan vannak, a kik a nyári magyar iskolákat nem méltányolják eléggé, közömbösen veszik, mintha azok csak oly megszokott dolgok volnának, aminthogy a tavasz után következik a nyár. Pedig kinek a lelkét ne töltené el örömmel és lelkesedéssel, mikor hall- j a, hogy itt, az idegenben, ezer mérföldeket tevő távolágban édes szülőföldünktől, hallja és látja, hogy a magyar- gyermekek milyen szépen, okosan számolnak be az eltöltött rövid hetek alatt szerezett tanulmányaikról. Ki ne örvendezne mikor hallja, hogy azok a gyermekek, a kik közül a legtöbb nem is látta Magyarországot : milyen alaposan ismerik apáik szülőföldjét, annak történelmét, földrajzát? S ami fő, milyen értelmesen beszélik zengzetes magyar nyelvünket. Ilyenkor tudjuk, érezzük csak igazán, hogy milyen meg becsülhetet- lenek a magyarságnak a nyári magyar iskolák és azok fáradhatatlan vezetői, papok és tanítók, Ezek a lelkes férfiak és nők, a kik nem ismerik a fáradságot, mikor arról van szó, hogy gyermekeinket kell nevelni és oktatni, hogy azok a nagy világforgatagban is megmaradjanak legalább lélekben magyaroknak. Az élet, az a nagy iskolamester, úgyis átalakítja őket az idők folyamán. Más levegőt szívnak magukba, más szokásokat vesznek fel, de a mit gyermekkorukban a magyar iskolákban tanulnak: a bevésődik lelkűkbe örök időkre s nem felejtik el soha! Van-e nekünk, felnőtteknek is kedvesebb emlékünk, mint a gyermekkor apró örömei? Mikor az iskolák padjait faragcsáltuk, izzadva az ábécé ^nehéz” bonyodalmaiban, sokszor reszkető kezekkel rajzolva a szarkalábakat az iskola fekete táblájára. Gyermekeink helyzete pedig sokkal nehezebb. Mert mi a szülőföldön, magyar levegőben, magyar földön tanultunk ezek pedig idegen iskolában, idegen nyelven sajátítják el a betűvetés tudományát. Rövid két hónap csupán, a mi alatt egészen magyarok lehetnek, otthon is, az iskolában is. És hogy ennek dacára mégis oly szépen, gyönyörűen haladnak a magyar nyelvben és magyar ismeretekben: azoknak köszönhetjük, a kik a nyári pihenő helyett a gyermeknevelésnek szentelik minden idejüket- Nem kapnak fáradságukért jutái mat. Nem is kérnek, elég nekik az a felemelő, megnyugtató tudat, hogy jót cselekedtek, emberül elvégezték kötelességüket. De ha ők szerények, a magyarság nem feledkezhet meg róluk, az irántuk való kötelességről. Sokszor éri őket gáncs, kicsinyes boszantás. Amerikában — a “szabad” országban — sok helyen úgy tekintik a papot, tanítót, mint a sziik séges roszszat. Jó ha vannak, de nem föltétlenül szükségesek. A kik igy gondolkoznak, ajánljuk nekik: menjenek el egyszer a nyári iskolákba. Szemléljék meg őket, a mikor verej- tékes homlokkal fáradoznak, hogy az idegenben növekedő gyermekekből is magyarokat, jó magyarokat neveljenek. És ha figyelő szemmel nézik ezt a fáradságos, háládatlan, T
