Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)
1916-04-22 / 17. szám
VOL. XVII. No. 17 NEW YORK, N. Y. 1916. ÁPRILIS 22. XVII. ÉVFOLYAM, 17. SZÁM. EDITOR: REV. LAD. HARSÁNYI, 454 E. 116th St., NEW YORK. PUBLISHED EVERY SATURDAY. — MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York, N. Y., under the act of March 3, 1879. “A názárethbeli Jézust keresitek, a ki megfeszittetett? Nincs itt, FELTÁMADOTT!”... Angyali szózat volt ez, amaz első csodálatos husvétban, de angyali biztatás ez ma is s erre szüksége lesz az emberiségnek, mig Isten országa valósággá nem lesz az emberi világban. öröm-ünnep, diadal-ünnep a husvét, a világ legfelségesebb csodájának, egyszersmind legbizonyosabb igazságának emlék-ünnepe! Feltámadott az Ur bizonnyal! A ki a húsvéti üres koporsó mellett kételekedve áll meg, az dobja tüzbe a történet-irók összes müveit; ne higyjen egy szót sem másnak, még saját magának se higyjen, hiszen a maga látásában is csalódik legalább is annyiszor, amennyiszer a mások szavában. Az a bizonyosság adta meg a bátorságot, a halált megvető hősiességet az evangélium hirdetésére, terjesztésére az előbb gyáva tanítványoknak. E csodás átalakulás titka: az Ur feltámadása, a halálon nyert diadalma. — Az a tizenkét egyszerű ember, — hozzájuk járul a tizenharmadik, a Saul-ból Pál-lá változott erős bizonyság, — a meggyőződés erejétől vezetve újjá teremti az emberiség szellemi világát, megveti alapját a keresztyén egyháznak. Ez a több, mint ötszáz-millió lelket számláló egyház, mint angyal szárnyú édes anya ül diadalmi ünnepet a husvét jeles ünnepében. — ‘‘Az Ur feltámadása a mi halhatatlanságunk záloga! ’ ’ Amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabb az Ur gondolatai a mi gondolatainknál! ‘‘Én vagyok az Ur!” — ezt mondja a seregeknek Istene. ‘ ‘ Harmadnapon feltámadott! ’ ’ — ez a mi hitünknek nagy titka. A bűnnek s halálnak hatalmát le győzte igazságával s az életet és halhatatlanságot diadalra hozta. Pál apostol szerint azoknak, a kik elaludtak, lett első zsengéjük. Mi hisszük azt, hogy ha csak földi életünkben hiszünk a Jézus Krisztusban, de kételyeink vannak a mi feltámadásunk felől, minden embereknél nyavalyásabb lények vagyunk. Mi azt valljuk, hogy Isten nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene, s aki képes volt az egész világot a semmiből való létre hivni: hatalmas arra is, hogy őrködjék nyugvó porrészeink felett. Úgy élj azért földi vándor, hogy már földi életed az örökkévalóság kezdete legyen; csak légy Istennek gyermeke, a mennyei Atya előtt nincs sem múlt, sem jövő, sem élet, sem halál, hanem mindenekben van és mindenek felett és mindenek által. — Feltámadott az Ur bizonnyal! Emez evagyéliomi igazság az a csillag a mely átvezet az élet örvényei felett és bevilágit a sir sötét éjszakájába; azt hirdeti, hogy ha ez a mi földi porsátorunk elbomlik, épületünk lesz Istentől; örökkévaló hajlékunk a mennyben. Ha a termsézet maga megcáfolja azokat, a kik ezzel akarják a feltámadás gránit fundamentumát döngetni, halljuk meg, mire is ta- nit a természet? ‘‘Semmi sem veszhet el, csak alakot cserél.” — Tehát a mi el- pcrladott, uj alakban uj életre is kél. Ha a legkisebb zsongó fűszál is a feltámadásról szól, hogyan veszne el az ember, ki a legnemesebb teremtménye az Istennek.! Feltámadott az Ur bizonnyal! Ezt tanitja minden, a mi körültem él, mozog; ezt súgja szivem; erre tanit az írás, mert: — ‘‘Reménységem vagyon Istenben, hogy a jövendőben megleszen a halottaknak feltámadása, mind az igazaknak, mind a hamisaknak!” Azzal tegyük teljessé húsvéti örömünket, hogy erősitsük a feltámadás — a siron túli örök-élet felől szivünkbe plántált hitet — ‘ ‘ Az Istennek legyen hála, ki adott diadalmat a Jézus Krisztus által. ’ ’ A IDS VET ÜNNEPÉRE, Irta : Virág’h István loraini ref. lelkész. A húsvéti öröm...
